Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1997/5. (01. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Bozsemoly.

Rudi bácsi dohogva el, vele fél Unicum, aztán megint a cipő, második kísérlet, most már sikerül, nemhiába kellett cipőfűzési hiányosságok miatt megismételnem a középső csoportot, akár bekötött szemmel is képes vagyok. Ráadásul fecskendő volt a jelem, és amióta ez kiderült, a Baracska Miki állandóan múltat akar velem cserélni.

Odakint a nap lemenőben, én vele, a kukáknál szemfüles szomszéd, alig tudok előre köszönni neki. Használt jótállási jegyeket gyűjt, legalábbis a Rudi bácsi ezt terjeszti róla, állítólag emiatt költöztek a gyerekei Halásztelekre, szégyellik az anyjukat, pedig a légynek sem árt, karácsonykor sem jöttek haza, csak a Találkahelyben üzentek, hogy nagy mellű szőke kőművessel szívesen, bár lehet, ez nem nekik szólt.

Rudi bácsit egyébként gyakorta magukkal ragadják kósza hangulatai, nála vannak a közüzemi számlák, de nem nyit ajtót akármikor, hiába veri Iim az ablakot, úgy tesz, mintha nem volna otthon. Mindig otthon van.

A mérsékelt övben jobb híján délutánnak nevezett időszakban vagyunk, amikor már sötét van, de mégsem este, ilyenkor kilépni az utcára orcátlanság a többiekkel szemben, még szerencse, hogy ők nem tudják, nekik már annyi, mögöttük a nap, mennek haza, ilyen cekkereket visznek, vagy gyereket, én meg a Vörösmarty mozi büféjébe megyek, ahol kulturált körülmények között. Érdekes metszet, részben transznacionális hejehuja, részben szélsőjobboldali öngerjesztőkör, mindez két asztalnál, ami több, mint elég.

Végre berezeg oldalamon a Hungarohívó, Iim hazaért, mehetek én is, még egyet, köszönöm, fizetnék. Otthon a kibélelt, meleg sarokban egymásba kapaszkodunk, mint napfogyatkozáskor az állatok.

publikálva
1997/5. (01. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk