Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. január 23.

Egotrip

Reggel hétkor keltem, mintha valami pre-újhullámos csehszlovák filmben statisztálnék, mentem a fürdőszobába, nagy odaszánással öblögettem harminc másodpercig valami vörös löttyel, aztán félfordulattal a mosdóba köptem, és vártam, hogy megint szétmarja a nyelvem alatt azt a finom kis bőrhártyát, amit anatómiai ismeretek hiányában képtelen vagyok megnevezni, de semmi, lehet, hogy már megszoktam, lehet rámenni extra friss géllel a csontra. Félhomály volt, hiába erőlködött a tükör fölé csavart huszonötös, csak langyos árnyékokat volt képes vetíteni a végrefiú-kék csempére.

Reggel hétkor keltem, mintha valami pre-újhullámos csehszlovák filmben statisztálnék, mentem a fürdőszobába, nagy odaszánással öblögettem harminc másodpercig valami vörös löttyel, aztán félfordulattal a mosdóba köptem, és vártam, hogy megint szétmarja a nyelvem alatt azt a finom kis bőrhártyát, amit anatómiai ismeretek hiányában képtelen vagyok megnevezni, de semmi, lehet, hogy már megszoktam, lehet rámenni extra friss géllel a csontra. Félhomály volt, hiába erőlködött a tükör fölé csavart huszonötös, csak langyos árnyékokat volt képes vetíteni a végrefiú-kék csempére.

A fürdőszoba előtt már kezdetét veszi az ijesztő tér, két birodalmi méretű üres szoba, négyméteres belmagassággal, vezetékcsonkokkal a mocskos plafonon. Csak a galéria lakható, a többit apránként próbáljuk majd elfoglalni, egyelőre egy falra szögezett kendő és Vaczog László portréja dacol a semmivel, meg az ablak elé applikált, egyszer használatos sebészeti konyharuha, ami a körfolyosó szorgos lakóit hivatott megakadályozni abban, hogy leplezetlen bámulással múlassák az egyébként tényleg dögunalmas téli délutánokat.

Nekik se könnyű, de én ugye hétkor keltem - nem lehetek könyörületes. Egyszerű, könnyű reggelit készítek, az üres üveget a mosogató alá teszem, és elköszönök. Félálomból jövő mormogás a válasz, aztán Iim mégis felül valamelyest, hogy jelezze: ébren van, de egy másodpercen belül megint alszik, amint kiteszem a lábam, ez a nagyszender, már ismerem, délben fog ébredni, arcán a párna nyomával.

Egészséges, január végi szmog, akkora vírusokkal a levegőben, hogy teniszütővel kell utat vágni közöttük a metrólejáratig. Nyolcra a Nyugatinál vagyok, ahol egy kerek fejű ember 165 forintért adja hordóból az Unicumot a korán kelőknek, háttérben a megzavarodott telefonkártya-gyűjtők kórusával. Idill. Az életfogytig tartó garanciával hirdetett bakancsom kettérepedt talpán keresztül lassan szivárog felfelé a hólé, valahol derékmagasságban találkozik az Unicummal, legalább torokgyulladást már nem kapok.

Aztán megjön, akire várok.

- Menjünk uralkodni, mondja.

- Menjünk, mondom én.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.