Bodoky Tamás: Fájlövés

  • 1997. január 23.

Egotrip

Vitába keveredtem valakivel a hálózaton. Ez elég gyakran megesik, tekintve, hogy személyiségem mélyrétegei és az Internet-mentalitás egyaránt konfliktusos gondolkodásmódra ösztönöznek, de efféle támadásra mégsem számítottam mostanáig. Mint arról korábban már beszámoltam a Narancs hasábjain, decemberben részt vettem az Adatkonfliktusok, avagy Kelet-Európa és a kibernetikus tér geopolitikája elnevezésű konferencián, ahol ismertettem a magyar helyzetet. Az információtechnológiai fejleményekkel kapcsolatos számos visszásságra is rámutatva árnyaltam a képet, és végül valami olyasmit találtam állítani, hogy "országomban elég gyakoriak az adatkonfliktusok, de a régió más országaival szemben ezek könnyen túlélhetőnek bizonyulnak". Előadásom olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy miután kipostáztam a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, kisvártatva megkerestek a német cyber-undorgrund fellegvárának számító hamburgi Chaos Computer Club (http://www.ccc.de) illetékesei, lefordították, és rendes évi konferenciájukon ismertették a szövegét.

Vitába keveredtem valakivel a hálózaton. Ez elég gyakran megesik, tekintve, hogy személyiségem mélyrétegei és az Internet-mentalitás egyaránt konfliktusos gondolkodásmódra ösztönöznek, de efféle támadásra mégsem számítottam mostanáig. Mint arról korábban már beszámoltam a Narancs hasábjain, decemberben részt vettem az Adatkonfliktusok, avagy Kelet-Európa és a kibernetikus tér geopolitikája elnevezésű konferencián, ahol ismertettem a magyar helyzetet. Az információtechnológiai fejleményekkel kapcsolatos számos visszásságra is rámutatva árnyaltam a képet, és végül valami olyasmit találtam állítani, hogy "országomban elég gyakoriak az adatkonfliktusok, de a régió más országaival szemben ezek könnyen túlélhetőnek bizonyulnak". Előadásom olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy miután kipostáztam a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, kisvártatva megkerestek a német cyber-undorgrund fellegvárának számító hamburgi Chaos Computer Club (http://www.ccc.de) illetékesei, lefordították, és rendes évi konferenciájukon ismertették a szövegét.

Több sem kellett bizonyos John Horvath, pár éve Budapesten élő amerikás magyarnak, aki a Telepolis (http://www.heise.de/tp/) című, német szerveren székelő rangos nemzetközi cyberfolyóirat rendszeres publicistájaként előadásom szövegét elemezve (Data Conflicts and the Hungarian Techno Police State, http://www.heise.de/tp/te/1101/1.htm) akkora lendülettel küldött el a halál faszára, hogy a fal adta a másikat. Cikkében - amelyhez nem csatolta az általam publikált eredeti szöveget - nem kevesebb, mint 22 alkalommal írja le a nevemet, ami a dokumentumot az első helyre rangsorolja bármelyik keresőszerveren, amelyen valaki rám keres. Többek között "magyar politikai és üzleti körök szócsöveként" aposztrofál, és akkor még a fajsúlyosabb sértéseket nem is említettem. Felháborodásának oka "megengedő" attitűdöm a "Magyar Techno Rendőrállam" irányában, amely hazánkat "hanyatt-homlok vezeti a Bradley, Huxley és Orwell által megálmodott társadalom irányába". A dolog annál is érdekesebb, mert Horvath az NIIF (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program, http://www.iif.hu) központi szerverén bejegyzett e-mail-azonosítóját (jhorv [at] helka [dot] iif [dot] hu) használva állítja mindezt, amely szervezet az Internet-fejlesztésért felelős magyar állami vízfejként, mint arra a Telepolishoz küldött olvasói levelemben is rámutattam, Horvath terminológiája szerint leginkább a "Magyar Techno Rendőrállam Rohamrendőrsége" titulust érdemelné. Az olvasói levél mellett egy privát levelet is küldtem Horvathnak, amiben felszólítottam, bocsássa nyilvános vitára cikkének szövegét a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, hogy megvédhessem álláspontomat; válaszul privát levelemet az általam megjelölt nyilvános fórumra továbbítva (ez önmagában a hálózati etikett durva megsértése) oktatott ki angol helyesírásom - valljuk be: létező - fogyatékosságairól. Horvath szerint a magyar sajtó ma kevésbé szabad, mint három évvel ezelőtt, intézményes cenzúra őrködik a tömegmédiában és az Interneten publikált információk felett, és a magyar lakosság a románhoz és a bolgárhoz hasonlóan információtechnológiai analfabétának tekinthető.

Horvathról lapzártáig annyit sikerült megtudnom, hogy szabadúszó újságíróként és valamiféle EU-információtechnológiai projekt részeseként tevékenykedik Budapesten a mi hazánk épülésére, nyilván.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.