Bodoky Tamás: Fájlövés

  • 1997. január 23.

Egotrip

Vitába keveredtem valakivel a hálózaton. Ez elég gyakran megesik, tekintve, hogy személyiségem mélyrétegei és az Internet-mentalitás egyaránt konfliktusos gondolkodásmódra ösztönöznek, de efféle támadásra mégsem számítottam mostanáig. Mint arról korábban már beszámoltam a Narancs hasábjain, decemberben részt vettem az Adatkonfliktusok, avagy Kelet-Európa és a kibernetikus tér geopolitikája elnevezésű konferencián, ahol ismertettem a magyar helyzetet. Az információtechnológiai fejleményekkel kapcsolatos számos visszásságra is rámutatva árnyaltam a képet, és végül valami olyasmit találtam állítani, hogy "országomban elég gyakoriak az adatkonfliktusok, de a régió más országaival szemben ezek könnyen túlélhetőnek bizonyulnak". Előadásom olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy miután kipostáztam a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, kisvártatva megkerestek a német cyber-undorgrund fellegvárának számító hamburgi Chaos Computer Club (http://www.ccc.de) illetékesei, lefordították, és rendes évi konferenciájukon ismertették a szövegét.

Vitába keveredtem valakivel a hálózaton. Ez elég gyakran megesik, tekintve, hogy személyiségem mélyrétegei és az Internet-mentalitás egyaránt konfliktusos gondolkodásmódra ösztönöznek, de efféle támadásra mégsem számítottam mostanáig. Mint arról korábban már beszámoltam a Narancs hasábjain, decemberben részt vettem az Adatkonfliktusok, avagy Kelet-Európa és a kibernetikus tér geopolitikája elnevezésű konferencián, ahol ismertettem a magyar helyzetet. Az információtechnológiai fejleményekkel kapcsolatos számos visszásságra is rámutatva árnyaltam a képet, és végül valami olyasmit találtam állítani, hogy "országomban elég gyakoriak az adatkonfliktusok, de a régió más országaival szemben ezek könnyen túlélhetőnek bizonyulnak". Előadásom olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy miután kipostáztam a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, kisvártatva megkerestek a német cyber-undorgrund fellegvárának számító hamburgi Chaos Computer Club (http://www.ccc.de) illetékesei, lefordították, és rendes évi konferenciájukon ismertették a szövegét.

Több sem kellett bizonyos John Horvath, pár éve Budapesten élő amerikás magyarnak, aki a Telepolis (http://www.heise.de/tp/) című, német szerveren székelő rangos nemzetközi cyberfolyóirat rendszeres publicistájaként előadásom szövegét elemezve (Data Conflicts and the Hungarian Techno Police State, http://www.heise.de/tp/te/1101/1.htm) akkora lendülettel küldött el a halál faszára, hogy a fal adta a másikat. Cikkében - amelyhez nem csatolta az általam publikált eredeti szöveget - nem kevesebb, mint 22 alkalommal írja le a nevemet, ami a dokumentumot az első helyre rangsorolja bármelyik keresőszerveren, amelyen valaki rám keres. Többek között "magyar politikai és üzleti körök szócsöveként" aposztrofál, és akkor még a fajsúlyosabb sértéseket nem is említettem. Felháborodásának oka "megengedő" attitűdöm a "Magyar Techno Rendőrállam" irányában, amely hazánkat "hanyatt-homlok vezeti a Bradley, Huxley és Orwell által megálmodott társadalom irányába". A dolog annál is érdekesebb, mert Horvath az NIIF (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program, http://www.iif.hu) központi szerverén bejegyzett e-mail-azonosítóját (jhorv [at] helka [dot] iif [dot] hu) használva állítja mindezt, amely szervezet az Internet-fejlesztésért felelős magyar állami vízfejként, mint arra a Telepolishoz küldött olvasói levelemben is rámutattam, Horvath terminológiája szerint leginkább a "Magyar Techno Rendőrállam Rohamrendőrsége" titulust érdemelné. Az olvasói levél mellett egy privát levelet is küldtem Horvathnak, amiben felszólítottam, bocsássa nyilvános vitára cikkének szövegét a megfelelő nemzetközi levelezőfórumon, hogy megvédhessem álláspontomat; válaszul privát levelemet az általam megjelölt nyilvános fórumra továbbítva (ez önmagában a hálózati etikett durva megsértése) oktatott ki angol helyesírásom - valljuk be: létező - fogyatékosságairól. Horvath szerint a magyar sajtó ma kevésbé szabad, mint három évvel ezelőtt, intézményes cenzúra őrködik a tömegmédiában és az Interneten publikált információk felett, és a magyar lakosság a románhoz és a bolgárhoz hasonlóan információtechnológiai analfabétának tekinthető.

Horvathról lapzártáig annyit sikerült megtudnom, hogy szabadúszó újságíróként és valamiféle EU-információtechnológiai projekt részeseként tevékenykedik Budapesten a mi hazánk épülésére, nyilván.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”