Pálya a magasban (A távolságot mint üveggolyót... 4.

...és még mindig vízen...)

  • Zeidler Miklós
  • 2007. május 10.

Egotrip

A távolságot mint üveggolyót... 4. ...és még mindig vízen... Szinte még el sem csitultak a hullámok azt követően, hogy az amerikai Paul Boyton maga tervezte úszófelszerelésében átszelvén a La Manche-csatornát, 1875. május 29-én hajnalban Dover mellett partot ért, amikor egy brit hajóstiszt, Matthew Webb hasonló útra indult, hogy helyreállítsa a világbíró tengeri hatalom megtépázott becsületét.

A távolságot mint üveggolyót... 4.

...és még mindig vízen...

Szinte még el sem csitultak a hullámok azt követően, hogy az amerikai Paul Boyton maga tervezte úszófelszerelésében átszelvén a La Manche-csatornát, 1875. május 29-én hajnalban Dover mellett partot ért, amikor egy brit hajóstiszt, Matthew Webb hasonló útra indult, hogy helyreállítsa a világbíró tengeri hatalom megtépázott becsületét. Csakhogy míg Boyton speciális gumiruhában, egy kajaklapát és egy minivitorla segítségével küzdötte le a jó húszmérföldes távolságot, Webb kapitány mindenféle rafinált segédeszköz nélkül, csupán erejében és szellemében bízva vágott neki az óceánnak. Úgy is mondhatnók: ez volt a brit sportsmanship válasza az amerikai technicizmusra. S persze éppily jelentős különbség volt az is, hogy míg Boyton a francia partok felől érte el Albiont - s ezzel újabb szöget vert be a splendid isolation koporsójába -, Webb Doverből indulva Calais-t vette célba, s mutatványa azt sugallta, hogy a kontinens csupán néhány karcsapásnyira van a brit talentum számára.

A 19. század második felének e nagy vállalkozásait ugyanaz a meggyőződés és lelkesedés táplálta, ami a kor természettudományos kutatásainak és nagy felfedező expedícióinak is lökést adott - a világ megismerhetőségébe, a természet megzabolázhatóságába és az ember mindenhatóságába vetett hit. Más volt ez, mint az antikvitás iránti preromantikus rajongás, amely a kalandos életű Lord Byront arra indította, hogy a görög mondákból ismert Leandert imitálva 1810 májusában átússza a Hellészpontoszt. S persze egészen más, mint a puszta menekülési ösztön, amely Giovanni Maria Salatit indította útnak Doverből Franciaország irányába. Az olasz származású Salati Napóleon seregében szolgált, Waterloonál sebesülten angol fogságba esett, mígnem egy csöndes éjjelen meglépett a Dovernél állomásozó börtönhajóról, s másnap reggel már Boulogne közelében vette fel őt egy arra járó halászbárka. Már amennyiben elhisszük, hogy Salati minden külső segítség nélkül, a nyílt tengeren egymaga tájékozódva, a ma fennálló rekordhoz közeli idővel teljesítette a távot, amikor Európában még a mellúszó tempó számított a leggyorsabb - lényegében egyetlen - úszásmódnak.

Az első hivatalos csatornaátúszási kísérlet bizonyos J. B. Johnson nevéhez fűződik, ám ő 1872. augusztus 24-én, alig egyórányi tempózás után feladta a próbát. Kísérlete így is nagy érdeklődést keltett, s példaként szolgált hősünk, Webb számára is. Amikor a kapitány 1873-ban egy hoszszabb tudósítást olvasott Johnsonról, letette az uniformist, otthagyta az Emerald gőzöst és tréningbe állt. Kétévi felkészülés után, melynek során szörnyű távolságokat tett meg a tengerben a déli brit partok mentén, 1875. augusztus 12-én nekivágott az ismeretlennek. Ám miután az áramlás 9 mérfölddel elsodorta kitűzött útvonalától, ráadásul erős viharba is került, 7 órányi küzdelem után felkapaszkodott a kísérőcsónakba.

