Jaksity György: Tőzsde

  • 1999. február 11.

Egotrip

A korral az ember fix ideái egyre jobban rögzülnek. Valahogy így vagyok én is az emberek unalomtól való menekülése, illetve a részben ezáltal, részben pedig a megmagyarázhatatlan által táplált csodavárása és a tõzsde kapcsolatát boncolgatva. Talán hihetetlennek tûnik, de az elõbbi összefüggés miatt mindig is lesznek tömeges illúziók, légvárépítések és az ezeket természetszerûleg követõ összeomlások. Az elmúlt századok menetrendszerûen termelték ki az ilyen eseteket a holland tulipánhagyma-õrülettõl a gyarmati vállalkozásokhoz kapcsolódó, illetve a vasútirészvény-spekuláción át a húszas éveket lezáró tõzsdekrachig. Az elmúlt két évben pedig annak voltunk tanúi, hogy országok (Oroszország) vagy akár régiók (például a délkelet-ázsiai térség tõkepiacai) válhatnak ilyen illúzióteremtés tárgyává.
{k199906_36;b}

Jaksity György

Tõzsde

Olyan szép tömeghisztériával azonban régóta ajándékozták meg a befektetõk egymást, illetve a tõzsdei elemzõket, mint az amerikai információtechnológiai, de különösen az internetrészvények szédítõ áremelkedése, ráadásul egy olyan idõszakban, amikor a világ tõzsdéi legjobb esetben is csak stagnálnak. Régóta visszatérõ kedvencünk, a Microsoft a monopóliumellenes bírósági eljárás és versenytársainak minden erõfeszítése ellenére él és virul, aminek legméltóbb illusztrációja, hogy a cég piaci értéke 434 milliárd dollár (Magyarország közel egy évtizednyi bruttó hazai terméke), ami nagyobb, mint a sokáig listavezetõ General Electric tõkeértéke. A befektetõk a nyereség 67-szeresét és a könyv szerinti érték 23-szorosát hajlandók fizetni egy részvényért. Nem csoda, hogy a cég nem fizet osztalékot, hiszen minden dollár visszatartott nyereség 23 dollárral növeli értékét. Az elmúlt egy évben a részvények árfolyama 132 százalékkal, az elmúlt öt évben pedig 1500 százalékkal emelkedett. No comment. Csak annyi, hogy ez évi 74 százalékos hozamnak felel meg, ami háromszorosa az amerikai piac ugyanezen idõszakban mért 23 százalékos éves hozamának. Ám ne gondolják, hogy ez az infókor netovábbja. A pár éve még ismeretlen, az internethullámon lovagló Cisco a maga 130 milliárd dolláros tõkeértékével többet ér, mint az IBM.

A pénzügyi szolgáltatóknál is az internet által megbecstelenített hagyományos, illetve magasba emelt infoteches cégekkel találkoztunk. Az amerikai Charles Schwab, amit néhány évtizede névadója alapított olcsó brókeri szolgáltatások nyújtására, többet ér a tõzsdén, mint a világ legnagyobb befektetési bankja, a Merrill Lynch. A Charles Schwab részvényeiért a befektetõk a nyereség 79-szeresét hajlandók fizetni, és értéke nagyjából kétszer akkora, mint a teljes Budapesti Értéktõzsdéé, miközben árbevétele nagyjából a Moléval azonos. Viszont legalább 12 700 embert foglalkoztat, Amerika-szerte ismert és már Európában is mûködõ brókercég. Az internetes brókeri szolgáltatásokra szakosodott E*trade Inc., amely tavaly veszteséges volt, közel három és fél milliárd dollárt ér a tõzsdén, vagyis árbevételének több mint tizenötszörösét fizetik érte a befektetõk. Árfolyamgörbéje jellemzõ az elmúlt hetek õrületére, hiszen egy évig húsz és harminc dollár között ingadozott, majd decemberi mélypontjáról megötszörözõdve idén januárban elérte a száz dollárt is.

Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltõ Fed elnöke, másodállásban a világ pénzügyi piacai, vagyis az univerzum ura, akinek szavára tõzsdék esnek össze vagy élnek túl válságokat, azt találta mondani, hogy az internetrészvények kereskedelme nem befektetés, hanem lottózás. Ennek hatására az ilyen egzotikumok jegyzése helyéül szolgáló amerikai elektronikus tõzsde, a Nasdaq azonnal elérte rekordszintjét, vagyis kiderült: az emberek épp azt szeretik az infotechrészvényekben, hogy olyanok, mint a lottó, csak itt annyiban más a szabály, hogy eddig mindenki nyert.

Marc Faber, az ismert tõzsdeguru viszont úgy gondolja, hogy a tõzsdékre és a világra valójában Greenspan jelenti a legnagyobb veszélyt, hiszen kamatcsökkentéseivel a tõzsdei árfolyamok túlértékeltségének fenntartásához, sõt növeléséhez, valamint egy mesterséges hitelexpanzióhoz és ezen keresztül szerinte a majdani gazdasági összeomláshoz járult hozzá. Szerinte az évezred utolsó évei Greenspan-buborék név alatt fognak a gazdaságtörténetbe bevonulni, és ezért nem javasolja az amerikai részvények vásárlását, ellenben sok készpénz és arany tartását ajánlja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.