Az egyik Garfield-képregényben a lustán ébredező macska ezt mondja: "Jó reggelt? Hiszen ez a kifejezés már önmagában is ellentmondás!"
Akárcsak a fülkeforradalom kifejezés. A forradalom olyan változás, amely sehogyan sem fér bele a korábban fennálló rendszer kereteibe, és ezért csak erőszakkal érvényesíthető. A demokrácia lényege, hogy forradalom nélkül, pusztán a szavazófülkékből el lehet zavarni azokat, akiknek a regnálása nem tetszik. Aki "fülkeforradalomról" beszél, az pont a demokrácia lényegét nem érti.
Antall Józsefről mondják, hogy amikor egyszer azt kérdezték tőle, miért ilyen puhák a rendszerváltó reformok, miért hagyja ezt a sok kommunistát továbbra is garázdálkodni, így válaszolt: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" ' pontosan tudta, hogy az ország nem "a múltat végképp eltörölni" akarta, hanem csak valamivel szabadabban élni. Ezért nem gondolta, hogy választási győzelme forradalmi reformokra jogosította fel. Radikális változtatásokra igen, de forradalomra nem.
Az idei választásokon az ország a szavazófülkékben egyértelműen kinyilvánította, hogy gyökeres változást akar. Ez ellen nem érv, hogy a Fidesz valójában mindössze 53 százalékot kapott, és azt is csak a választópolgárok 64 százalékától - aki nem megy el szavazni, az arra szavaz, hogy döntsék el a többiek. Egyébként is, a legtöbb kutatás, amit láttam, arra jutott, hogy általában a nem szavazók nagyjából ugyanúgy szavaznának, mint azok, akik elmennek szavazni. Az 53 százalék pedig az ország törvényei szerint kétharmados parlamenti többséget jelentett, ezen sincs vitatkoznivaló - egyébként ha a Jobbik 14 százalékát is figyelembe vesszük, a jobboldalnak ezen a választáson de facto is megvolt a kétharmados többsége.
Nem butaságból vagy vakságból kapott kétharmados többséget Orbán Viktor. Az ország pontosan tudta, hogy mit várhat tőle. Korábban mindent megtett azért, hogy ne ő legyen: kétszer is megbuktatta egyértelműen nyert helyzetből.
Hat éve, az európai parlamenti választások idején ezt írtam: "Itt állunk egy választás előtt, amikor a töketlen és a pofátlan között választhatunk. Könnyen lehet, hogy két év múlva sem lesz más a helyzet, csak akkor a választás eredményeként ezek közül valamelyik kormányozni fog." Akkor azt hittem, ezért fideszes barátaim nekem fognak esni, de meglepetésemre azt mondták: igen, ezért szavazok a Fideszre. A maszoposok sem sértődtek meg, reménykedtek, hogy majdcsak felnőnek a feladathoz.
2010-re a töketlenség elképesztő méreteket öltött, és sok esetben olyan szintű korrupcióval társult, amit már nem lehetett ilyen sztoikus nyugalommal tűrni. A Fidesz sem változott, de mivel nem jelent meg a színen egyéb komolyan vehető alternatíva, a többség számára most már nem maradt más lehetőség, mint rájuk szavazni, a lovak közé hajítani a gyeplőt - lássuk, mire megyünk, ha rátok bízzuk magunkat. És ha már lúd, legyen kövér, ne akadékoskodjon itt senki, tegyétek, amit szerintetek tenni kell. A töketlenség és a pofátlanság párharcában az utóbbi ezúttal kiütéssel győzött.
Szó sem volt forradalomról, egy pillanatig sem. Akkor már inkább az Arany János által megénekelt szőlősgazda lelkiállapotát vélem felfedezni: amikor látta, hogy a jég a szőlőjét elveri, dorongot ragadott, maga is verni kezdte, és miközben hullottak a könnyei, így kiáltott: "én uram isten! / Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"
Ha a hatalom jelenlegi birtokosai mindenáron forradalomnak akarják tekinteni ezt a változást, nevezzék inkább gyeplőforradalomnak. De nem az a kérdés, hogyan ideologizálják meg a működésüket, én már azon is meglepődtem, hogy erre egyáltalán kísérletet tettek, mivel eddig egyáltalán nem arról voltak híresek, hogy az ilyesmi érdekli őket. Nincs is rá szükségük, a kétharmad szinte mindenre feljogosítja őket. A nagy kérdés az, hogy merre húzzák így, gyeplő nélkül az ország szekerét.
A kocsit húzó lovakra a gazdák mindig is raktak szemellenzőt, hogy ne bámuljanak mindenfelé, hanem lehetőleg csak előre. A mostani lovak, amikor a gazda közéjük dobta a gyeplőt, akár le is vehették volna az augenplatnit. Ehelyett inkább az abrakostarisznyát is a fejükre húzták, hogy ne nézzenek semerre, csak menjenek előrefelé. Csak remélhetjük, hogy a hatodik érzékük így élesebben működik, és jelez, ha szakadék szélére érnek.
Én sem tudom, valójában hol is van a szakadék. Bokros Lajos minapi elemzése nem győzött meg arról, hogy itt van rögtön előttünk, mivel egyáltalán nem vette figyelembe az ő szempontjaikat, amelyek érvényesítésére pedig a gyeplőforradalom kétségtelenül feljogosította őket. Azonban a végén Bokros is ugyanerre jutott: "A magyar gazdaságpolitika bizonyosan irányt fog váltani, legkésőbb néhány perccel az államcsőd előtt."
Szlovákia kibírt nyolc év Meciart, és nem gondolom, hogy Orbán szörnyűbb nála. Hat évvel Meciar bukása után a szlovákok az EU tagjai voltak, további öt év múlva pedig bevezették az eurót. Ezt ráadásul már Fico alatt, aki szintén sok szempontból Orbánhoz hasonló karakter - talán azért is utálják annyira egymást. Ezért úgy gondolom, még az sem országos tragédia, ha a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája totális zsákutcának bizonyul. Ami mégis jónak bizonyul belőle, azt majd megtartja a következő kormány, mint ahogy a jelenlegi is megtartotta a Bajnai-kormány intézkedéseinek jó részét.
A jogállamiságon esett sérelmeket sem érzem visszafordíthatatlannak. Kétségtelenül bosszantanak, néha el is keseredek miattuk, de az EU polgáraként attól azért nem félek, hogy hosszabb távon így maradhat mondjuk a médiatörvény vagy az Alkotmánybíróság megalázása. A 98 százalékos büntetőadó törvényellenes, ártatlanokat sújtó nagy részét is előbb-utóbb vissza kell fizetni, ha másért nem, a strasbourgi bíróság ítélete miatt.
A gyeplő lovak közé hajítása egyszeri aktus volt, és már a legközelebbi választásokon vissza fogja venni a kezébe a gazda. Ha másképp nem megy, hát valódi polgári forradalommal, de nem hiszem, hogy erre kényszerülnénk. Ahogy az államcsőd előtt, úgy a következő választások előtt is irányt fognak váltani a lovak. És akkor majd eldöntjük, mennyire tartjuk az irányváltást hitelesnek.
