Kádár Tamás: Reklámocska

  • 1997. január 16.

Egotrip

Most először, és talán utoljára, egy konkrét kampány keletkezéséről fogok beszélni, de miért is? Azért, mert az a ritka eset fordult elő, hogy egy ügynökség csinált egy kemény és ütős kampányt, ami tetszett az ügyfélnek - hiszen megvette, tetszett a környezetemben dolgozó szakmabelieknek és tetszett azoknak a civileknek is, akik nem utálják kapásból a reklámot, és akikkel beszéltem erről a dologról.

Most először, és talán utoljára, egy konkrét kampány keletkezéséről fogok beszélni, de miért is? Azért, mert az a ritka eset fordult elő, hogy egy ügynökség csinált egy kemény és ütős kampányt, ami tetszett az ügyfélnek - hiszen megvette, tetszett a környezetemben dolgozó szakmabelieknek és tetszett azoknak a civileknek is, akik nem utálják kapásból a reklámot, és akikkel beszéltem erről a dologról.

A téma a Chokito nevű, kívülről rücskös, belülről ízzel rendelkező csoki, pontosabban a kampány, amiben megjelent. Három óriásplakátról és három filmről van szó, amik két párhuzamosan futó, de üzenetében mégis találkozó - tehát végül is egy - kampánnyá állnak össze. A fedőnév: Ne ítélj elsőre!, a termékszlogen: Ronda és finom. Aki nem ismeri azt a meglehetősen fárasztó és idegőrlő folyamatot, aminek a végén a szlogen megjelenik, az talán nem is értékeli annyira, hogy a "ronda" szó ott maradhatott, ahol van.

A kollégáknak egyrészt elég időt adtak arra, hogy rendesen kitalálják a koncepciót, másrészt meglepő módon az történt, hogy nem huszon-, harminc-, sőt ... éves emberek próbálták kitalálni, mit gondolhatnak a tinédzserek erről a csokiról, hanem megkérdezték őket magukat. És persze ez be is jött. Mondhatni, kezükre játszott a világ, mert ezek a mai gyerekek nem annyira szégyenlősek, szókimondóbbak és - ezt előjel nélkül mondom - keményebbek, mint mi voltunk. Megmondták tehát, hogy "hogy néz ez ki, bazdmeg", meg hogy "de az íze nem rossz" stb., stb. Így aztán nem követődött el az a nem is kicsit gyakori hiba, hogy mi azt gondoljuk: "szerintem ez biztos tetszeni fog a srácoknak", aztán meg vagy tetszik, vagy nem.

Nekem például tetszett. Főleg az, hogy "Miért, a hurka talán szebb?", mert amikor észrevettem az út mellett, ránéztem, és azt gondoltam, "hát igen, milyen jó is az a nevében is durva étel, amit véres hurka néven kér ki az ember, mustárral, uborkával, kenyérrel a hentesnél". Vagyis azt gondoltam, "tényleg, talán valóban nem kéne elsőre ítélnem (?), és nem csak itt. Szóval, hogy lehet, hogy az a faszi itt a másik sávban nem is akkora barom, amiért elém akar bejönni, és a múltkor a focin talán mégsem volt igazam, amikor elküldtem azt a védőt."

Hogy talán kicsit több türelemmel és figyelemmel nem utálnánk kapásból a mindenkori másik oldalt? Hát ilyenek és még sok. Komolyan mondom, engem is meglepett, hogy mindez eszembe jutott, mert csak a Szívtipró gimi idejére szoktam romantikus lenni, meg aztán véres hurkát is egyre ritkábban eszem.

Nem szövöm ezt már tovább.

Az alkotók, akikkel erről beszéltem: Cseke Dóra, Weninger Ágnes, Andreas Simon, Tordai Péter.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.