Valahol lennie kell egy restinek, egy külső vagy belső restinek, gondolta szomjasan Resti Kornél. Addig megyek, míg nem találok egyet. Addig megyek, amíg lehet, mert már üres várótermekben, kihalt temetőkben kószál a hír: a vasútállomásokon nem (sem) mérnek majd italt. Ezt jól kitalálták ezek, gondolta Resti. Az ezek különvonaton járnak, kibámulnak az elsötétített ablakon, néznek, befelé. És kitalálják, hogy márpedig ezentúl, ezen túl, mától, de örökké, nem lehet kocsmában inni, temetőben temetkezni, aluljáróban aluljárni, levegőn lélegezni. Létezni. Itt nem lehet élni, gondolta Resti, aztán mindjárt, hogy: de. De bizony. Azért is. Ha pedig majd ásványvizet mérnek a restikben és gombócfagyit a temetőkben, és a MENNY! ORSZÁGBA! invitáló röplapokat, egyszersmind ingyenes belépőket osztogatnak az aluljárókban, és szépen betolják alufóliával, eufóriával leplombált, fölvirágozott vagonokban Magyarországot az Európai Egyesült Államokba - menjenek, Resti marad. A resti marad. Csak találnék már egyet is.
A múltkor a "felső", most menjünk az "alsó" ágon. A Déliben vaskarám, mutasd a jegyed, kitörni innen nem lehet. Piros, elegáns vonat, gyorsított személy; Resti Kornél, a lassított személy, körülnéz: tiszta, Európa, mit keres itt. VIDEOKAMERÁVAL MEGFIGYELT TERÜLET! Géphang: "Kelenföld állomás következik", Resti gyorsan leszáll. Hol vagyok? Építkezés, szállnak a daruk az ég felé, furnérkerítés mögött épül az új világ. Az aluljáró mellől a két talponálló eltűnt, lent bújnak meg kínai ruhák között, trafiknak álcázva. A váróteremben, egykori pénztárak helyén büfé és talponálló. Minden a régi: a padok, az utasok, a hangosbemondó szövege: "Személyvonat érkezik Komáromból a negyedik vágányra. A vonat csak másodosztályú utasokkal közlekedik." Csak a hang lett gépi, és a virsli drágább (280). A friss újságokon sem változott a dátum. Az egykori restiben, ahol Resti annyiszor ebédezett papírvékony frissensültet petrezselymes burgonyával és csemegeuborkával, olvasott és hallgatta a szolgálati közleményeket a hangosbemondón - a restiben most Lottózó és Látványpékség, valamint Resti Söröző és Non Stop Borkimérés. "Ital kiadó" - olvassa, de nem bérel semmit (unicum 410), emlékszik még régi kocsmákra a villamosmegállóban. Eddig kihalt állomások és kietlen megállóhelyek - itt egymást érik a kocsmák, presszók, büfék, talponállók, kimérések. Vasút Söröző, Mini Presszó, Korona Söröző. Marcona törzsvendégek, Resti, átszállóvendég, nem megy be. És az új idők új dalai: az impozáns Scarabeus Music Café, az üres Da Wally Ristorant Pizzeria; a tér közepén, mi más, Yu Cheng büfé. De a Bohém Söröző tele és sporttévé: Freiburg-Duisburg, itt vagyok honn. Majd visszafelé. Aztán szélfútta feltételes megállóhelyekre gondol, és mégis iszik egy unicumot.
Budafok-Albertfalván nem áll meg a vonat, le- és felszállni sem láttak senkit. A vonatok meszszire elkerülik. Resti villamossal megy ki; a vonat mellett a villamos a gyengéje, kiskorában, most, mindig, villamosvonat-vezető akar lenni. ", a 41-es villamos! A fordító! ", Albertfalva-kitérő! A semmire kellő vagyok. Ám a halál, mit ér ő? / Csak egy kanyar, kunkor. Névtelen Albertfalva-kitérő. Idéz kedves költőjétől, önmagától. Eltéved, így akad rá a PISTA NÉNI SÖRÖZ're. Jó helyen jár, ahol a vonat se. Szemben lakótelep. Női bicikli, padhoz támasztva, láncolva. Mióta van itt. A szokásos falfirkák, törött padok. Váróteremben esőszag, Tarkovszkij itt forgatja az Idő Kerekét, nem mozdul. Kisüt a nap. Piros vonatok dörögnek el a sárga épület mellett. Egyszer tán nekimennek, alig látszik ki a bozótból, gazból. TOI-TOI WC, kinek, minek. Szar az egész. Gondolja Resti, és maga is megbánja. Vonatra hiába várna, elgyalogol Budafok-Belvárosig. Az állomást még mindig nem robbantották el.
