Ekotrip

Egotrip

Az akarat diadala?

"És most következzék valami egészen más" - jelenti be rendre a Monty Python Repülő Cirkuszának konferansza (jelesül John Cleese), hogy aztán ugyanaz az ökörködés folytatódjék, legfeljebb új szereposztásban és jelmezben. Sokan a mostani választások előtti (nem repülő) cirkuszban is azt sugallták, hogy ha netán lesz is váltás, a lényeg ugyanaz marad. Pedig dehogy!

Még ha lehántjuk is az ideológia leplét a kormánypozíciókért küzdő felek programjairól, és csak az anyagi világban kézzelfogható javaslatokat vetjük össze, akkor is óriásiak a különbségek. Mert nehogy azt higgyük, hogy a kenetteljes hangon hirdetett avítt eszmék csupán az eladhatóság érdekében odakent máz részei a Fidesz vezette polgári (?) pártszövetségen. Vagy ha annak szánták is valaha, azóta mélyen beivódott a pártszövetség mondanivalójába, az oktatástól az egészségügyig és a társadalompolitikától a gazdaságfilozófiáig. Hiszen ha egy pártszövetség elvárásokat fogalmaz meg az egyén és kis közösségei magatartására, és a szövetség egyik tagja (a Fidesz) nem lát kivetnivalót abban, ha egy másik tagja (KDNP) korlátozná az egyéni szabadságjogokat, akkor azon sem lepődhetünk meg, ha ugyanezen pártszövetség a piac korlátozásában és a protekcionista bezárkózásban, az állami tulajdon kiterjesztésében és a nemzeti tőke védelmében látja az ország felemelkedésének kulcsát.

Most, az első fordulós eredmények fényében, megnyugodva konstatálhatjuk, hogy a választók bő fele nem szeretné, ha korlátoznák a magánéletét, benéznének a hálószobájába, és előírnák, miről mit gondoljon. Talán még arra sem vevő ez a többség, hogy a mindenható államtól várja boldogulását. Hiszen nemcsak az SZDSZ és (kisebb elánnal bár, de azért mégiscsak) az MSZP, hanem az egykor még etatista MDF is határozottan fellépett az állam visszaszorítása és a piac hatókörének növelése mellett, ezzel beszorítva a Fidesz (polgári?) szövetségét a kevésbé szalonképes, de a szabadság és a piac kérdéseiben hasonlóan gondolkodó MIÉP mellé. Márpedig az előbbi három párt a listás szavazatok mintegy 55 százalékát zsebelte be.

Persze valójában ezzel az aránnyal sem lehetünk elégedettek, hiszen a vasárnap leadott 42 százaléknyi voks is hátborzongatóan sok egy olyan pártszövetségnek, amely az előrehaladás helyett hátramenetbe kényszerítené az országot, s a világra való nyitás helyett a bezárkózás defenzívájába nyomná a vasfüggöny mögül csak 16 éve kiengedett magyarságot. És főleg ijesztően sok egy olyan pártszövetségnek, amelynek országos listájának élcsapatában megtaláljuk a körmöst a modern pedagógiába emelő Mikola Istvánt, a keresztényi gyűlöletet feltaláló Semjén Zsoltot és a MIÉP-pel szövetségre szólító Wittner Máriát.

Másfelől viszont a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 42 százaléka meglepően kevés azokhoz a földi javakhoz képest, amivel szinte minden réteget kecsegtetett. A gazdáknak a magyar föld védelmezését ígérte a gaz külföldi tőkével szemben (persze, ha nem adhatják el, miből lesz pénzük a művelésre?), a magyar vállalkozóknak a Széchenyi-terv bővítését és a közbeszerzési törvény őket előnybe hozó újraszabását, no meg egyharmadával csökkenő járulékelvonást. Az "embereknek" teljes foglalkoztatást és százezer forintos minimálbért, az egészségügynek 670 milliárd forintnyi extraapanázst, a nyugdíjasoknak 14. havi ellátmányt, az egyetemistáknak több és olcsóbb diákhitelt, a nőknek részfoglalkozást, a gazdag családoknak több adókedvezményt, a szegényeknek - mit is? - talán több cirkuszt (lásd a fent felsorolt személyek).

Mintha tényleg mindenható lenne, lehetne az állam. Mintha pusztán akarattal áthidalható lenne a szakadék a lefestett siralmas jelen és a felkínált szép jövő között. Ha erősen hiszünk benne, a Fidesz-kormány vezényletével fájdalommentesen kitörhetünk a nyomorúságos állapotból, és megvalósulhat az, ami a szocializmusban is csak vágyálom volt: mindenki képességei szerint dolgozhat, a javakból pedig szükségletei szerint részesülhet. Az állami és egyéni csődtömegből a Kánaánba vezető csodapirula három összetevője a Fidesz szerint: a magyarság összefogásával párosuló protekcionizmus, az Áder-féle gázárproblémát is megoldó, mindenható állam, valamint a teljes foglalkoztatást megteremtő járulékcsökkentés. Igaz, a csodaprogramnak már minden elemét cáfolták a tények és a logikai kapcsolatok barátai, bizonyos elemei pedig ellentmondanak európai uniós tagságunknak (külföldi vállalatok megkülönböztetése, piactorzító támogatások).

Talán ez az oka annak, hogy a gyorsan ható pirula mellé néhány kiegészítő vitamintablettát is felírt a polgári szövetség csodadoktora, amelyek a lélek nemesítésén keresztül fejtik ki pozitív hatásukat. E szerint a felfűtött nemzettudat mellett a gyűlölet és a kirekesztés adhat olyan belső töltetet az embereknek, amivel áthidalhatók a logikai törések, és betömhetők a pénzügyi lyukak. Mindezt ismerjük már a történelemből, köszönjük szépen, megvolnánk nélküle.

Meg úgy hírlik, a külvilág is jobban hinne az államadósság tételes lefaragásában, mint az önerősítő tréningben meg a csodadoktori ráolvasásban. Úgy hírlik, hitelezőinket jobban megnyugtatná, ha piacosító reformokkal oldanánk meg az államháztartás aggasztó problémáit, ahelyett, hogy újabb nagyvonalú osztogatásokkal, értelmetlen és igazságtalan támogatásokkal szaporítanánk a gondokat.

A második fordulóig hátralévő napokban persze nem számíthatunk arra, hogy letisztuljanak a pártprogramok, egyértelművé váljon, ki mit akar valójában. Minden párt programjában fellelhetők "kipontozott" részek, azok, amelyeket nem szívesen tárnának a választók elé, miként a házassági hirdetésekben sem szoktunk szót ejteni ragyás bőrünkről vagy korpás hajunkról. Tudható, hogy minden párt használ jó adag arcpirosítót, talán olyan is van, amely vendéghajjal teszi magát kívánatosabbá. A totális mentális zűrzavart azonban semmilyen kozmetikum nem képes leplezni. Legfeljebb a saját hülyeségünk. Ha tetszik, az akarat diadala.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."