Kádár Tamás: Reklámocska

  • 1997. január 16.

Egotrip

Most először, és talán utoljára, egy konkrét kampány keletkezéséről fogok beszélni, de miért is? Azért, mert az a ritka eset fordult elő, hogy egy ügynökség csinált egy kemény és ütős kampányt, ami tetszett az ügyfélnek - hiszen megvette, tetszett a környezetemben dolgozó szakmabelieknek és tetszett azoknak a civileknek is, akik nem utálják kapásból a reklámot, és akikkel beszéltem erről a dologról.

Most először, és talán utoljára, egy konkrét kampány keletkezéséről fogok beszélni, de miért is? Azért, mert az a ritka eset fordult elő, hogy egy ügynökség csinált egy kemény és ütős kampányt, ami tetszett az ügyfélnek - hiszen megvette, tetszett a környezetemben dolgozó szakmabelieknek és tetszett azoknak a civileknek is, akik nem utálják kapásból a reklámot, és akikkel beszéltem erről a dologról.

A téma a Chokito nevű, kívülről rücskös, belülről ízzel rendelkező csoki, pontosabban a kampány, amiben megjelent. Három óriásplakátról és három filmről van szó, amik két párhuzamosan futó, de üzenetében mégis találkozó - tehát végül is egy - kampánnyá állnak össze. A fedőnév: Ne ítélj elsőre!, a termékszlogen: Ronda és finom. Aki nem ismeri azt a meglehetősen fárasztó és idegőrlő folyamatot, aminek a végén a szlogen megjelenik, az talán nem is értékeli annyira, hogy a "ronda" szó ott maradhatott, ahol van.

A kollégáknak egyrészt elég időt adtak arra, hogy rendesen kitalálják a koncepciót, másrészt meglepő módon az történt, hogy nem huszon-, harminc-, sőt ... éves emberek próbálták kitalálni, mit gondolhatnak a tinédzserek erről a csokiról, hanem megkérdezték őket magukat. És persze ez be is jött. Mondhatni, kezükre játszott a világ, mert ezek a mai gyerekek nem annyira szégyenlősek, szókimondóbbak és - ezt előjel nélkül mondom - keményebbek, mint mi voltunk. Megmondták tehát, hogy "hogy néz ez ki, bazdmeg", meg hogy "de az íze nem rossz" stb., stb. Így aztán nem követődött el az a nem is kicsit gyakori hiba, hogy mi azt gondoljuk: "szerintem ez biztos tetszeni fog a srácoknak", aztán meg vagy tetszik, vagy nem.

Nekem például tetszett. Főleg az, hogy "Miért, a hurka talán szebb?", mert amikor észrevettem az út mellett, ránéztem, és azt gondoltam, "hát igen, milyen jó is az a nevében is durva étel, amit véres hurka néven kér ki az ember, mustárral, uborkával, kenyérrel a hentesnél". Vagyis azt gondoltam, "tényleg, talán valóban nem kéne elsőre ítélnem (?), és nem csak itt. Szóval, hogy lehet, hogy az a faszi itt a másik sávban nem is akkora barom, amiért elém akar bejönni, és a múltkor a focin talán mégsem volt igazam, amikor elküldtem azt a védőt."

Hogy talán kicsit több türelemmel és figyelemmel nem utálnánk kapásból a mindenkori másik oldalt? Hát ilyenek és még sok. Komolyan mondom, engem is meglepett, hogy mindez eszembe jutott, mert csak a Szívtipró gimi idejére szoktam romantikus lenni, meg aztán véres hurkát is egyre ritkábban eszem.

Nem szövöm ezt már tovább.

Az alkotók, akikkel erről beszéltem: Cseke Dóra, Weninger Ágnes, Andreas Simon, Tordai Péter.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.