Bán Zoltán András: Noé vendéglője

Nyolcadik számla - Pálinkás tavasz kacag a romkocsmák ölén

  • Bán Zoltán András
  • 2014. május 24.

Egotrip

"Tél haragján kacag az új tavasz, / most lágyan leng a balzsamos szél, / s új madárdal zeng a völgy ölén" - kiáltom bele a korántsem balzsamos romkocsma-övezeti légbe Siegmund úgynevezett Tavaszdalát Richard Wagner Die Walküre című zenedrámájából, miközben a Táltos társaságában (aki, úgy tűnik, ma hiányolni kénytelen állandó nemtője, Szabó Ervinné kíséretét) kisded bocinagyságú zsúrkocsikra pakolva gördítem elő az előző hét számlát kiadó kocsma százrétű gyomrából a Mámor Kiskönyvtára becses darabjait.

Úgymint Ady Endre összes publicisztikai írásának kritikai kiadását; Krúdy Gyula műveit; gróf Széchenyi István munkáit; Cholnoky Viktor és László beszélykönyveit, Gozsdu Elek Weisz Annához írt leveleit; aztán egy nemrég besorolt kötetet, nevezetesen nemrég elhunyt nagyszerű barátom, az antropológus Kovács Ákos Két körkép című munkáját, a magyar téboly eme múlhatatlan rajzát. De szerepelnek itt olyan, raritásnak számító kötetek is, mint Lisznyai Kálmán Dalzongora című versgyűjteményének egy megkímélt példánya és így tovább; a teljes seregszámla maga is magyar lázálom lenne. Ám - mintegy fékek és ellensúlyok gyanánt - megtalálhatók itt külhoni munkák is, mint teszem azt a nálunk eléggé ismeretlen William Beckford Vathek kalifa története című, 1782-ben, egy angol főúri karácsony delíriumában fogant kisregénye (melyet a Táltos különös örömmel forgat, ha már legurította a második fröccsét, jövendő remekművére hitelez neki a Fizetőpincér és a kocsma más, nagyvonalúbb lakói, köztük jómagam is, mely chef d'oeuvre Szabó Ervinné tudatosan elhintett félszavai szerint azt tárgyazza állítólag, hogy Bartók és Kodály voltaképpen két, egymással nyilas vitában álló indián törzs leszármazottai voltak, és Bélánk igazából irokéz vagy netán dakota gyökerei felkutatására akarta szentelni a kényszerűségből Amerikában töltött éveit); nem is beszélve egy ugyancsak másik külföldi remekműről, mely a magam rejtett kedvence, úgymint a szintén XVIII. századi lengyel nemes, Jan Potocki Hoffmannt és az egész posztmodern vircsaftot kenterbe vágó művéről, amely a mesés magyar fordításban a Kaland a Sierra Morénában címet kapta.

- Igen, mélyen tisztelt kocsmáros uram - folytatom prózai tavaszdalomat -, jól hallja és látja, hogy kitelepülésünkkel mi már a természet kikeletét ünnepeljük, valamint azt, hogy mostantól nem a sötét söntésben, hanem eme romkocsmák vidékét és a hasunkat kellemesen vakargató napocska alatt fogjuk szívni cigarettánkat, elfogyasztani aktuális fröccsünket, melyekből négyet azonnal liferálhat ama tölgyfa alatt megbúvó kisded asztalra, amely mellett, egy viaszkosvászon védőernyő alatt még ma felállítjuk a Mámor Kiskönyvtára ideiglenes, de remélhetőleg nem egynyári szállását - mondom a Fizetőpincérnek, aki koros csontjaiban maga is pezsdítve érezvén a tavaszt, már indulna is ruganyos léptekkel a kiszolgálásunkra, ha a Táltos egy tőle megdöbbentően határozott mozdulattal meg nem fogná a karját, ekként kiáltva föl:

- Nem oda, Buda, sőt nem addig a'! Mert ma, mivel anyagi helyzetem megengedi, hiszen leendő főművemre sikerült némi előleget kicsikarnom egy közelebbről itt meg nem nevezhető kiadótól, ma, bizony mondom néktek, véreim, nem bort, hanem pálinkát kortyolnék, és rendelek is tüstént, némi törlesztés gyanánt Filológus Uramnak is, ha meg nem sértem. Ugocsa non coronat ital lesz ez, pajtásaim, mivelhogy tegnap vala a napja nem csupán az előlegnek, hanem ama brüsszeli döntésnek is, ami elveszi a szabad pálinkafőzési jogot tőlünk, gyökérmagyaroktól, kiknek e szokás mondhatni a bőrünkbe gyökerezett bőrünk, és aligha lenyúzható. Figyelmezzetek hát, őrzők, vigyázzatok a strázsán: eme gyászgyolccsal bevont napon, mely a Magyar Pálinka Trianonjának is nevezhető!

- Nocsak. A magyar pálinka Mohácsa lenne eme nap? - vágom oda egy Széchenyi-kötettel a kezemben. De a Táltos nem tágít: - Hiába hülyéskedik. Melindát már leküldtem vidéki rokonaihoz, hogy ássák el jó mélyre a brüsszeli fináncok szeme elől a pálinkafőző készségeket.

- ", szóval Melinda... - nyögöm ki meglepetten, és csatlakozik hozzám hű kocsmárosom is, aki szintén aligha tudhatta Szabó Ervinné leánykori nevét. - ", szóval Melinda... - ekhózza tovább a kerthelyiség egész törzsközönsége, és kórusként felel rá a kipakolásban segédkező és némi potyát remélő hajléktalanok kórusa: - Szóval Melinda...

- Igenis, bizony Melinda - kiáltja Petur bán hangján a Táltos. - És most pálinkát, magyarat, ágyasat, fütyülőset ide a mámoros könyvtár elé az asztalra! Szötyögő szötty!

Mire a Fizetőpincér csak ennyit mormol maga elé: - Krúdy Álmoskönyvében így szól a bejegyzés: "Pálinka: utazás. Néha a másvilágba." És azzal máris elindul teljesíteni a rendelést.

- Nem érdekel a másvilág, elbánok vele részegen is - harsogja a Táltos, azzal kezdi magába dönteni a kupicákat, és az ötödiknél felkiált: - Kérem az önhibájukon kívül szállásukat vesztett hölgyeket és urakat, csatlakozzanak az általános könyvpakoláshoz és a nemzeti pálinkázáshoz. Ide mellém, híveim!

- Hát nem emlékszik Pista úr szavaira a Boldogult úrfikoromban halhatatlan lapjairól, amikor megkérdik, mondjon ítéletet egy hírhedt pálinkafajtáról?!

És már ütöm is fel az oldalt: "Kimondott ellensége vagyok a pálinkaivásnak, mert az viszont olyan színeket, foltokat, égéseket hagy az arcon, amelyeket még az angol poéta, Shakespeare se tud megmagyarázni másféleképpen, mint csak abban a formában, hogy azok a foltok az epe működésével vannak öszszefüggésben, de az én szerény véleményem szerint a jó pálinka elsősorban az öregembereknek való, akik fütyörészést, melodikus dörmögést, a magános helyeken való önkéntelen dúdolgatást tanulnak bánatukban a pálinkából... Mondom, bár ellensége vagyok a pálinkaivásnak, de talán valamit mégis értek a pálinkához. Ebben például van valami zsidónóta."

- Nem bánom. A pénzemért ma mindenki magyar... - szól kissé elcsukló hangon a Táltos, belekapaszkodva egy gesztenyefa törzsébe, hogy aztán egy tenoristának is becsületére váló mozdulattal, a tarisznyájából előhalászott két nagy címletű bankjegy kivágásával egyenlítse ki a nyolcadik számlát.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.