A nagy karácsonyi veszekedés és más svéd népszokások című tanulmányában Orvar Löfgren antropológus többek között arra a következtetésre jut, hogy az ajándékozást övező kalkulációk, a lakás feldíszítése és a megfelelő ételek elkészítése során végig ott lebeg a "nem leszünk kész" réme, amit csak a szervezési hibák hisztérikus vadászatával és az így előálló ordítozással lehet elhessenteni. Valamelyest felturbózva a tudós svéd állítását, azt mondhatjuk, hogy a karácsony a középosztályi lét értelmét annyiban gyarapítja, amennyiben a készülődés, a várakozás révén egyszerűen jövőt és értelmet ad évről évre az életnek. Bár lehetne hasonló köröket futni a hazai ünnepléspatológiák mentén is (újmagyarul: megérnének egy misét), tekintetünket ezúttal mégis a hazai társadalomszerveződés egy másik jelentős szempontjára, a hűtőszekrény-használati szokásokra függesztjük.
Ötven éve az emberek többsége többnyire éhes volt, ha volt romlandó fölösleg, azt a pincében tartották (és romlottan megették), városon pedig a jegestől lehetett jeget venni a jégszekrénybe. A hatvanas években jelentek meg a Szaratov I és II típusú hűtőszekrények, melyek a korábbiaktól gyökeresen eltérő fogyasztási, azaz polgárszokásokat tettek lehetővé. Míg korábban a háziasszony (vagy Boriska Turáról) fél napokat töltött a konyhában, mivel mindennap friss vacsorákat kellett főzni, addig a hűtőszekrény hosszú napokra kitolta a konyhai tervezés időhorizontját, amire igen nagy szükség volt, mert a hatvanas évekre a népgazdaság jórészt besorozta a munka frontjára a haza lányait és asszonyait. Így aztán (a vasárnapi koleszterineksztázison kívül) elég volt hetente két-háromszor főzni, a többi meg a Szaratov dolga volt. A hűtőszekrény lett a modern háztartás és a boldog, modern élet jelképe. Nem csoda, hogy ez a gép (és később az autó) adott kenyeret a boldog idők publicistáinak a frizsiderszocializmust, a "kicsi vagy kocsi" dilemmát, később pedig a kispolgárosodást tárgyaló, forró hevületű sajtóviták során, hogy aztán a nyolcvanas évek elejére mindezen viták már csak tovatűnő színes epizódot testesítsenek meg a hathengeres gulyáskommunista robogás félmúltjából.
A hatvanas-hetvenes évek hűtőszekrénye kétféle módon testesítette meg a Párt hatalmát. A mézesmadzag ugye maga volt a hűtőszekrény (népi nevén: fridzsi), és ami benne volt. A korbács-funkció ennél valamennyivel áttételesebben, de nem kevésbé hatékonyan érvényesült. A hatvanas évek közepéig vásárláskor fel kellett mutatni egy engedélyt, amelyben az üzemi szakszervezeti (párt)bizottság szavatolta, hogy a megvásárolni kívánt tartós fogyasztási eszköz megbecsült dolgozó hajlékába kerül. Később a részletre vásárlási járszalag köthette gúzsba a független politikai véleményt, mivel ahhoz is munkahelyi (politikai) garancia kellett. A nyolcvanas évek végén a kádári középosztály hűtőszekrény-kultúráját alapjaiban rázta meg a fagyasztó felbukkanása a piacon. Míg a konyhai tervezés számára a hűtőszekrény napokban leírható távlatokat nyújtott, úgy a Gorenje típusú fagyasztó (Made in Yugoslavia) hónapokra tolta ki a horizontot. Minthogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 71. évfordulója révén összejött egy hosszú hétvége, így mintegy százezer honfitársunk döntött úgy, hogy a szabadidejét az osztrák határon kívánja tölteni a mintegy húsz kilométeres sorban hazafelé, hol minden ötödik autó tetején ott pihent egy Gorenje.
A nyolcvanas évek végének fagyasztómániája fontos dolgokat mond arról, hogy mit gondoltak az emberek a Párt hatalmáról, illetve a jó életről. A hatalom és a társadalom közötti nagy alku emlékműve is lehetne a féldisznókkal tömött műszer (és kiegészítője, a mikrosütő): az élet kiszámítható és tervezhető, hiszen van hús és nincs áramszünet. Ugyanakkor a fagyasztó, illetve a vele kapcsolatos megfontolások megmutatták a nagy alku fokozatos mállását is. Nevezetesen: ha a privát és közélet egyre inkább kiszámítható és tervezhető, és az ügyek elintézése egyre racionálisabb döntések útján történik, akkor mindehhez mi köze van a politika tekintélyelvű tabuinak és irreleváns "engedélyeinek". Sokan látták úgy, hogy nem sok; és az emberek egyszerűen csak idegesek voltak, hogy mi az ördögért kell Bécsbe menni, ha valaki normális fagyasztót akar venni. Aztán mára csakúgy, mint gazdáik, sokféle karriert futottak be a fagyasztók. Van, ahol szarvascombok terhétől sorba kötve dübögnek a garázsban, máshol viaszosvászonnal letakarva pihennek a bungiban, ahol különben is már rég kikapcsolták a villanyt, hogy ne fogyassza az áramot a falban az a barom drót.
