Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.
Bozsemoly.
Rudi bácsi dohogva el, vele fél Unicum, aztán megint a cipő, második kísérlet, most már sikerül, nemhiába kellett cipőfűzési hiányosságok miatt megismételnem a középső csoportot, akár bekötött szemmel is képes vagyok. Ráadásul fecskendő volt a jelem, és amióta ez kiderült, a Baracska Miki állandóan múltat akar velem cserélni.
Odakint a nap lemenőben, én vele, a kukáknál szemfüles szomszéd, alig tudok előre köszönni neki. Használt jótállási jegyeket gyűjt, legalábbis a Rudi bácsi ezt terjeszti róla, állítólag emiatt költöztek a gyerekei Halásztelekre, szégyellik az anyjukat, pedig a légynek sem árt, karácsonykor sem jöttek haza, csak a Találkahelyben üzentek, hogy nagy mellű szőke kőművessel szívesen, bár lehet, ez nem nekik szólt.
Rudi bácsit egyébként gyakorta magukkal ragadják kósza hangulatai, nála vannak a közüzemi számlák, de nem nyit ajtót akármikor, hiába veri Iim az ablakot, úgy tesz, mintha nem volna otthon. Mindig otthon van.
A mérsékelt övben jobb híján délutánnak nevezett időszakban vagyunk, amikor már sötét van, de mégsem este, ilyenkor kilépni az utcára orcátlanság a többiekkel szemben, még szerencse, hogy ők nem tudják, nekik már annyi, mögöttük a nap, mennek haza, ilyen cekkereket visznek, vagy gyereket, én meg a Vörösmarty mozi büféjébe megyek, ahol kulturált körülmények között. Érdekes metszet, részben transznacionális hejehuja, részben szélsőjobboldali öngerjesztőkör, mindez két asztalnál, ami több, mint elég.
Végre berezeg oldalamon a Hungarohívó, Iim hazaért, mehetek én is, még egyet, köszönöm, fizetnék. Otthon a kibélelt, meleg sarokban egymásba kapaszkodunk, mint napfogyatkozáskor az állatok.
