Hammer Ferenc: Paszták népe (A Fal nem felejt)

  • 1997. január 30.

Egotrip

Bozóki András vette észre, hogy a kommunizmus összeomlásának meglepetésszerűsége miatt nem tudunk másként visszatekinteni a 80-as évek eseményeire, mint az összeomlást előkészítő lépésekre. Ilyeneket gondolunk: Budapest-Prága-Varsó forradalmai mutatták a változások irányát. Aztán: a liberalizáció a gazdaságban és a kultúrában palackból kiengedett bosszúálló szellemnek bizonyult. Aztán: a változások irányát kitűzték a demokratikus ellenzék követelései: jogállamot, szabadságot, magánéletet. Ugyanakkor ha ez mind igaz, akkor miért okozott akkora meglepetést a Fal ledőlése? Gyanítjuk, hogy a nyolcvanas években történt más is, mint a falledőlés előjeleinek gyülekezése. Például nehezen tudjuk elfelejteni azt az ismerős asszonyságot, aki 1988-ban (hiába tett meg mindent érte) nem nyert felvételt az MSZMP-be, mert kedvezőtlen volt az üzemi alapszervezetben a szellemi/fizikai arány. A Társadalmi Szerződés pedig éppenséggel azt mondja (1987), hogy "a szovjet világrendszer felbomlásával számolni a belátható jövőben nem lehet".

Bozóki András vette észre, hogy a kommunizmus összeomlásának meglepetésszerűsége miatt nem tudunk másként visszatekinteni a 80-as évek eseményeire, mint az összeomlást előkészítő lépésekre. Ilyeneket gondolunk: Budapest-Prága-Varsó forradalmai mutatták a változások irányát. Aztán: a liberalizáció a gazdaságban és a kultúrában palackból kiengedett bosszúálló szellemnek bizonyult. Aztán: a változások irányát kitűzték a demokratikus ellenzék követelései: jogállamot, szabadságot, magánéletet. Ugyanakkor ha ez mind igaz, akkor miért okozott akkora meglepetést a Fal ledőlése? Gyanítjuk, hogy a nyolcvanas években történt más is, mint a falledőlés előjeleinek gyülekezése. Például nehezen tudjuk elfelejteni azt az ismerős asszonyságot, aki 1988-ban (hiába tett meg mindent érte) nem nyert felvételt az MSZMP-be, mert kedvezőtlen volt az üzemi alapszervezetben a szellemi/fizikai arány. A Társadalmi Szerződés pedig éppenséggel azt mondja (1987), hogy "a szovjet világrendszer felbomlásával számolni a belátható jövőben nem lehet".

Kérdés, hogy tudunk-e emlékezni azokra a döntésekre, dilemmákra, amelyek nem illenek bele ebbe az Exodus-vízióba. Tudunk-e emlékezni azokra a döntésekre és folyamatokra, amelyek a kommunizmus (emberi lépték szerinti) végtelenségének hitén nyugodtak? Emlékszünk-e a reménytelen stagnálás és jövőtlenség történeteire? Emlékezhetünk-e arra, amit a körülöttünk lévő világ mai állása retrospektíve értelmetlennek ítél? Emlékezhetünk-e arra, amit értelmünk feledésre ítélt?

A Függöny és a Fal leomlása sajnos a nyolcvanas évek túl sok kérdésére adott választ. A mai helyzet kissé Oidipusz történetére emlékeztet bennünket, amikor is a megjósolt tragikus véget elkerülendő szalad bele abba egy teljesen más úton a hős. A Fal és a Függöny ugyanis meglehetősen sajátos módon álltak bosszút leromboltatásukért. E tárgyak megszűntek térbeli dologként létezni, ám cserébe lerombolásuk dátuma lett a kelet-európai élet történeteinek fókuszpontja.

Persze még mindig sok olyan dolog van Magyarországon, amire azt mondta Füst Milán, hogy "semmi se teljesen olyan", de bizonyosan tetten érhető egy "egyértelműsödési" folyamat. A törvénynek nincs szaga, a pénz beszél, és bárki szabadon elmondhatja véleményét. A dolgoknak egyre inkább határa van, egyre inkább összemérhetők; egyre kevesebb a "kinn is vagyunk, benn is vagyunk" helyzet - egyszerűsödünk, keményedünk. Különösen ez lehet az érzésünk, ha visszanézünk a közelmúltba. Láthatjuk, a múlt eltörött, amikor ledőlt a Fal. Vége az egyéni és társas élet következetlenségeinek, esetlegességeinek és átmenetiségeinek, csakúgy, mint a "finom manőverek tudományának". Az 1960-80-as évek eseményei, tényei és emlékei masíroznak a Kommunizmus Bukása felé. A Fal nem felejt: Nem emlékszünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.