A megoldás
Semjén Zsolt, minden egyházak helyettes államtitkára, snájdig, mosolygós fiú, úgy megsértődött azon, hogy a Nitsch-kiállítással kapcsolatban annyi hülyeséget talált összehordani, hogy most aztán revánsot vesz, de keményen. Nagyon kapóra jött neki a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei újrakiadása, úgy érzi, most aztán ismét nagy szükség van arra, hogy az állam felelősségteljességtől csöpögve, igen komolyan és megfontoltan megszólaljon, és akkor ki, ha ő nem. Mondott is rögvest két jelentős ostobaságot, nem tartják hiába bölcs gazdái.
Baromi bravúrosat gondolt lépni először is, amikor ismét bedobta a "vallásgyalázás" kifejezést, amelyre, úgy látszik, nem csak magánemberileg van ő rágörcsölve, tehát nem csak arról van szó, hogy mivel a múltkor ezzel nem aratott kellő sikert, most új kontextusban dobja be újra. Hanem ezzel véli azonos nevezőre hozni a Nitsch-ügyet az antiszemita kiadvánnyal, hiszen, ugyebár, ez is vallásgyalázás, meg az is. A két dolog egyúttal kiegyensúlyozva, kölcsönösen megvilágítva s mintegy általánosítva lesz. (Szerintem ez a vallásgyalázás-dolog amúgy is nagyon zűrzavaros, hogy hogyan lehet gyalázni egy vallást. Vajon akkor, ha például azt állítjuk Atyánkról, a Világ Királyáról, hogy hazudós, sikkaszt a kosztpénzből, és serdületlen lányok fenekét csapkodja? Vagy ha rámutatunk, hogy hívei nem a megfelelő istent tisztelik, mert leghőbb imáik közben tévedésből egy Dembinszky utcai cipőfelsőrész-készítőre gondolnak? Vagy ha azt kifogásoljuk, hogy nem helyesen imádják az Urat, hiszen egyértelmű, hogy térdepelve és/vagy hajlongva nem lehet imádkozni? De mindegy, tegyük fel, hogy ezúttal gyalázva lett a vallás, fúj, elítéljük.)
Az államtitkár-helyettes úr azt sugallja tehát, hogy azzal a bizonyos könyvvel az a legfőbb baj, hogy egy vallást gyaláz. Hogy tehát a zsidóság vallás volna, egy a sok közül, és annak gyalázását éppúgy nem tűri a közhatalom, mint ha, mondjuk, a lutheránusok volnának gyalázva. Hát mit mondjak, elképesztő. Államtitkár-helyettesi szinten úgy gondolják, hogy annak a könyvnek a legfőbb káros hatása abban rejlik, hogy az éppen vallást választókat elijeszti az egyiktől, amelyik egyébként éppoly jó, mint bármelyik másik. Vagy hogy az antiszemitizmus csakis a vallásukat gyakorló, egyházi adójukat rendesen lerovó, hithű zsidókat fenyegeti. A kultuszminisztérium felelős tisztségviselője azonosítja az antiszemita uszítást a vallásgyalázás igencsak homályos fogalmával. Ezek szerint tehát ennek a kormánynak az a minisztere, aki az Európai Unió felé tartó kis hazánkban még mindig a helyén van, azért szólt aggodalommal a "zsidókérdésről", mert a zsinagógák rendeltetésszerű használatával vagy a taleszellátás akadozásával vannak gondok?
Másodszor is a jeles államtitkár-helyettes az általa képviselt tárca nevében helyeselné, "hogy megjelenjen egy olyan tudományosan megalapozott mű, amely a valótlanságokat teológiai és történelmi szempontból megvilágítja". Remek ötlet. Cáfolni kellene, hogy Cionnak bölcsei volnának (a zsidó mind hülye), aztán azt, hogy összegyűltek volna, s egyébként is, nem azt mondták, amikor összegyűltek. Nem úgy törnek világuralomra, ahogyan a jegyzőkönyvben írva van. Így tetszenek gondolni? Vagy hogy majd olyan sorok állnak a teologice és történetice keményen alátámasztott anti-jegyzőkönyvért, mint azért, amit "megvilágít"? És ha tényleg így volna, akkor minden rendben lesz? Azt hiszik államtitkár-helyettesi szinten, hogy az antiszemitizmus az antiszemita könyvek miatt van, és ha majd ezeket jól "megvilágítjuk", akkor nem lesz? Vajon hány anticigány könyvet bírna felsorolni, aztán vajon hőn szeretik-e a cigányokat kis hazánkban? Szakmámnál fogva hinnem kellene az írott szó erejében. És hát igen, könyvek persze kellenek. De hát annyira azért nem hiszek, hogy azt gondoljam: antiszemita vagy romaellenes könyvek miatt lesznek az emberek antiszemiták vagy romaellenesek, és könyvekkel lehet őket meggyőzni véleményük helytelenségéről. Ha ezt az ellenkötetet a hitközségek kezdeményezik, ez kétségbeesett lépés, de nagy reményeket nem kell fűzni hozzá. Ha viszont az állam, azon belül is a kultuszminisztérium és azon belül az ő egyik helyettes államtitkára annyira jó szándékú, kedves és gusztusos, hogy ezt támogatja, akkor az nincs nagyon távol az álságos, ostoba szőnyeg alá söpréstől, a buzgó pótcselekvéstől, a látványos, kérkedő gesztustól.
Vagy a cinizmustól.
