Kálmán C. György: Magánvalóság (Most nem)

  • 1998. november 5.

Egotrip

Most nem írok semmit a MaNcsnak, mert kisebb dolgom is nagyobb annál.
Itt vannak rögtön a tiplizések. Hogy mit hová és mikor, pontosan ki kellene mérni, és hogy én csináljam-e, vagy pedig ember legyen híva.A kedves olvasónak ugyan semmi köze hozzá, mégis közlöm, mintegy mentegetőzésképpen, hogy éppen elköltöztem, számos dobozzal és koszos, nehéz bútorokkal. Utána kell nézni a helybeli bútorjavítóknak, ha van erre ilyen, és jó pár csempe hiányzik.Még hétfőn arról akartam volna írni, hogy a kancellária vezetője, aki hivatását tekintve a miniszterelnök (s általában a kormánylépések) felkent interpretátora, az egyedül helyes értelmezések tudója, azt mondja, hogy, idézem, "számomra az a szellemiség, amit [amelyet] a Magyar Narancs képvisel - minden avantgárdizmusa ellenére - fontos színfoltja [sic!] a kulturális életnek, és megőrzendő érték." Ez nekem nagyon tetszett, ez az ellenére. (Dacára. Ámbátor. Jóllehet. Habár. Noha. Még ha... is.) Hogy akkor társadalmilag hátrányos minősítés volna-e az avantgardizmus, vagyis hogy elmarasztaló bírálat. A kancelláriai hivatalvezetőnek van módja (hogy a kedvelt Fidesz - MPP kifejezéssel éljek) helyeslését vagy helytelenítését kifejezésre juttatni. Mert éppen, kicsit, nem nagyon, van köze a lap szorult helyzetéhez. Akkor viszont legyen, ugye, lefegyverzően toleráns. Tudja, hogy a Magyar Narancsnak mindenféle baja van - s nem kevésbé súlyos, mint hogy (ah! tessenek megkapaszkodni!) "avantgárdizmusban" szenved -, de gyámolítja ő az elesetteket és gyöngéket, jogos kifogásait jórészt lenyeli, és a "megőrzendő érték" kategóriájába suvasztja be. Hát legyen ilyen is. Virágozzék minden virág, még ha büdös is egyik-másik. Az az avantgardizmus, az azért nem semmi. Azért erről lenne mit mondanunk, érzékelteti Stumpf bácsi. Ezek mindenféle új meg hülye dolgokat kitalálnak, fene se érti ezt a modern művészetet, vagy hogy is hívják, avantgárd, vagy mi. Amikor mindenféle olyan dolgokat írnak, amit az egyszerű ember nem is bír felfogni. Nem a nép nyelvén van az, na. Művészkedések. Meg ott volt az a hogy is hívják, a Pikasszó, azok a hangos zenék, mindenféle buzik meg külföldiek.Közben járt az agyam a könyvek dobozolásának helyes metódusán, meg hogy miután az ember már ráírta az egyikre, hogy "fontos", a másikra meg, hogy "nagyon fontos", végül pedig, hogy "nagyon fontos és sürgős", akkor mi jöhet még (és akkor nem is sejtettem, hogy néhány nap múlva hiába keresem a telefonkönyvemet, a három doboz egyikében sincs, de akkor hol a francba?)?Ilyenkor az ember nem ír arról, hogy a halottak napja alkalmából esedékes koszorú- és virágbeszerzés miatt két teljes napra kényszerszabadságolták a dél-budapesti APEH dolgozóit. Olyannyira, hogy be sem mehettek a munkahelyükre. Ebben a mai súlyos koszorú- és virághiányban az ember két napig lejárja a lábát, hogy találjon egy kedvére való halottak napi díszítményt. Felteszem, a muzulmán, zsidó vagy buddhista APEH-dolgozókat is körlevélben kötelezte a jeles APEH-főnök, akinek már a nevét is restelljük leírni, hogy virágot vagy koszorút márpedig vegyenek, s a dél-bp.-i adóügyek közelébe se merjenek menni két napig. Hogy is nézne ki. Valamelyik dobozban szerintem van egy újság, ahol olvastam róla, hogy a dél-budapesti APEH vizsgálódott a Simicskától érintett cégek ügyében (de lehet, hogy az észak-budapesti, ezt hetekig nem fogom megtudni). Ha majd előkerül az a doboz, akkor lesz időm gyanakodni azon, hogy miért bénítják meg egy területi igazgatóság munkáját két napra.De amikor az ember szertetekint (létráról) az embermagasság fölé növekvő dobozhalmokon, amelyekből csendesen szállong a por és az elkeseredés, akkor nincs igazán kedve arról viccelődni, hogy Kunos Pétert azért csak bekasztlizták, pedig ehhez elég sok szabályon, törvényen, jogi és etikai megfontoláson kellett keresztülhágni: a kegyelmi kérvény továbbítását nem kell elsietni, későbbi törvényt korábbi cselekményre nyugodtan lehet alkalmazni, de hát mindent a jó ügy érdekében. Kunos nyilván nem a Fidesz holdudvara, ha eddig nem tudta volna. És midőn a szennyes ruhákkal teli zsákok osztódással látszanak szaporodni, akkor az ember nehezen mereng afelett, hogy lehet-e még valaha arra a pártra szavazni (pedig olyan jó lett volna), amelyiknek koalíciós partnere a MIÉP-pel cimborál, s amelyiknek kormánya sunnyog a T 34-es (a Lex Pokol) ügyében.Csaptelep egyébként nem kell, csak az a cső, amelyikből a víz folyik, és nem ártana beszerezni lyuktakarót is meg süllyesztett aljzatos elosztót. Felírni: új vécédeszka! (Felírni, hogy felírni!) Februárra, ahogyan a miniszterelnök is jósolni szokta, minden rendben lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.