Nagytétényben már-már takaros épület, lugas a forgalmista vagy ki, állomásfőnök lakása előtt; kutyája (kinek?) követi Restit, és a pad körül eldobott, civilizációra utaló dolgok közt ennivalót keres. Mandulahéj, Adambrau fémsör, Orbit rágó és Bond cigarettásdoboz. A kutya éhen marad. Bent A JEGYKIADÁS MA SZÜNETEL, JEGYVÁLTÁS A VONATON. Ma van örökké, örökké nem lesz ma, gondolja, van ideje, míg jön a vonat.
Nagytétény-Érdliget, ide nem kell peronzár. Épület sincs, pad se; drótkerítés, bedőlt betonoszlopok, alant kertes házak. Árok, szemét, zöld műanyag hordó. 177-es (kilométer-?) kő. Fiú várakozik, Resti csodálkozik, miért nem szállt fel, majd megérti. Keresi a másik sínpárt, a visszaúthoz, nem találja. Ott egy másik peron, biztos ott áll meg az "ellenvonat". Barna vaskorlát, 175-ös (akkor mégse kilométer-) kő. Ahol leszállt, megáll egy vonat. Most veszi észre a padkán a sárga feliratot: FIGYELEM!! 2006. 06. 22. A VONAT A TÚLOLDALI PERONON ÁLL MEG! MÁV ZRT. Vonat el, van idő nézelődni. Oszlopon piros festékkel: ITT BASZTUNK HENI Vajon Heni írta, avagy a szerencsés (számunkra) ismeretlen mementóként Heninek? Mereng Resti; távol hegyek, házak; közel autópálya, sitt. A sínek fölött a Nap, felhőben; a Napból csak pontnyi, parázsló cigarettavég látszik. Elnéz Érdliget felé, ahova nem megy, de elmormol egy verset. Harminc éve helyes kis állomás volt, / telente fűtött váróterem, kint fehér / murva és piros-fehér padok, / sok hosszú szerelvény, egész mondat. Ma ilyen lírai hangulata van. Szemerkélni kezd. Tehát nem esik és nem folytatja, eláll, nem is esett. A földön, mely beton és fű, Orbit rágó és Bond cigarettásdoboz. Ugyanaz a populáció. Dobozos aranyászok, szakadt műanyag pohár. Csikkek, csikkek, csikkek. Csak ő száll föl, egy lány le. Populáció változatlan. BUDAPEST 16 km. Akkor most hol vagyok? Kalauznő jő, de nem kéri a jegyét. Itt se vagyok. Lila nadrágos nő fölteszi barna műbőr csizmás lábait a zöld műbőr ülésre, és kér egy szál cigit. Nemdohányzó - mondja Resti, kinéz az ablakon, és folytatja magában a verset. Most földig rombolt épület, / betonperon, a gazban cigarettás / doboz és pontatlan / érzés a szívben. Csoda történik: Budafok-Albertfalván megáll a vonat. Senki se föl, se le, forgalmista se bújik elő a sárga házból. Tán ez a vonat sincs? Kelenföldön leszáll, a virslis büfé már bezárt. A hangosbeszélő viszont beszélni kezd, / mint a kisebb testvér, ha szóhoz jut ő is, / és jövőt ígér: egy vonatot. Resti hangokat hall, a hangosbeszélő nem recseghet így. Valahonnan Osztyapenkó hűlt helye felől fegyver?ropogás? Nem, újabb csoda, tűzijáték. Este hétkor. Talán 1.: az ismert autómárka ünnepli itt-tartózkodásának ikszedik évfordulóját. 2.: 9 hónaposak, 15 naposak és mindenórásak lettünk! Egy még ismeretlen üzletlánc ünnepli megnemszületésnapját. X.: A Farkasréti temetőben özv. Vígné gyújt örömtüzeket férje halálának alkalmából.
De már olyan messze kerültünk a vasúttól, mint ablakon kidobott csikk, üdítősflakon, sörösdoboz, útipoggyász, csecsemő. Túl menetrenden és térképen, messze, túl, ahova az Európa Egyesített Bérlet sem érvényes.
És vonat jön, mint a menetrendben, / egyszer csak itt áll, és elvisz innen, / rövid szerelvény, hiányos mondat, / leülök, nézek, mint az ablak. / Ugyan mivé. // Nem sajnálok és nem vetek meg, / célt akarok és könnyű lelket, / ha együtt nem megy, jó úgy, ahogy van: / zengő érc fölött, személyvagonban. / De nem tudom.
Dadam-dadam.
(Az idézetek Kemény István Fel és alá az érdligeti állomáson című verséből.)