Augusztus 24-én délben azonban Webb ismét ott állt a doveri Admiralty Pier végén, vékony vörös selyemtrikóban, bezsírozott testtel, hogy aztán négy perccel egy óra előtt az apállyal vízbe szálljon. Ezúttal kegyes volt hozzá az időjárás, s igen jól haladt a tükörsima, 18 fokos tengervízben. Természetesen mellúszó tempóval, hiszen a szigetországban még nem terjedt el - jóllehet néhány éve ismert volt már - a népszerűsítőjéről elnevezett, a mai gyorsúszás elődjének tekinthető Trudgen-stílus. A derék britek ugyanis viszolyogva szemlélték a primitív fröcsköléssel járó, idétlen, motollázó karmozgást, amelyet összeegyeztethetetlennek tartottak az úszás esztétikumával.

Útja során Webb rendszeresen táplálkozott a kísérőhajóban elhelyezett készletekből: ale-t, húslevest, illetve feketekávét fogyasztott, néha erősítésképpen "egy kevés májolajat vett". Ha medúza csípte meg vagy szeme sajgott a sós tengervíztől, netán álmosság, fáradtság tört reá, a régi tengerészbölcsességhez folyamodott, miszerint nincs olyan nehézség, amelyen néhány korty brandyvel ne lehetne úrrá lenni. Mindezt gondosan dokumentálta a bárkán helyet foglaló négy újságíró és az Illustrated London News rajzolója. A kis karaván többször is találkozott átkelőhajókkal, a vitorlások és gőzösök népe ilyenkor lelkesen meghurrázza Webbet, egy bengáli hajó kapitánya pedig még görögtüzet is gyújtatott - nem is annyira az ünneplés végett, hanem hogy utasai jobban láthassák a gépiesen tempózó bajnokot.

A kimerítő éjszakai órák után hajnali fél hatkor a köd felszállt, és felderengtek Webb előtt a francia partok. Az apály miatt azonban lehetetlen volt megközelíteni a szárazföldet, ezért Webb még órákon át úszkált, hogy bevárja a dagályt. Közben vihar támadt, s bár kísérőcsónakja igyekezett szél felől védeni a kapitányt az erős hullámzástól, a három órán át tartó erős küzdelem így is alaposan elcsigázta őt. Ekkor bukkant fel - 9 óra tájban - a Maid of Kent postahajó, melynek matrózai a Rule Britanniát intonálták Albion hős fia tiszteletére. Meglehet, e fülsiketítő kórus zeneileg mérsékelt élményt nyújtott, mégis föllelkesítette Webbet, aki erőre kapott, s miután délelőtt 10 óra 41 perckor lába végre zátonyt ért, Cap Gris-Nez mellett a partra gázolt. 21 óra és 45 perc telt el indulása óta, a sodró áramlatok miatt a tervezett 21 mérföld helyett a korabeli számítások szerint közel kétannyit kellett úsznia.

A következő 36 esztendőben senkinek sem sikerült átúsznia a Csatornát, pedig az évkönyvek többtucatnyi kísérletet jegyeztek föl. Webb eközben learatta a babérokat, és éveken át bemutatókon vett részt busás fellépti díjért. Úszóbravúrok sorát mutatta be, melyek azonban egyre vásáribb jelleget öltöttek. A kapitány sohasem szerzett vagyont, a pénz kifolyt a kezéből, ezért újabb és újabb kunsztokat volt kénytelen vállalni. 1883 nyarán Amerikába utazott, és azzal az elképesztő ötlettel állt elő, hogy a vízesés alatt átússza a Niagarát. Tízezer dolláros honoráriumot remélt a környékbeli vasúttársaságoktól, amelyekre fényes üzlet várt az odalátogató érdeklődők jóvoltából. Webb tudta, hogy életveszélyes feladatra vállalkozik - a folyó a zuhatagnál 30 méter mély, örvényei kiszámíthatatlanok, a veszélyes zúgókon a sodrás a 60 km-es sebességet is eléri -, mégis bízott ügyességében és szerencséjében. A vasúttársaságok végül elálltak a szerződéstől, Webb azonban nem akart csalódást okozni a többezernyi érdeklődőnek, és - inkább már csak neve becsületéért - július 24-én délután 4 órakor jól ismert vörös selyemtrikójában a vízbe ereszkedett. Mutatványa tíz percig sem tartott, néhány energikus tempó után teste szinte tehetetlenül sodródott át a zúgókon, a nagy örvény pedig pillanatok alatt elnyelte. Összezúzott tetemét csak napok múlva vetette föl a víz. A város költségén temették el a zuhatag közelében - azon a helyen, amelyet a helybéliek úgy ismernek: az Idegenek pihenője.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.