Pedig sokéves mulasztását pótolta a parlament azzal, hogy szeptember 1-jei hatállyal elfogadta a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényt, amelynek első koncepcióját – a lakossági eladósodás gyors felfutására reagálva – már 2008 nyarán szakmai vitára bocsátotta az Igazságügyi Minisztérium. A nyugati országok többségében régóta működő eljárás meghonosítása paradox módon éppen akkor akadt el, amikor a nemzetközi hitelválság miatt vészesen megugrottak a törlesztési terhek, és közben a lakossági jövedelmek is csökkentek.
Kormányok jöttek, mentek, de a magáncsőd bevezetését egyikük sem tartotta fontos eszköznek a tömegessé vált adósságválság leküzdésében. Na persze, ez nem valami látványos akció: jó, ha öt év alatt eléri célját, ráadásul az adósoktól is szigorú önmegtartóztatást igényel. Mert itt nem egyszerű adósságelengedésről van szó, hanem a hitelező és az adós együttműködéséről. Ami szerencsés esetben végül mindkét fél számára elfogadható helyzetet teremt: a nadrágszíj összehúzása és a lakásnál kevésbé fontos vagyontárgyak értékesítése nyomán a hitelező kellő összeget nyer vissza ahhoz, hogy az adósság egy részét elengedje, az adós feje fölött pedig megmarad a fedél, bár előfordulhat, hogy a családnak a jelzáloggal terhelt ingatlannál kisebb értékű, a törvény értelmében méltányolható igényt meg nem haladó lakásba kell költöznie.
A magáncsőd célja ugyanis éppen az, hogy az adós fizetőképessége úgy álljon helyre, hogy közben ne veszítse el lakhatását. Ezt a célt szolgálja, hogy a csődeljárás ideje alatt nem árverezhető el a jelzálogot képező ingatlan. A törvényben szabályozott adósságrendezési eljárás másik előnye az, hogy a hitelező nem követelhet többet, mint amennyi a jelzáloggal terhelt ingatlan forgalmi értéke. Ez azért fontos, mert a hitelválságot követően a tartozás akkor is gyakran az időközben leértékelődött ingatlan ára fölé emelkedett, amikor a páciens rendesen törlesztett. A magáncsőd intézménye éppen az ilyen adósok számára nyílt most meg: a hitel fedezetéül szolgáló vagyon értékét meghaladó, részben vagy egészben már lejárt, 2 és 60 millió forint közötti tartozással rendelkezők élhetnek a csődeljárás védelmével. Az öt évig tartó (és még két évvel meghosszabbítható) csődvédelmi időszak végén a törvény előírása szerint törlesztő adós tartozásának az ingatlannal nem fedezett részét a hitelező bank elengedi, egyéb tartozások (pl. közüzemi számla) esetén pedig akár 62 százalékos adósságleírás is elérhető.
Noha a csődvédelmet választó személyre és családjára 5-7 szűk esztendő vár, a magáncsőd keretében jócskán megnő az adósságválságból való kilábalás esélye. Hiszen bár látszólag Münchhausen báró módjára, a saját hajánál fogva kell kirángatnia magát a túlzott eladósodás slamasztikájából, valójában többféle segítséget is kap e mutatványhoz. Persze, eleve csak azok menekülhetnek a csődvédelem alá, akiknek, ha segítséggel is, de van esélyük kikecmeregni az adósságcsapdából, vagyis akinek a tartozása legfeljebb kétszer akkora, mint a vagyonuk plusz a következő öt évben várható bevételük összértéke.
A csődvédelmet kérő adósnak először saját józanságára és önfegyelmére apellálva, bíróságon kívül kell megpróbálnia egyezségre jutni a zálogjoggal rendelkező főhitelezővel. Ennek érdekében vállalja, hogy összes vagyonát és bevételét bevonja az adósságrendezésbe, fizeti a törvényben minimálisan előírt törlesztést és közterheket, és kizárólag a családja megélhetéséhez feltétlenül szükséges mértékben költ; ennek mértékét fejenként a legkisebb öregségi nyugdíj másfélszeresében állapítja meg a törvény.
Ha az önkéntes nadrágszíj-összehúzás nem jár sikerrel, akkor a bíróság által kijelölt fizetésképtelenségi szakértő, az ún. családi vagyonfelügyelő segít az adósnak elérni az egyezséget a főhitelezőjével. Ő készíti el a fizetőképesség helyreállítását célzó adósságrendezési programot, majd ellenőrzi annak végrehajtását. Ennek érdekében korlátozhatja az adós rendelkezési jogát a vagyona és bevételei felett. Költekezni csak a vagyonfelügyelő jóváhagyásával lehet, aki szükség esetén (az előírt törlesztés érdekében) még a család vagyontárgyait is értékesítheti. Ebben azért rendelet korlátozza: nem adhatja el a mindennapi életvitelhez szükséges tárgyakat, mint amilyen a mosógép, a fűtőberendezés vagy a hűtőszekrény, de a nyaralóra, autóra már ráteheti a kezét.
A „gyámság” elfogadásáért cserébe viszont az adós mentességet kap a fizetési kötelezettségei elmulasztásának kellemetlen jogkövetkezményei alól, így elkerülheti például a kilakoltatással járó végrehajtást, amely szeptember közepétől újból élő fenyegetéssé válik. A sok lemondással járó, szigorú adósságrendezési eljárás vállalásának éppen a csőd nyújtotta védelem az értelme: az adós lélegzetvételnyi időhöz jut, hogy átrendezhesse életvitelének pénzügyi konzekvenciákkal járó elemeit, amivel esélyt kap rá, hogy új feltételek mellett, de nagyobb megrázkódtatás nélkül folytassa életét. A vagyonfelügyelő gyámkodásának célja a hitelezőkkel történő egyezség elérése, amelynek a fizetőképesség helyreállítása esetén az adósság részleges leírása a gyümölcse.
A magáncsőd védelmét mindenki csak egyszer élvezheti élete során: egyetlen esélyt kap rá, hogy szakmai és anyagi segítséggel kikecmeregjen a vagyonát meghaladó tartozás okozta adósságcsapdából. Aki részt vesz ebben, egyúttal leckét kap arról, miként kezelje felelősen saját pénzügyeit a jövőben. A családi vagyonfelügyelő persze nem tesz mást, mint rászorítja ügyfelét az általa is jól ismert, de önerőből nem mindig érvényesíthető közmondás betartására, miszerint addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. Az egyszeri lehetőséggel a törvény végső soron azt üzeni: jól figyeld meg, miként csinálja a szakértő, hogy a jövőben már te magad lehess a saját vagyonfelügyelőd!
Valljuk be, 60 milliós tartozással, amit a csődvédelemre jogosultság felső határául állít fel a törvény, már eddig is elvárható lett volna ilyesféle tudás. De ettől a kormánytól, melynek első devizahiteles intézkedése a jómódúakat kimentő végtörlesztés volt, ebben az ügyben sem várhattunk önmérsékletet, azt, hogy a segítségnyújtást ne a haveri-kliensi körük anyagi kondícióihoz szabják. Jóllehet a törvényjavaslatot a KDNP képviselői nyújtották be, a jóisten segítségére apelláló mondást ügyesen világiasították: segíts a magadfajtán, a választásokon majd ők is megsegítenek téged!
