rés a présen
Snoblesse
Ráncos leszek - Oltai Kata művészettörténész-kurátor
Jön, jön, jön: kiállítás a női „testrészpolitikáról”
(2015-08-27)
Jön, jön, jön: kiállítás a női „testrészpolitikáról”
Itt a Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennále!
Hat napon át, szeptember 11-étől 16-áig tart a Bridging Europe
Orbán Viktor bizalmasa, az ország legsikeresebb gázszerelője sorra nyeri a közbeszerzéseket és vásárolja fel a cégeket. Az sem akadály, ha offshore hátterű vállalkozással kerül kapcsolatba, és úgy tűnik, hamarosan a Duna Aszfalttal is belefognak egy egyelőre rejtélyes beruházásba.
A felsőoktatásban az alap- és osztatlan képzésekbe való bekerülésekhez szükséges minimumponthatár 2009-ben még 160 volt, idén 280, jövőre pedig 300 lesz. Ha a többletpontokat nem számítjuk, akkor színjeles bizonyítvánnyal és érettségivel maximum 400 pontot lehet elérni. Tehát jövőre a bejutáshoz minimum 75 százalékos teljesítményre lesz szükség. Sőt, 2020-tól középfokú nyelvvizsga is kell majd a felsőfokú tanulmányok elkezdéséhez.
„Aki nincs velem, az ellenem van…” (Máté 12,30) „Aki nincs ellenünk/ellenetek, az velünk/veletek van.” (Márk 9,40 és Lukács 9,50)
Izgatottan számolom, mennyit kell még aludnom ahhoz, hogy megismerhessem Tóth Bertalant.
Most már hívhatom fűnek is (Ratkó József) in memoriam Kovácsy Tibor
Művelődési periodika is lévén, két írásművet van szerencsénk kedves olvasóink figyelmébe ajánlani – tisztán az alábbiak könnyebb értelmezését elősegítendő. Az első Rejtő Jenő széles körben ismert műve, a Három testőr Afrikában, a másik pedig egy néhány oldallal beljebb található szívszorító írás a Bódvalenkei Vigasságok nevet viselő, szimpatikus túlélési kísérletről.
A nemzeti szólamokkal palástolt politikai-gazdasági mohóság és gazemberség az elmúlt 25 évben mindig a földügyben tárulkozott föl a legtisztábban.
Az orosz elnököt kiszolgáló grandiózus, nagy hozzáértéssel összerakott, az orosz élet minden digitális és analóg szegletét átjáró propagandagépezetnek nem feltételenül az a célja, hogy az orosz választókat meggyőzze a Putyin-mesék igazságáról. Elég, ha a racionális magyarázatokban, a valóságban kételkedni kezdenek.
A 2013–2014-ben létrehozott jegybanki alapítványok céljául a magyar közgazdászképzés megújítását tűzte ki Matolcsy György MNB-elnök. Jól járnak a régi meg az új haverok, és az se baj, ha közben az államháztartás is pénzhez jut.
A jobboldal szellemi és morális kiüresedése miatti frusztrációval magyarázza Szabó Tímea, hogy Kövér László nemzetközileg kiképzett ágensnek nevezte. De mit csinált valójában a Párbeszéd Magyarországért társelnöke a Harvardon, Afganisztánban és Indonéziában?
A gengszterrapperből lett dollármilliárdos 100 (na jó, 16) év után adott ki új lemezt. És ismét ráérzett a korszellemre.
A hegedűsnek indult zongorista, „Fegya” huszonöt éve alapította az úttörő Budapest Klezmer Bandet. Tavalyi Kossuth-díját nemcsak világhírű zenekarával érdemelte ki, hanem olyan előadásokkal is, mint a Hegedűs a háztetőn, a Purim vagy a Menyasszonytánc. Idén is ők nyitják a Zsidó Kulturális Fesztivált.
Vészesen fogynak a békében nyugvó hidegháborús kémsorozatok: elesett a The Man from U.N.C.L.E. is, mozifilm lett a hatvanas évek Nyugaton népszerű spy-fi (magyarul: kém-fi) tévésorozatából, mely a nagy tülekedésben az új Mission Impossible és a friss James Bond közé beszuszakolva jött a világra.
A régebben Sárkányünnepként ismert rendezvény jó eséllyel a legizgalmasabb fesztivál az országban, amiből még mindig bármi lehet. Megválthatja az egész falut, vagy beleállhat az ugarba.
Habár a Budapest Tv pár esztendeje – sokunk fájdalmára! – kiszenvedett, emléke máig velünk él.
Szeptemberben lesz a tizedik PLACCC, a helyspecifikus és köztéri művészeti fesztivál, amely 2008 óta vonul ki a kőszínházból a közterületre, nyilvános épületekbe, utcára. Mert színház ott van, ahol a néző. De miért nincs köztéri színház diktatúrákban, miért hiányoznak a hagyományai nálunk? És mit jelent a közterekhez való jogunk?
A véletlen nagy tréfa- és tanítómester, viccei didaktikusak, példázatai szórakoztatóak. Párizsban most tucatnyi nagy kiállítás szédíti a nézőt, dönt meg vagy erősít fel benne előítéleteket a 20. és 21. század művészetéről, s miután kizártnak tarthatjuk, hogy Franciaországban a magán-, városi és állami galériák, kiállítóhelyek és múzeumok egyeztessék programjukat, csak abban hihetünk, hogy a véletlen szabta meg a tárlatok egyidejűségét, a sors rendelte egymás mellé vagy környékére az egymástól látszólag tarkán és harsányan elfele tartó bemutatókat, melyek mégis valami hihetetlenül sűrű és gazdag szövetbe kötődnek-hurkolódnak össze. Véletlen szőttes, amiben a szálak rendbe bogozódnak.
Újratervezéshez még a GPS-nek is szüksége van néhány másodpercre, pedig csak az adott koordináták viszonyát mérlegeli egy kiválasztott úthoz. De vajon mennyi időre van szüksége egy szakmának, a társadalom bármelyik szeletének ahhoz, hogy a régi koordináták eltűnése és az újonnan meghatározható irány hiányában újratervezze önmagát? És hogy néz ki ugyanez az elbizonytalanodás kívülről, a szakma, közösség stb. körein túl? Látszik egyáltalán, hogy gáz van? És ha látszik, az gáz?
A statisztikák szerint tavaly átlagosan minden magyar állampolgár több mint hét alkalommal vette igénybe a közművelődési hálózat szolgáltatásait, amely Magyarország legnagyobb szervezete. Mégse tudunk róla semmit. Kétrészes cikkünkben ezen a helyzeten próbálunk javítani.
Valaha a legmodernebb állomás volt, most szégyenteljes pusztulat, ami egy „korszerű” Trianon-emlékművel néz farkasszemet.
Iharkúton, a Bakonyban dinoszauruszok nyomait keresik – immár tizenöt éve. A Velociraptor magyar rokonairól, a 85 millió éves környezetről az expedíció vezetője mesélt.
Egyes kutatók szerint a menekülthullám a fokozódó szárazság és a vízhiány következménye is.
Egy jó történetet többször is el lehet mesélni. Ez lett a sorsa a norvég ellenállók nagy fegyvertényének, amellyel a II. világháború alatt kétszer is megsemmisítették a nácik nehézvízkészleteit.