Valahol lennie kell egy restinek, egy külső vagy belső restinek, gondolta szomjasan Resti Kornél. Addig megyek, míg nem találok egyet. Addig megyek, amíg lehet, mert már üres várótermekben, kihalt temetőkben kószál a hír: a vasútállomásokon nem (sem) mérnek majd italt. Ezt jól kitalálták ezek, gondolta Resti. Az ezek különvonaton járnak, kibámulnak az elsötétített ablakon, néznek, befelé. És kitalálják, hogy márpedig ezentúl, ezen túl, mától, de örökké, nem lehet kocsmában inni, temetőben temetkezni, aluljáróban aluljárni, levegőn lélegezni. Létezni. Itt nem lehet élni, gondolta Resti, aztán mindjárt, hogy: de. De bizony. Azért is. Ha pedig majd ásványvizet mérnek a restikben és gombócfagyit a temetőkben, és a MENNY! ORSZÁGBA! invitáló röplapokat, egyszersmind ingyenes belépőket osztogatnak az aluljárókban, és szépen betolják alufóliával, eufóriával leplombált, fölvirágozott vagonokban Magyarországot az Európai Egyesült Államokba - menjenek, Resti marad. A resti marad. Csak találnék már egyet is.
A múltkor a "felső", most menjünk az "alsó" ágon. A Déliben vaskarám, mutasd a jegyed, kitörni innen nem lehet. Piros, elegáns vonat, gyorsított személy; Resti Kornél, a lassított személy, körülnéz: tiszta, Európa, mit keres itt. VIDEOKAMERÁVAL MEGFIGYELT TERÜLET! Géphang: "Kelenföld állomás következik", Resti gyorsan leszáll. Hol vagyok? Építkezés, szállnak a daruk az ég felé, furnérkerítés mögött épül az új világ. Az aluljáró mellől a két talponálló eltűnt, lent bújnak meg kínai ruhák között, trafiknak álcázva. A váróteremben, egykori pénztárak helyén büfé és talponálló. Minden a régi: a padok, az utasok, a hangosbemondó szövege: "Személyvonat érkezik Komáromból a negyedik vágányra. A vonat csak másodosztályú utasokkal közlekedik." Csak a hang lett gépi, és a virsli drágább (280). A friss újságokon sem változott a dátum. Az egykori restiben, ahol Resti annyiszor ebédezett papírvékony frissensültet petrezselymes burgonyával és csemegeuborkával, olvasott és hallgatta a szolgálati közleményeket a hangosbemondón - a restiben most Lottózó és Látványpékség, valamint Resti Söröző és Non Stop Borkimérés. "Ital kiadó" - olvassa, de nem bérel semmit (unicum 410), emlékszik még régi kocsmákra a villamosmegállóban. Eddig kihalt állomások és kietlen megállóhelyek - itt egymást érik a kocsmák, presszók, büfék, talponállók, kimérések. Vasút Söröző, Mini Presszó, Korona Söröző. Marcona törzsvendégek, Resti, átszállóvendég, nem megy be. És az új idők új dalai: az impozáns Scarabeus Music Café, az üres Da Wally Ristorant Pizzeria; a tér közepén, mi más, Yu Cheng büfé. De a Bohém Söröző tele és sporttévé: Freiburg-Duisburg, itt vagyok honn. Majd visszafelé. Aztán szélfútta feltételes megállóhelyekre gondol, és mégis iszik egy unicumot.
Budafok-Albertfalván nem áll meg a vonat, le- és felszállni sem láttak senkit. A vonatok meszszire elkerülik. Resti villamossal megy ki; a vonat mellett a villamos a gyengéje, kiskorában, most, mindig, villamosvonat-vezető akar lenni. Ó, a 41-es villamos! A fordító! Ó, Albertfalva-kitérő! A semmire kellő vagyok. Ám a halál, mit ér ő? / Csak egy kanyar, kunkor. Névtelen Albertfalva-kitérő. Idéz kedves költőjétől, önmagától. Eltéved, így akad rá a PISTA NÉNI SÖRÖZÕre. Jó helyen jár, ahol a vonat se. Szemben lakótelep. Női bicikli, padhoz támasztva, láncolva. Mióta van itt. A szokásos falfirkák, törött padok. Váróteremben esőszag, Tarkovszkij itt forgatja az Idő Kerekét, nem mozdul. Kisüt a nap. Piros vonatok dörögnek el a sárga épület mellett. Egyszer tán nekimennek, alig látszik ki a bozótból, gazból. TOI-TOI WC, kinek, minek. Szar az egész. Gondolja Resti, és maga is megbánja. Vonatra hiába várna, elgyalogol Budafok-Belvárosig. Az állomást még mindig nem robbantották el.
