Ez egy ilyen időszak: Latorcai János KDNP-médiamártír pár hete a Demokratában kikéri magának, hogy ő a párt "liberális" szárnyához tartozna, sőt pont azon van, nehogy má´ az SZDSZ töltse be azt a "centrum"-szerepet, amely áruházban pedig minden szinten szinte mindenki ott van már. Aztán: Szabó Albert polgártársunk magánvádat indít Torgyán József ellen, aki őt "az SZDSZ ügynökének" nevezte a 16 órában. Albertet lehet fasisztázni, nyilasozni, ő lett nálunk az év állata harmadik helyezett, nem érdekli; de szabad demokrata, na itt személyiségi jogok sérülnek. Valamint: egy vidéki városban állítólag közös karácsonyi ruhaosztást tartott a szegényeknek a Magyar Vöröskereszt és az Albert-féle Magyar Népjóléti Szövetség. Pár konzervatív fiatal Budapesten megemlékezett Szálasiról.
Van ezeknek a híreknek bármi üzenetük? Nincs.
Miért is lenne? Mi, barom újságírók, köztük én barom, éveken át melengettük az ilyen típusú jó kis jobbos álhíreket, eseményekké pótcselekedtük őket, aggódva óvtunk a barna veszélytől, chartásodtunk. Nincs barna veszély. A nép egy konstans része fasiszta pszichéjű, de ez világnézettől és pártválasztástól teljesen független, sőt még csak nem is magyar specialitás. A népek egy jó része, ha rajtuk múlna, kiküldené az idegeneket, halálbüntetne, drogot tiltana, buzit kasztráltatna, cigányokat kényszermunkáltatna, és ez valószínűleg mindig így is lesz, amíg létezik sötétség.
Amire muszáj odafigyelni, az a barna mocsár beszüremlése a tágan értelmezett közszférába, tehát ha mondjuk nyilas lenne a tévébemondónő, világuralmista kerülne a jegybank élére, vagy ha egy kis parlamenten kívüli antiszemita párt aktivistája egyszeri szakértői munkamegbízást kapna a közszolgálati Magyar Rádiótól. Az utóbbi kis színes meg is történt (ld. még múlt heti Szüret rovatunkat): Győri Béla, a rádió egykori munkatársa, ma a MIÉP frontembere, a Magyar Fórum cikkírója, egyszer szakértett harangügyben a Magyar Rádió elnökségének megbízásából, és ezért az MR pénztárában felvehetett 70 ezer forintot.
A rádió ugyanis ki akarja cseréltetni a Déli Harangszót, és Bélát bízta meg a terepmunkával. Na most, úgy tudom, Béla nem egyházi ember, Nándorfehérvárról nem szakdolgozott, harangöntésről nem védett disszertációt, de még egy nyomorult harangakusztikai Ph.D.-ösztöndíjon sem vett részt Amerikában.
Béla újságíró, és akkor még finomak voltunk.
Persze lehet úgy is hozzáállni, hogy magyarnak magyar legyen a harangja, nehogy már jeruzsálemi harang szóljon a népnek délben. Vagy mondjuk kong, kong, és közben matrica van rajta, hogy Made in Taiwan, ami vérciki lenne. De az én pénzemért akkor se MIÉP-est alkalmazzanak közszolgálati szakértőnek, mert még azt hiszem, hogy ez jelent valamit.
Csúcs ez az érzés.
