Egotrip

Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy a hozzánk képest jóval gazdagabb európai országok egyik fő politikai témája, a bevándorlás ilyen viharos gyorsasággal nálunk is központi probléma lesz.

Hőségriadó van, irány a Népliget.

Az írországi népszavazás valószínűleg nagyobb mértékben szólt a katolikus egyház vélt vagy valós bűneinek megbüntetéséről, sőt, az egyház elleni lázadásról, mint a népszavazás tulajdonképpeni tárgyáról.

Írásom első része (Magyar Narancs, 2015. április 30.) azzal ért véget, hogy a paradicsomi idők közös nyelvének hiányát az 1880-as években a világ nagy harmóniájáról álmodozók különféle mesterséges nyelvek megalkotásával ­kívánták pótolni. Ezek között Zamenhof doktor eszperantómozgalma olyan sikeresnek bi­zonyult, hogy két nagy formátumú diktátor is megsokallotta a dolgot.

Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.

„A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.

A minimálbérek 2001–2002-es látványos növelése nem kevesebbet akart elérni, mint megváltoztatni az emberek szokásait: visszacsalogatni az inaktívakat a munka világába, a vállalkozókat pedig innovációra, jobb termelékenységre és nagyobb adótudatosságra bírni. Nem sok sikerrel.

Azt írja az újság, hogy Finnországban be kellett vonni egy szakácskönyvet, mert félrefordítás miatt mérgesgombát ajánl hozzávalónak az egyik recept. A fordító sorsáról nem szól a fáma. Vajon indult-e ellene bűnvádi eljárás? Emberhalál végül remélhetőleg nem lett a dologból: a szakma legalábbis tudna róla.

A génmanipuláció, génmódosítás és génterápia után most új kifejezést ízlelgetünk, a génszerkesztés (genome editing) fogalmát.

Olvassa K. Dezső, Nemzeti Szalon kiállítás nyílik a Műcsarnokban.

Ha most a szokásokhoz híven azzal kellene kezdenem, hogy az „előző rész tartalmából”, fölötte nagy zavarban lennék, mivel legföljebb pár fröccsnyi töredékre emlékszem a tegnapból, amikor is megérkeztünk Dunaalmásra, hogy lerójuk tiszteletünket Petri György és múzsája, Nagy Maya sírjánál.

A bulvársajtó, majd nyomában a tulajdonos fővárost képviselő főpolgármester súlyosan felzúdult, amikor kiderült, hogy a BKK vezetése nem a cég saját tárgyalójában, hanem a Börzsönyben (!), egy wellnesshotelben (!!), összesen vagy 400 ezer forintért (!!!) dolgozott egy hétvégén át. Az adófizetők pénzén! Remegett a felháborodott tarlósi hang, gurultak (vagy majdnem) a felelőtlen fejek.