Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. január 30.

Egotrip

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Bozsemoly.

Rudi bácsi dohogva el, vele fél Unicum, aztán megint a cipő, második kísérlet, most már sikerül, nemhiába kellett cipőfűzési hiányosságok miatt megismételnem a középső csoportot, akár bekötött szemmel is képes vagyok. Ráadásul fecskendő volt a jelem, és amióta ez kiderült, a Baracska Miki állandóan múltat akar velem cserélni.

Odakint a nap lemenőben, én vele, a kukáknál szemfüles szomszéd, alig tudok előre köszönni neki. Használt jótállási jegyeket gyűjt, legalábbis a Rudi bácsi ezt terjeszti róla, állítólag emiatt költöztek a gyerekei Halásztelekre, szégyellik az anyjukat, pedig a légynek sem árt, karácsonykor sem jöttek haza, csak a Találkahelyben üzentek, hogy nagy mellű szőke kőművessel szívesen, bár lehet, ez nem nekik szólt.

Rudi bácsit egyébként gyakorta magukkal ragadják kósza hangulatai, nála vannak a közüzemi számlák, de nem nyit ajtót akármikor, hiába veri Iim az ablakot, úgy tesz, mintha nem volna otthon. Mindig otthon van.

A mérsékelt övben jobb híján délutánnak nevezett időszakban vagyunk, amikor már sötét van, de mégsem este, ilyenkor kilépni az utcára orcátlanság a többiekkel szemben, még szerencse, hogy ők nem tudják, nekik már annyi, mögöttük a nap, mennek haza, ilyen cekkereket visznek, vagy gyereket, én meg a Vörösmarty mozi büféjébe megyek, ahol kulturált körülmények között. Érdekes metszet, részben transznacionális hejehuja, részben szélsőjobboldali öngerjesztőkör, mindez két asztalnál, ami több, mint elég.

Végre berezeg oldalamon a Hungarohívó, Iim hazaért, mehetek én is, még egyet, köszönöm, fizetnék. Otthon a kibélelt, meleg sarokban egymásba kapaszkodunk, mint napfogyatkozáskor az állatok.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.