Rossz hét jön, tudtam előre, az előjelekben minden benne volt. A Diósgyőr szombati vendégjátéka nyomán az alapozásban némi lemaradás, kedélyállapotomban pedig visszaesés volt tapasztalható, lett volna aznap ilyen sűrű köd, vagy a pálya alkalmatlan legalább. Hat gólocska egy öntudatos éllovasnak akkor is sok, ha előkészületin van gurítva, meg ha Sándor Tamásért tizenötmilliót kínál is dollárban a török. Még megérik, hogy leveszem a kezem róluk, lassan úgyis egyedül vagyok. Két napra rá a női kosarasok lettek leigázva - igaz, ők a Magyar Kupa döntőjében, az mégiscsak mást jelent. Ráadásul évi szokásos elbukásuk a küszöbön a tévében nem is volt látható, mert influenzás lett az Antenna Hungária. Elmondta a főnök a közvetítés helyett Knézynek telefonon, hogy a cég sajnos belázasodott, ezúton kívánok jobbulást. Később még kiderült, hogy egy ajtó is befagyott, amin be kellett volna jönni, vagy ki kellett volna menni, hogy létrejöjjön Sopronnal a kapcsolat, ja, így már tényleg érthető.
Mintha a végét járná körülöttem az egész Debrecen. Hogy mást ne mondjak, a vezetőség zavarában elvétette az útirányt: mire ott fönt, nehéz szülés, eldöntötték, hogy most aztán már mindhalálig a keretében képzelik el, itt felmondta az SZDSZ a koalíciót. Felnyomták a polgármestert a szocialisták, most meg nem értik egészen, mi ez az izgalom, érzelmi reagálás egy kis fegyelmi vizsgálat miatt. Higgadtságra inti a párt eddigi partnerét, de némiképpen elkésett vele. Az már lehetőleg, ha egy mód van rá, nélküle képzeli el, az ellenzékkel akár, még az se ilyen mószeres.
A népet persze a városházi civakodás a legkevésbé sem izgatja fel. Egy része a frissen megnyílt John Bull Pubban időz, nyomja, mint öngyilkos be a steakeket. Másik fele a kukában molyol, a többség meg valahová haladtában dől-borul a jegeken, még tocsikoz egy jó nagyot, aztán megadóan földet ér. Van aztán a teljességgel közönyösek népes tábora: ezt a jellegadó típust már örömmel egy alapos sózás sem töltené el, mindegy neki teljesen. A viszonylag újdonsült szomszédom is például: hát, az egy fazon. Azt már a saját neve sem érdekli, idült identitáshiányos állapot, túl van tényleg mindenen. A kétéves építkezés alatti sűrű találkozásokon a társaság fele Gyulának, a fele Sanyinak szólította, megőrülnék egy nap alatt. Ez meg, nem egy olyan öntudatos alkat, szervusz, Gyuszikám, helló, Sanyikám, visszaköszön. Ez is név, az is név, férfi ráadásul, jó lesz mind a kettő, mégse egy Ferdinánd, Alex vagy Dzsoki. Igaz, úgy általában sem sokat szól, el van fáradva, otthon ül egész nap, nézi a televíziót. Nincsen neki kedve abszolút. Megjönnek a gyerekek, ez se nagyon mozgatja meg, nyakon váglak, a legjobb esetben is csak ennyit mond. De azt se úgy haragból, csak hogy épp mondjon valamit. Velem kicsit beszédesebb, nem tudsz valamit, főnököm, naponta ezt kérdezi, mire gondolsz, Sanyikám. Kéne egy kis lóvé, nincsen melóm, ha tudnál valahol. Ja, olyat nem tudok, ahol fizetnek is, Gyulám, így beszélgetünk.
Már gyanús volt a költözéskor végképp, amikor egy kamionnyi cuccal egyedül támadott. Mondom neki, miért nem veszel két csavargót a piacon, de látszott, hogy nem beszédes most, elszánt nagyon. Húzta a fejére a platóról a szekrényt, kiküzdötte az egyensúlyt, oszt egy lépés előre, kettő hátra, négy előre, három hátra, gyerünk. Túlélte valahogy meglepő módon, nem fogadott volna erre az ablakokban senki sem, így egy emberként várva vártuk, lebbentse a fátylat végre titkáról fel, ne vergődjön kétségek közt tovább a ház. Lássuk most már, ki ez a hős, a kedves édesanyja minek nevezte el. Először két lábra felállni csak négy nap múlva tudott, de nem játszva az idegekkel, rögtön a névtáblára kerített sort. Jól bemérte, mégse legyen ferde, majd kiszögezte apró szöggel, hogy BÖGI. Most meg már, tíz együtt töltött hónap után elé csak nem állhatok, hogy Gyuszikám, légy oly jó, valljál színt, mi a te neved, ha meg nem sértelek, hogyan hívnak otthon, hogyha már bementél, csak úgy magatok közt, mondd meg már, Sándorom.
Nem volt Debrecenben soha életében, ki kételkedik benne, hogy minden szempontból tipikus lakója lesütött szemmel, mégis büszkén, hogy fontos ez, e drámai pillanatban nem egy harmadik keresztnevet vallana őszintén meg.
