Kálmán C. György: Magánvalóság

  • 2002. június 20.

Egotrip

Isten őrizzen attól, hogy az első száz napban lekutyapicsázzam szeretett kormányunkat, de szeretett (főleg: választott) miniszterelnökünkön már most mutatkoznak az elorbánosodás jelei, jó lesz, ha vigyáz.

Ünnep és kitüntetés

Isten őrizzen attól, hogy az első száz napban lekutyapicsázzam szeretett kormányunkat, de szeretett (főleg: választott) miniszterelnökünkön már most mutatkoznak az elorbánosodás jelei, jó lesz, ha vigyáz.

Úgy látszik, nem sikerült lecserélni a hihetetlenül szakértő apparátus néhány fontos emberét, ott maradt az Ottó és Béla, a két szürke öltönyös, kék nyakkendős, halk szavú úr; egyikük szemüveges, és hullámos ősz haja van, a másik erősen kopaszodik, és kis bajsza alatt szokott mosolyogni.

A kormányváltás után Ottó kilépett a folyosóra, körülnézett, és jellegzetes macskalépteivel Géza szobájához osont. Kettőt kopogott az ajtón, aztán újra kettőt - ez volt a jel. Géza tüstént ajtót nyitott. A két régi, kipróbált szaktanácsadó csakhamar egy halom papír fölött dugta össze buksi fejét. Mivel is járhatnának a kedvében az új kormánynak s az új miniszterelnöknek? Valami olyasmivel, ami a réginek is mindig nagyon tetszett, s amihez a két szaktanácsadó mindenkinél jobban értett az egész épületben: az ünnepekkel (ez volt Ottó reszortja) és a kitüntetésekkel (ez a Béláé).

Egész éjszaka dolgoztak, a takarítónő sem merte megzavarni a két köztisztviselő felelősségteljes munkáját.

Reggel kialvatlanul, karikás szemmel, de hibátlanul simuló szürke öltönyben jelentkeztek be a megfelelő főosztályvezetőhöz, és átnyújtották a nemzetiszín szalaggal átkötött két paksamétát: az új ünnepről (az Ottó munkája) és az új kitüntetésről (a Béláé). A főosztályvezető nem akart tétlennek, fölöslegesnek, sőt kerékkötőnek látszani, sietett a paksamétákkal szeretett (főleg: választott) miniszterelnökünkhöz; aki ezért egy forró júniusi napon megnyilatkozott az új ünnep és az új kitüntetés ügyében. Ami jó volt az előző kormánynak (gondolta Ottó és Béla, vette át a főosztályvezető, aztán meg valóra váltotta szeretett - főleg: választott - miniszterelnökünk), az nekünk is be fog jönni, ujjongva boldog lesz a nép.

Azon a varázslatos nyárelő-éjszakán így gondolkodott Ottó: a keresztény ünnepek többé-kevésbé megvoltak, viszont kellene egy másik, amivel emlékezetessé teszi magát a hatalom, a nemzet minden június 18-án este elterpeszkedik a fotelben, közelebb húzza a sört, és dicséri az ő nevét. Béla meg így: új alkalmat kell teremteni a kormánynak, hogy kifejezésre juttathassa, kiket szeret ő, kiket tekint hű szövetségeseinek: ki Nagy Imre méltó utódja. Lesznek persze viszályok, majd a következő kormány a maga kedvenceit tünteti ki ugyanígy. A nemzet látni fogja, kiket kell (vagy nem kell) példaképnek tekinteni, jobban eligazodik így a rohanó világban. (Ehhez még kuratórium is kell, jelölőbizottság, hogy minél többen érezhessék nélkülözhetetlenül fontosnak magukat. Ebbe ki kell nevezni az Akadémia elnökét, gesztus a tudománynak, szeressük mink aztat, a tudomány meg kerüljön még egy kicsit beljebb a kormányzati seggbe.)

Az új állami ünnepek és kitüntetések egyre duzzadó aranyos-kokárdás-rózsaszín sora - Ottó és Béla jóvoltából - megteremti a kontinuitást, hiába itt kormányváltás, más stílus ígérete. Megkaptuk az új kormánytól az első adagot a kormányokon átívelő, már-már örök magyar bornírtságból.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.