Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2002. június 13.

Egotrip

Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.
Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.

Kalambó segítőtársa egy angolszetter-puli keverék volt, aki (sic!) eredendően a meggyőzés híve volt, azaz a domináns anyai ág hatására nem volt szíve ugatással, csípésekkel és egyéb megszokott eszközökkel karbantartani a teheneket, inkább érvelni próbált. A tehenek felmenői között nem volt kutya, úgyhogy folyamatos patthelyzetben éltek, míg Kalambó rá nem szánta magát, hogy maga vegye kezébe az irányítást.

Kalambó ült a díványon, és feltalált dolgokat.

Tavaly a telefont találta fel, de aztán arra vetődött valaki, és azzal a megdöbbentő információval sokkolta a pásztort, hogy a telefont már feltalálták.

Kalambó ezután sorra találta fel a kondenzátort, az írógépet, a zsebrádiót és a kerékpárt.

Megannyi kudarc.

Logikus, hogy megutálta az embereket. Ha közeledni látott valakit, a díványt duzzogva az erdő felé fordította, és úgy tett, mintha aludna.

A dolognak nem volt túl nagy tétje, mert a völgyből csak egyfelé tudtak kimenni a tehenek, az az egyfelé pedig a Telepre vezető út volt, amelyen egyébként is el kellett indulniuk minden este, hogy aztán a saját kapujuk előtt addig ácsorogjanak, amíg be nem engedik őket. (Ebből is látszik, hogy a saját kapujuk kifejezés némileg túlzó, mivel gazdáik kapuja volt az, csak magukénak érezték.) Ha valamelyik mégis túl magasra jutott a hegyoldalon, akkor előbb-utóbb lejött.

Egyszer valamelyik tehén fent maradt a hegyoldalon, és Kalambó - szakítva mizantrópiájával - a Magyar Televízió leendő elnökét bízta meg, hogy robogójával terelje össze a csordát, mert érezte és értékelte a motorizáció előnyeit, de szart a Magyar Televízióra, így azt sem értette igazán, hogy ha valakinek ilyen nagyszerű terelőeszköz van a birtokában, minek bohóckodik a kereskedelmi médiában, ahelyett, hogy segédjeként teljesítene szolgálatot a legelőn. Bár az igaz, hogy a csáááá, illetve hőőő kifejezéseket még néha tévesen alkalmazza, viszont a robogó elől automatikusan menekülnek az állatok.

Még két tehén ácsorgott kicsit távolabb a csordától, úgyhogy stílusgyakorlat végett rájuk küldte a volt államtitkárt.

Máig sem érti, miért vonakodott.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.