Nagytétényben már-már takaros épület, lugas a forgalmista vagy ki, állomásfőnök lakása előtt; kutyája (kinek?) követi Restit, és a pad körül eldobott, civilizációra utaló dolgok közt ennivalót keres. Mandulahéj, Adambrau fémsör, Orbit rágó és Bond cigarettásdoboz. A kutya éhen marad. Bent A JEGYKIADÁS MA SZÜNETEL, JEGYVÁLTÁS A VONATON. Ma van örökké, örökké nem lesz ma, gondolja, van ideje, míg jön a vonat.
Nagytétény-Érdliget, ide nem kell peronzár. Épület sincs, pad se; drótkerítés, bedőlt betonoszlopok, alant kertes házak. Árok, szemét, zöld műanyag hordó. 177-es (kilométer-?) kő. Fiú várakozik, Resti csodálkozik, miért nem szállt fel, majd megérti. Keresi a másik sínpárt, a visszaúthoz, nem találja. Ott egy másik peron, biztos ott áll meg az "ellenvonat". Barna vaskorlát, 175-ös (akkor mégse kilométer-) kő. Ahol leszállt, megáll egy vonat. Most veszi észre a padkán a sárga feliratot: FIGYELEM!! 2006. 06. 22. A VONAT A TÚLOLDALI PERONON ÁLL MEG! MÁV ZRT. Vonat el, van idő nézelődni. Oszlopon piros festékkel: ITT BASZTUNK HENI Vajon Heni írta, avagy a szerencsés (számunkra) ismeretlen mementóként Heninek? Mereng Resti; távol hegyek, házak; közel autópálya, sitt. A sínek fölött a Nap, felhőben; a Napból csak pontnyi, parázsló cigarettavég látszik. Elnéz Érdliget felé, ahova nem megy, de elmormol egy verset. Harminc éve helyes kis állomás volt, / telente fűtött váróterem, kint fehér / murva és piros-fehér padok, / sok hosszú szerelvény, egész mondat. Ma ilyen lírai hangulata van. Szemerkélni kezd. Tehát nem esik és nem folytatja, eláll, nem is esett. A földön, mely beton és fű, Orbit rágó és Bond cigarettásdoboz. Ugyanaz a populáció. Dobozos aranyászok, szakadt műanyag pohár. Csikkek, csikkek, csikkek. Csak ő száll föl, egy lány le. Populáció változatlan. BUDAPEST 16 km. Akkor most hol vagyok? Kalauznő jő, de nem kéri a jegyét. Itt se vagyok. Lila nadrágos nő fölteszi barna műbőr csizmás lábait a zöld műbőr ülésre, és kér egy szál cigit. Nemdohányzó - mondja Resti, kinéz az ablakon, és folytatja magában a verset. Most földig rombolt épület, / betonperon, a gazban cigarettás / doboz és pontatlan / érzés a szívben. Csoda történik: Budafok-Albertfalván megáll a vonat. Senki se föl, se le, forgalmista se bújik elő a sárga házból. Tán ez a vonat sincs? Kelenföldön leszáll, a virslis büfé már bezárt. A hangosbeszélő viszont beszélni kezd, / mint a kisebb testvér, ha szóhoz jut ő is, / és jövőt ígér: egy vonatot. Resti hangokat hall, a hangosbeszélő nem recseghet így. Valahonnan Osztyapenkó hűlt helye felől fegyver?ropogás? Nem, újabb csoda, tűzijáték. Este hétkor. Talán 1.: az ismert autómárka ünnepli itt-tartózkodásának ikszedik évfordulóját. 2.: 9 hónaposak, 15 naposak és mindenórásak lettünk! Egy még ismeretlen üzletlánc ünnepli megnemszületésnapját. X.: A Farkasréti temetőben özv. Vígné gyújt örömtüzeket férje halálának alkalmából.
De már olyan messze kerültünk a vasúttól, mint ablakon kidobott csikk, üdítősflakon, sörösdoboz, útipoggyász, csecsemő. Túl menetrenden és térképen, messze, túl, ahova az Európa Egyesített Bérlet sem érvényes.
És vonat jön, mint a menetrendben, / egyszer csak itt áll, és elvisz innen, / rövid szerelvény, hiányos mondat, / leülök, nézek, mint az ablak. / Ugyan mivé. // Nem sajnálok és nem vetek meg, / célt akarok és könnyű lelket, / ha együtt nem megy, jó úgy, ahogy van: / zengő érc fölött, személyvagonban. / De nem tudom.
Dadam-dadam.
(Az idézetek Kemény István Fel és alá az érdligeti állomáson című verséből.)
