A rendpárti német állam még mártírt csinál a szcientológusokból, a pszichoszekta betiltását fontolgatván olyan magasra adva fel a labdát, hogy a rangos nemzetközi lapok hasábjain, hollywoodi hírességek által fizetett hirdetésekben ízléstelen módon a zsidóüldözéshez hasonlíthatja meghurcoltatását. "A harmincas években a zsidók. Ma a szcientológusok" - állítja a nyílt levél, kihasználva az Internet-cenzúrában is élen járó németek elleni jogos felháborodást. A német állam a kínaihoz hasonlóan felelősnek tartja az Internet-szolgáltatókat az infrastruktúrájukon terjesztett információk tartalmáért, és több esetben gyakorolta már vétójogát: 1995-ben a CompuServe német szerverein elérhetetlenné tettek több mint 200, pornográfnak vagy fasisztának minősülő Internet-levelezőfórumot, tavaly minden szolgáltatót Ernst Zuendel torontói illetékességű holocaust-tagadó hálózati kiadványának, ugyanakkor a szélsőbaloldali oldalakat is szolgáltató xs4all holland szolgáltató teljes webanyagának kiszűrésére kényszerítettek, idén pedig a német államügyészség beperelte a reformkommunista PDS huszonöt éves alelnöknőjét, Angela Marquard ugyanis hálózati homepage-én hyperlinket (mutatót) helyezett el a "terroristagyanús" Radikal magazin weboldalaira.
A cyberrendőrség szerepét vállaló német állam szcientológiaellenes intézkedéseinek eredményeképpen tehát az a paradox helyzet állhat elő, hogy a mindenfajta cenzúrát elutasító, liberális hálózati közönség megfeledkezik arról, hogy alig egy éve éppen a szcientológusok léptek fel rendőri szerepben az Interneten. Akkoriban a "Fishman-vallomás" néven ismert bírósági jegyzőkönyv járt kézről kézre, szerverről szerverre a hálózaton, a szekta pedig a szerzői jogra hivatkozva hatósági erővel több pert, sőt razziát és géplefoglalást kezdeményezett a számára kínos szöveget a hálózaton publikáló szolgáltatók és felhasználók ellen. Az ELTE szerverén publikálva a dokumentumot, az ügybe személyesen is belekeveredvén volt alkalmam megtapasztalni az egyházként teljes adómentességet élvező lélekkufár multi ijesztő hatalmát, amikor telefonhívásokkal zaklatva és - német-kínai logikával a szolgáltató felelősségét hangsúlyozva - munkahelyemet perrel fenyegetve a dokumentum eltávolítására kényszerítettek (részletesen: A Fishman-vallomás, MaNcs, 1996. február 8.). Hollandiában pert is indítottak több mint tíz szolgáltató és az ügyben érintett újságírók ellen, amit annak rendje és módja szerint elveszítettek, majd nagyszabású médiakampányba kezdtek népszerűségük helyreállítására. Több megabyte propagandaanyagot helyeztek el az Interneten, és azóta is őrzöm a kalandos úton birtokomba került dokumentumot, amelyben az amerikai központ felszólítja a magyar szcientológusokat, hogy a magyar számítástechnikai sajtóban "pozitív hangvételű" cikkeket helyezzenek el. Kisvártatva meg is jelent néhány orgánumban - a reklámjelleg feltüntetése nélkül - ilyen jellegű cikk.
A német cenzúra és állami szintű szektaüldözés tehát a szcientológusok erkölcsi tőkéjét kovácsolja azon a hálózaton, amely nem is olyan régen még rengeteg problémát okozott nekik: ad absurdum az is előfordulhat, hogy puszta szolidaritásból ugyanazok a liberális amerikai egyetemisták vagy holland bitbuherátorok válnak segítőtársaikká, akik mindenfajta cenzúrát elutasítva szervereiken elérhetővé tették a neonáci Zuendel baromságait és a Fishman-vallomást egyaránt.
