Egotrip

Nyelvi-logikai-filozófiai megfontolások

Jól jönne most néhány fifikás pénzügyi szakember, hogy kicsit megkozmetikázza az egyre randább fizetési mérlegünket. Valahogy úgy, ahogy a mostanság sokat emlegetett IMF-csatlakozás idején. Nem tudom, kellenek-e az ilyesmihez pénzügyekben jártas, szigorúan titkos megbízatású káderek, vagy elegendő néhány, kódszám nélküli, titoktartásra kötelezett állami hivatalnok. A húsz évvel ezelőtti történet ugyanis - finoman fogalmazva - legalább annyira az IMF illetékeseinek átveréséről szólt, mint amennyire a szovjet testvér éberségének elaltatásáról.

Minden rosszban van valami jó. Mert noha ő hiába dolgozott, teljesen értelmetlen volt a felkelés érdekében pontról pontra megtervezett, komolyan vett, hősi erőfeszítéseket tennie, fölöslegesnek bizonyult az a kétségtelen részsiker, ami által a bal talpa most készenlétben, a további parancsokra várva a rongyszőnyegen nyugodott, ámde a nő odalent megmaradt. Ennek pedig, hogy nem verték agyon, mivelhogy a szerelembe beleegyezett, s további kekeckedés helyett a két felajzott úrral egyre távolodó bájcsevej közepette vágycsillapítás céljából kéróra távozott, megvolt az a lelki hozadéka, hogy nem kellett közbeavatkoznia, ekképp pedig - értelemszerűen - felkelnie se; s nyugodtan mondhatom, számára jelenleg ez volt a legfontosabb. Átfutott az agyán valami régen érzett megkönnyebbülés, hogy akkor most nem szükséges bravúrt bravúrra halmoznia, erőnek erejével megmozdulnia; tárgyavesztett lett a kínkeserves feltápászkodás, s ahogyan volt, minden úgy marad. Úgy marad, ismételte gondolatban nyomatékkal: ahogyan volt, minden úgy marad, mialatt kísérletet tett rá, hogy a hál´ istennek elsietve lehelyezett bal lábát a kanapéra emelés módszerével visszategye. Ámde ettől, ahogyan ezt elakadt, rossz gramofonként harmadszor is leszögezte, mintha soha nem is lett volna, villámgyorsan szertefoszlott a megkönnyebbülés. Volt, nincs. Egy másodperc alatt elfújta a szél. Rémülettel figyelt befelé. Igen, ismerte be, nem tévedés - persze miért is lenne az -: tartalmilag megfordult benne a dolog - ami jó volt, rosszra változott. Egy perce még pozitív volt az odabent időközben akaratlan módon sokadszor is megismételt rövid mondat üzenete, ám most az előjel átment kőkemény mínuszba, s ettől a hős betojt nagyon.

Az öregasszony ott ült a szobában. Éppen kinézett az ablakon. Megfordult a fejében, hogy kimegy a vécére, de hideg volt, különben is a macska már kint vizelt. Lehúzta a redőnyt, és elsírta magát, aztán elmosogatott. Nagyon magányosan élt, mindenkije meghalt, már csak ő maradt hátra. Azt mondta az orvos, hogy ő viszont sokáig fog élni, használja ki. De az öregasszony már nehezen lélegzett, ezért nem tudta kihasználni. Sokszor az ablakból figyelte a forgalmat, volt, hogy egy-egy hosszú pirosnál elaludt, úgy ébredt föl éjszaka, hogy az ablakban alszik, hull rá az eső, vagy fújja a fejét a szél.

Négyéves forma kisfiú és kislány utazott a trolin, egy hirtelen fékezésnél összekoccant a fejük. "Öszszeütöttük a fejünket!" - kiabálta a kisfiú nevetve. Elgondolkoztam (mert a nyelvész gyakran gondolkozik): mi mindent tud már ez a gyerek ebből a nyelvből! Tudja, hogy ez egy úgynevezett "pro-drop" nyelv, tehát nem kell kitenni a névmást (nem *Mi összeütöttük...). Ilyen nyelv sok van (pl. olasz, lengyel, arab), így hát ez nem olyan meglepő. De az már meglepő, hogy a magyarban a "pro-drop" tulajdonság annyira erős, hogy a birtoklás jelölésekor is elmarad a névmás (tehát nem *a mi fejünket).

Az MNB-törvény javasolt módosítása csorbítja a jegybank függetlenségét - állítja közleményében a bank elnöke. Megállapítását arra alapozza, hogy az Európai Unió országaiban nem működik politikai pártok képviselőiből álló testület a jegybankokban. A módosítás ugyanis visszaállítaná az 1991-ben hatpárti konszenzussal kialakított rendet, amelyben az MNB tulajdonosi kontrollját és belső ellenőrzésének irányítását a pénzügyminiszter képviselőiből és a parlamenti pártok delegáltjaiból (például hat évig e sorok szerzőjéből is) álló felügyelőbizottság látta el, és amelyet éppen egy éve szüntetett meg az előző kormány.

K. Dezső jókedvűen ébredt. Már hónapok óta nem ébredt jókedvűen, s ettől még jobb kedve támadt. Nézzük csak, gondolta, mert ilyenkor mindig valami fontos teendő után kell néznie, különben jókedv, ihaj, elinal, mikéntha macska, beül a búbánatos Depresszóba, föl a bárszékre, rostokol a nap estig.

Isten őrizzen attól, hogy az első száz napban lekutyapicsázzam szeretett kormányunkat, de szeretett (főleg: választott) miniszterelnökünkön már most mutatkoznak az elorbánosodás jelei, jó lesz, ha vigyáz.

propaganda jól működött, nevetve ásunk ki minden dögöt, senki sem mondhat csütörtököt, mindenütt ördögök, ördögök, ördögök. világ második legnagyobb magyar városában, a kosárlabdapalánk alatt felépített, színpadnak nevezett szemétdombon szól a dal. Sárga bőrnadrágot, lila tollboát viselek, barna ingem hátán ezüstflitterekkel kivarrt nyerítő ló, piros karszalagomon fehér körben fekete békejel, a félig lelógó műszempillákat, a szétkenődött rúzst és a tengerkék szemfestéket ráadásnak mondanám, ha.

Sanyi segédmunkás házibulinak nevezte, de amennyivel kevesebb volt annál, annyival több is, már csak ha közvetlen környezetromboló hatását tekintjük, nem beszélve egyéb káros következményeiről.

magas.les

Elég volt a nyámnyila mellébeszélésből, a permisszív liberalizmusból, a defetista laissez-faire-ből: ideje, hogy megmondjam, miről mit kell gondolni. A végén még azt hiszi a tisztelt olvasó, hogy nekem nincs véleményem, nincsenek érzelmeim.

Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.

Hol volt, hol nem, talán igaz se, volt egyszer egy falu, Sárszeg. Ez a falu oly nagy vala, hogy két termelőszövetkezete s mindegyiknek futballcsapata vala. Az egyik az FTsz, színe, akár a fű, zöld; a másik az MTsz, színe, akár az ég, kék.