Vegyes érzelmekkel olvastam Seres László kollégám és harcostársam a létező társadalmi közösségek hitetlenségét körüljáró eszmefuttatását karácsonyi számunkban. A szerző egyénellenes, lejárt szavatosságú közösségeket állít szembe vállalható liberális eszmékkel, majd levonja az efféle közösségi lét értelmetlenségéről és feleslegességéről szóló végkövetkeztetést. Bár a felmutatott szembenállás valós és az érvelés lenyűgöző, kollégám túl messzire megy, hiszem imho (imho = in my humble opinion, azaz szerény véleményem szerint a karakterspórolós hálózati zsargonban) az egyedül pezsgőzésnél az átlagember sajnos még a hitgyülivel is jobban jár, azon kevesek pedig, akik nem kérnek az össznépi, összvallási, a nacionál-ökuméné jegyében fogant közös megrendülésből, szintén közösségekben keresik az egyéniségüket, például a hálón.
A számítógép-hálózatok ugyanis informatikai robbanáson, világméretű információforráson, új médián, kibernetikus téren és a nagy kasza lehetőségén túl közösséget, közösségeket is jelentenek. Méghozzá individualista, libertariánus, bázisdemokrata, sőt anarchista közösségeket, a felbukkanó fasiszta és egyéb szélsőségek olyan kivételek, amelyek erősítik a szabályt. Nem véletlen, hogy számos hierarchikus, üzleti jelleggel működő online-óriásszolgáltató a csőd szélén áll, míg a pár éve még esélytelen vesztesnek tartott, demokratikus alapon működő, senki által nem birtokolt és kaotikus Internet hihetetlen ütemben fejlődik tovább. Ez a folyamat a rendszer és a rendszert működtető egyének és közösségek filozófiájából következik. Az Interneten működő beszélgetőfórumokon, levelezőlistákon és hírcsoportokban az elektronikus demokrácia játékszabályai érvényesülnek, és bár senki nem hisz az amerikai jobboldal digitális bázisdemokráciáról szóló kampányígéreteinek, a dolog kicsiben igenis működik. Mivel a választható csatornák száma gyakorlatilag végtelen, mindenki megtalálhatja a személyiségének legmegfelelőbb társaságot (és nem csupán a különböző operációs rendszerek rajongótáborai közül választhat, ahogyan azt egyesek hiszik), de létrehozhat egy újat is, ha éppen kedve tartja. Személyre szabott hírszolgáltatást rendelhet ingyenesen, a weben pedig elkészítheti saját bemutatkozó oldalát, amelyen hyperlinkek segítségével más oldalakra mutogatva határozhatja meg pontos helyét a mátrix jelenleg negyvenmillió polgára között.
Nagy mázlim volt, hogy módomban állt a korai, web előtti időkben elindítanom a Narancs olvasóinak levelezőlistáját, hiszen pompás társaság verődött össze a fórumon, akik közül többen ma már a barátaim. A napi több tucat levelet váltó csapat az évek során közösséggé nőtte ki magát, kis túlzással együtt szerkesztjük a gép + narancs rovatot, amelynek minden eddiginél teljesebb archívumát a képszerű cíberkultúrára mutatkozó egyre növekvő igény miatt ezen a héten helyeztem el a weben a http://caesar.elte.hu/"bodoky/gepnar/ címen. De levelezek az európai netkriticizmus fellegvárának számító nettime listán is, figyelem az újonnan indult kelet-európai kisszolgáltatók között zajló eszmecserét egy másikon, rendszeresen olvasok webújságokat, hírcsoportokat és hírügynökségeket, esetenként a korábban már megénekelt quake-szerveren kívül beszélgetőfórumokon és e-mailben élek társadalmi életet. Nem állítom, hogy ez az életforma alternatívát kínál a népi-szocialista tengely akolmelegében kérődző tömegeknek, de a globális virtuális közösség számomra hiteles.
A Matáv azzal, hogy január elsejétől szép csendben 72 százalékkal emelte az éjszakai telefonhívások árát, pont az ilyen jellegű közösségek épülését, működését lehetetleníti el, és ezzel többet árt az individualista és libertariánus szabadságeszmény hazai kibontakozásának, mint dr. Aszódi Ilona, Für, Csoóri és kis társaik a liberális médiában mócsingosra csócsált kirohanásai együttvéve.
