Jaksity György: Tőzsde

  • 1998. november 5.

Egotrip

Pedig a dolog nem is olyan bonyolult. Egypár éve, az akkoriban még gyerekcipőben járó visszaélések által gerjesztett kritikai realizmus kísérletének időszakában azt találtam mondani egy, a foglalkozást negatív felhanggal érintő kérdésre, hogy a mi szakmánk sem jobb, mint a társadalom egésze, vagyis ha Magyarországon a polgárok x százalékát gyengén korlátozza az önmaga által állított kategorikus imperatívusz, illetve a jogszabályok, akkor a brókeri szakmában is nagyjából x százalék lesz a problémás elemek aránya. A környezetet tekintve itt uralkodó nagyobb társadalmi és anyagi veszélyeztetettség okán pedig a szabályozás és annak betartatása hivatott ezen csúfos arányt leszorítani. Ráadásul miközben a betörő, az autónepper vagy a zsebtolvaj személyes adatai, pénzügyi beszámolója, alapszabálya, üzletszabályzata és működésének egyéb lényeges paraméterei hiányában nem áll módunkban a tevékenységéből származó kockázatokra körültekintően felkészülni, a brókerünket, bankunkat vagy éppen vagyonkezelőnket magunk választjuk. Namármost, ha feltételezzük, hogy az alkotó megpihent, és a gép forog, vagyis az x százaléknyi polgáridegen elem a mi számlánkra a saját javulásán fáradozik, a kérdés az, hogy a megfelelő megelőzés hiányában mik ex post

Pedig a dolog nem is olyan bonyolult. Egypár éve, az akkoriban még gyerekcipőben járó visszaélések által gerjesztett kritikai realizmus kísérletének időszakában azt találtam mondani egy, a foglalkozást negatív felhanggal érintő kérdésre, hogy a mi szakmánk sem jobb, mint a társadalom egésze, vagyis ha Magyarországon a polgárok x százalékát gyengén korlátozza az önmaga által állított kategorikus imperatívusz, illetve a jogszabályok, akkor a brókeri szakmában is nagyjából x százalék lesz a problémás elemek aránya. A környezetet tekintve itt uralkodó nagyobb társadalmi és anyagi veszélyeztetettség okán pedig a szabályozás és annak betartatása hivatott ezen csúfos arányt leszorítani. Ráadásul miközben a betörő, az autónepper vagy a zsebtolvaj személyes adatai, pénzügyi beszámolója, alapszabálya, üzletszabályzata és működésének egyéb lényeges paraméterei hiányában nem áll módunkban a tevékenységéből származó kockázatokra körültekintően felkészülni, a brókerünket, bankunkat vagy éppen vagyonkezelőnket magunk választjuk. Namármost, ha feltételezzük, hogy az alkotó megpihent, és a gép forog, vagyis az x százaléknyi polgáridegen elem a mi számlánkra a saját javulásán fáradozik, a kérdés az, hogy a megfelelő megelőzés hiányában mik ex post

Az adatlapkitöltés iránt érzett természetes, már-már születési rendellenességnek számító viszolygás okán mondhatni a priori rosszul predesztinált kísérlet kitölteni azt a rubrikát, hogy "foglalkozása", merthogy egy dolog a napi ténykedés, mi több, nem lényegtelen, hogy milyen intézményben vagy szervezetben folyik ez, és más, hogy mi a szakmánk, a végzettségünk. Ily módon kerül a rubrikába esetemben a helyzet által sugallt szükségszerűség, illetve a véletlen elosztás elvei által vezérelten hol a "közgazdász", hol a "befektetési bankár" (leginkább angolszász nyelvterületen, mert ez nemrég még némi tiszteletet váltott ki az amúgy minket magyarokat kelet-európai genetikai hulladéknak tekintő útlevélkezelőkből), elvétve "elemző" vagy valami értékpapír-jelzővel ellátott foglalatosság.

Mindez a paranoiába torkolló problématudat semmi ahhoz képest, hogyan változik a megnevezhetetlen foglalkozás társadalmi respektje. Egy szaktársam kesergett azon, hogy korábban a felesége még úgy mutatta be a barátainak, mint egy brókercég vezetőjét (már amennyiben az adatlapszerű kérdés felmerült), aztán pár hónapja egyre kevésbé tette hozzá, hogy férje mivel foglalkozik, és a legutóbbi hetekben pedig már be sem mutatja a barátainak. Ez az elnéző megsemmisítés is kevés ahhoz képest, amikor a népszerű, közbekiabálással is tarkított, néha szélsőséges hangvételt sem mellőző tematikus vitaműsor előtt a a spontán verbuválódott stúdióközönség egyik tagja rövid, informális (és műsoron kívül rekedt) felvezetőjében az olajszőkítőkénél is becstelenebb mesterségként aposztrofálja szegény, megtépázott szakmánkat. (Foglalkozásként, léha mivoltából következően, már eddig sem mertem magaménak vallani, magam előtt sem.) Szóval tíz év kemény munkája után az ismeretlenségből a foglalkozás becsületét sikerült a felismerhetetlenségig szétverni. teendőink. Tegyük fel, hogy az összes, ilyenkor szalonképesen felsorakoztatható szitok elhangzásán túlvagyunk, így a lehetőségek hosszú listája helyett álljon itt egy kellő általánosítástól sem mentes összefoglaló megállapítás: nincs más dolgunk, mint a biztosító kasszájához fáradni. Kirabolt lakásunk, ellopott autónk vagy éppen megdézsmált hitelkártyaszámlánk romjai felett szomorkodva megnyugtató tudat, hogy a biztosító fizet. Már ha a biztosítás megkötésének preventív lépését egyáltalán megtettük. Egy, csak egy olyan eset van, amikor ezen prevención nem kell sokat gondolkodnunk: ha a mások által finanszírozott biztosítási alap jótáll szerencsétlen brókerválasztásunk okán elszenvedett veszteségeinkért. Visszatérve a jó polgár, rossz polgár hasonlathoz, ez olyan, mintha a városlakók összedobnák a pénzt, hogy mindazokat kárpótolják, akikhez betörnek, vagy autójukat ellopják, és ráadásul még biztosítást sem kötöttek, vagy még az ajtót is nyitva hagyták. Ha pedig az összedobott pénz elfogy, akkor a többi polgárt pótbefizetésre lehet kötelezni, és a gép forog tovább. Kurt Vonnegut szavaival élve: még mondja valaki azt, hogy nincs progresszió a világon.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.