Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. január 30.

Egotrip

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Csak foszlányokat kapok el a hírekből, öltözöm, fogat mosok, ilyesmik, nem hallgatom teljes fülszélességgel a Krónikát, háttérrádiózom, keresem a nadrágomat a galéria alatt, aztán szerencsétlenkedem a Béres-cseppekkel, kettétörök egy 500 milligrammos C vitamint. Erőlködik az állami temetéseken edzett bariton, szomorkás tónusban tálalja egy új kártevő megjelenését, ami kifejezetten reverendákat fogyaszt. Megvan a nadrág, jöhetne a cipő, de Rudi bácsi kopogtat, hogy óvatosabban verjük a szögeket a konyhafalba, mert ott futnak a vízcsövek.

Bozsemoly.

Rudi bácsi dohogva el, vele fél Unicum, aztán megint a cipő, második kísérlet, most már sikerül, nemhiába kellett cipőfűzési hiányosságok miatt megismételnem a középső csoportot, akár bekötött szemmel is képes vagyok. Ráadásul fecskendő volt a jelem, és amióta ez kiderült, a Baracska Miki állandóan múltat akar velem cserélni.

Odakint a nap lemenőben, én vele, a kukáknál szemfüles szomszéd, alig tudok előre köszönni neki. Használt jótállási jegyeket gyűjt, legalábbis a Rudi bácsi ezt terjeszti róla, állítólag emiatt költöztek a gyerekei Halásztelekre, szégyellik az anyjukat, pedig a légynek sem árt, karácsonykor sem jöttek haza, csak a Találkahelyben üzentek, hogy nagy mellű szőke kőművessel szívesen, bár lehet, ez nem nekik szólt.

Rudi bácsit egyébként gyakorta magukkal ragadják kósza hangulatai, nála vannak a közüzemi számlák, de nem nyit ajtót akármikor, hiába veri Iim az ablakot, úgy tesz, mintha nem volna otthon. Mindig otthon van.

A mérsékelt övben jobb híján délutánnak nevezett időszakban vagyunk, amikor már sötét van, de mégsem este, ilyenkor kilépni az utcára orcátlanság a többiekkel szemben, még szerencse, hogy ők nem tudják, nekik már annyi, mögöttük a nap, mennek haza, ilyen cekkereket visznek, vagy gyereket, én meg a Vörösmarty mozi büféjébe megyek, ahol kulturált körülmények között. Érdekes metszet, részben transznacionális hejehuja, részben szélsőjobboldali öngerjesztőkör, mindez két asztalnál, ami több, mint elég.

Végre berezeg oldalamon a Hungarohívó, Iim hazaért, mehetek én is, még egyet, köszönöm, fizetnék. Otthon a kibélelt, meleg sarokban egymásba kapaszkodunk, mint napfogyatkozáskor az állatok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.