Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2002. június 13.

Egotrip

Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.
Abányásztelepüléseken megszokott modernizáció és a magyar nép közismert fogékonysága ellenére is meglepő volt a látvány: Kalambó, a betanított tehénpásztor egy díványon ült a legelő közepén, és onnan irányította több, de inkább kevesebb sikerrel a rábízott csordát. A tehenek legeltek és/vagy kérődztek, kiváló alkalmat biztosítva az elmélkedésre.

Kalambó segítőtársa egy angolszetter-puli keverék volt, aki (sic!) eredendően a meggyőzés híve volt, azaz a domináns anyai ág hatására nem volt szíve ugatással, csípésekkel és egyéb megszokott eszközökkel karbantartani a teheneket, inkább érvelni próbált. A tehenek felmenői között nem volt kutya, úgyhogy folyamatos patthelyzetben éltek, míg Kalambó rá nem szánta magát, hogy maga vegye kezébe az irányítást.

Kalambó ült a díványon, és feltalált dolgokat.

Tavaly a telefont találta fel, de aztán arra vetődött valaki, és azzal a megdöbbentő információval sokkolta a pásztort, hogy a telefont már feltalálták.

Kalambó ezután sorra találta fel a kondenzátort, az írógépet, a zsebrádiót és a kerékpárt.

Megannyi kudarc.

Logikus, hogy megutálta az embereket. Ha közeledni látott valakit, a díványt duzzogva az erdő felé fordította, és úgy tett, mintha aludna.

A dolognak nem volt túl nagy tétje, mert a völgyből csak egyfelé tudtak kimenni a tehenek, az az egyfelé pedig a Telepre vezető út volt, amelyen egyébként is el kellett indulniuk minden este, hogy aztán a saját kapujuk előtt addig ácsorogjanak, amíg be nem engedik őket. (Ebből is látszik, hogy a saját kapujuk kifejezés némileg túlzó, mivel gazdáik kapuja volt az, csak magukénak érezték.) Ha valamelyik mégis túl magasra jutott a hegyoldalon, akkor előbb-utóbb lejött.

Egyszer valamelyik tehén fent maradt a hegyoldalon, és Kalambó - szakítva mizantrópiájával - a Magyar Televízió leendő elnökét bízta meg, hogy robogójával terelje össze a csordát, mert érezte és értékelte a motorizáció előnyeit, de szart a Magyar Televízióra, így azt sem értette igazán, hogy ha valakinek ilyen nagyszerű terelőeszköz van a birtokában, minek bohóckodik a kereskedelmi médiában, ahelyett, hogy segédjeként teljesítene szolgálatot a legelőn. Bár az igaz, hogy a csáááá, illetve hőőő kifejezéseket még néha tévesen alkalmazza, viszont a robogó elől automatikusan menekülnek az állatok.

Még két tehén ácsorgott kicsit távolabb a csordától, úgyhogy stílusgyakorlat végett rájuk küldte a volt államtitkárt.

Máig sem érti, miért vonakodott.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.