Podmaniczky Szilárd: Déli verő

  • 2002. július 4.

Egotrip

Az öregasszony ott ült a szobában. Éppen kinézett az ablakon. Megfordult a fejében, hogy kimegy a vécére, de hideg volt, különben is a macska már kint vizelt. Lehúzta a redőnyt, és elsírta magát, aztán elmosogatott. Nagyon magányosan élt, mindenkije meghalt, már csak ő maradt hátra. Azt mondta az orvos, hogy ő viszont sokáig fog élni, használja ki. De az öregasszony már nehezen lélegzett, ezért nem tudta kihasználni. Sokszor az ablakból figyelte a forgalmat, volt, hogy egy-egy hosszú pirosnál elaludt, úgy ébredt föl éjszaka, hogy az ablakban alszik, hull rá az eső, vagy fújja a fejét a szél.

Kritikai navella

Az öregasszony ott ült a szobában. Éppen kinézett az ablakon. Megfordult a fejében, hogy kimegy a vécére, de hideg volt, különben is a macska már kint vizelt. Lehúzta a redőnyt, és elsírta magát, aztán elmosogatott. Nagyon magányosan élt, mindenkije meghalt, már csak ő maradt hátra. Azt mondta az orvos, hogy ő viszont sokáig fog élni, használja ki. De az öregasszony már nehezen lélegzett, ezért nem tudta kihasználni. Sokszor az ablakból figyelte a forgalmat, volt, hogy egy-egy hosszú pirosnál elaludt, úgy ébredt föl éjszaka, hogy az ablakban alszik, hull rá az eső, vagy fújja a fejét a szél.

Visszaült a fotelbe, megigazította magán a pokrócot, kintről hideg macskaszag csapta szájba. Már csak én élek, gondolta, de nemsokára karácsony lesz, nem kell sok csomagolópapír. A vécé öblítőtartálya kitartóan sípolt, a mennyezetszomszéd minden második héten becsöngetett, hogy szereltesse meg, mert nem tud aludni, karikásak a szemei, és kénytelen napi fél liter rumot meginni, ha egy rendes pihenésre vágyik. Mindketten arra gondoltak, hogy a fél liter rum árából ki lehetne fizetni valami kontár szerelőt, de erről nem beszéltek egymás között, a huzat is nagy volt az ajtóban, hamar kiszalad az a kis meleg, mint az emberből.

Esténként sokáig nézte magát a tükörben, úgy érezte, megöregedett, és az arcán minden barázda a halál hírnökének a karmainak a nyoma. Naponta változott: hol félt a haláltól, hol megváltásként gondolt rá, s egy idő után kezdte idegesíteni, hogy nem tud dűlőre jutni. Elképzelte magát a földben, ahogy porhanyósra porlad, fölötte sétál a macskája, és a nevét kiabálja, de ő már nem hallja. A lakás pedig ott áll csöndben, az állam tulajdonában, s ha megjön az új lakó, első dolga lesz a vécétartály.

Hinni Istenben nehéz, gondolta az öregasszony, mégis templomba járt, mert úgy érezte, máshová nem tud bemenni ezzel a lelki alkattal. Vajon mit tett ő az életében, hogy így kelljen végeznie. Soha életében nem sikerült neki semmi, még csak depressziós se lett. Biztos a történelem, gondolta, de nem ismerte a történelmet, csak a szalontörténelmet. Lehet-e még, hogy másképp legyen minden, gondolta az öregasszony, amikor a macska földöntötte a hortobágyi csikós szobrát. Ostora úgy pattant ketté, mint az aorta a szakavatott kéznek. Az öregasszony első lendületben felkapta a partvist, hogy odasózzon a macskának, de megsajnálta az állatot tudatlansága miatt, a partvis kiesett a kezéből, megszédült, úgy érezte, itt a halál, s a partvist az csavarta ki a kezéből. Átvillant előtte még egyszer az összetört hortobágyi csikós, aztán hirtelen mégis jobban lett. Az első jelek, gondolta, visszaült a fotelbe, és elsírta magát. Hogy ez a várakozás milyen megalázó. Már nem történik semmi, csak a várakozás. A macska felugrott az ölébe, úgy érezte, meg kell köszönnie, amiért nem zúzta be a koponyáját a partvissal. Dörgölőzött egy darabig, aztán leugrott, kimeresztette a körmeit, hogy azért lássa az öregasszony az ő rejtett fegyvereit, még ha oly simulékony és barátságos is.

Csöngettek, az öregasszony ajtót nyitott, de nem állt ott senki. Szétnézett a folyosón, még a lift se járt, a lépcsőn nem kopogott cipő, nem surrant vatelinmamusz, ellenben sült mézespuszedli illata szállt a levegőben, tetejébe nyomva a dióbélgerezd illata. Az öregasszony szájában összefutott a nyál, elég nagy mennyiségben, amikor csukta az ajtót, kézfejével már törölnie kellett. Bement a spájzba, hogy milyen eleség között válogathat. Elszorult a szíve. Két májkonzerv, egy száraz kenyérvég, s mikor ezt így kimondta magában, erős fölindulást érzett a stílszerű öngyilkosságra, amely majd alapjaiban borítja föl az idős öregemberekről "folytatott megítélést": a csontszáraz kenyér héjával fölvágja az ereit. Lekapta a polcról, csuklójához illesztette, s kezdte reszelgetni. Fájt, érezte, hogy fáj ez, és tényleg olyan kemény, hogy felszeletelheti vele az ereket. Sutty, vett egy nagy lendületet, a vér spriccelt, mint a szél. Az öregasszony megrémült egy pillanatra, mert nem gondolta át, jajaj, kiszaladt, leült a fotelbe, nézte, hogy folyik belőle a vér. Már szédelgett, és nem tudott mire gondolni, és valahogy minden összekeveredett. Evett a kenyérből, ivott az asztalon álló, felbontott sörből, mintha vérvételen lenne. Aztán már hiába fókuszálta a szemét, előbb az ablak négyszögében az üveg formája tűnt el, aztán az ablak négyszöge is. Ott feküdt a fotelben, gerincére dőlve, és már nem élt. Pedig mennyi mindenre gondolhatott volna még, amiről senki nem tudna. Még én se.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.