Egotrip

Tény, hogy most van a Bokros-csomag 10. évfordulója, de nem csak ez az oka annak, hogy a csapból is Bokros Lajos folyik. Öt éve is volt kereknek nevezhetõ évforduló, és a kutya se emlékezett meg róla. Na jó, én igen, de csak azért, mert a Hetek megkért rá. Pedig bizony isten, magamtól eszembe sem jutott volna, mint ahogy másoknak sem igen. Egész egyszerûen nem volt aktualitása a stabilizációs program felemlegetésének.

Tisztázzuk mindjárt az elején, pikáns ételt fõzni nem azt jelenti, hogy fõzés közben nem hordunk alsónadrágot, a nõk meg négykézláb közelítik meg a konyhát. Így Bajorországban fõznek éjfél után, impotenciát gyógyító, muskátli alapanyagú sört. De nem is az a pikáns, ami csípõs, mint a nyílt sebre locsolt almaecet, hanem az, amit annak nevezünk.

nos eső, latyak, olvad a jég a Dunán, a vadkacsák a csepeli papírgyárból ömlő meleg vízbe menekülnek. K. Dezső kimegy a stégre, félcipője beázott, a jégre köp. Sehol senki, ilyen időben ki jönne, a büfé is zár. Pedig kisüt a nap. Hol van Gilisztás?

A bürokrácia hajlama a titkolózásra a fenti idézet papírra vetése óta mit sem változott. Rosszabb hír, hogy ezt a törvényhozó mindmáig tiszteletben tartja. Jogrendszerünk nemcsak állam- és szolgálati titkokat ismer, de létezik a nem nyilvános dokumentumok szürke zónája is.

Amit meg lehet jósolni, az nincs. Ezt a meglepõ tételt tanítja a szemiotika, azaz jeltudomány, s minthogy a nyelvészet ennek az egyik ága, az is ezt tanítja. De mit értünk azon, hogy megjósolni? És hogyhogy "nincs"?

Eörsi Pista legutóbbi, tõle illõen is pompás verskötetében (nem ismétlem magam! cikket ld. másutt) olyan szelíd cikluscímekkel dob meg minket, mintha mi hajigálnánk õt kõvel: Szép emlékek pl. egy ilyen. Hát felbátorodtam, legyen annyi hasznom belõle, hogy másokkal foglalkozom: lophatok szellemet. Örömmel hallottam a híres galéria melletti lágymányosi utcára fordulva egy tisztasági dolgozó szavát.

Eörsi Pista legutóbbi, tõle illõen is pompás verskötetében (nem ismétlem magam! cikket ld. másutt) olyan szelíd cikluscímekkel dob meg minket, mintha mi hajigálnánk õt kõvel: Szép emlékek pl. egy ilyen. Hát felbátorodtam, legyen annyi hasznom belõle, hogy másokkal foglalkozom: lophatok szellemet. Örömmel hallottam a híres galéria melletti lágymányosi utcára fordulva egy tisztasági dolgozó szavát.

Az 1990-es évek elején a Playboy riportere megkérdezte Garri Kaszparov sakkvilágbajnokot, hogy szerinte miért van oly sok zseniális orosz sakkozó. Kaszparov elõször is kikérte magának, hogy õ orosz. Azerbajdzsánban született, félig örmény, félig zsidó - legfeljebb szovjet, de semmiképp sem orosz. A riporter udvariasan bocsánatot kért, és ismét feltette a kérdést: Miért van ilyen sok zseniális szovjet sakkozó? Kaszparov válasza: Mit lehet itt kérem csinálni?

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

A tél beálltával a kerti sütés-fõzés kicsit ma-cerás lesz, bár nincs annál emberibb, mint mûanyag kezeslábas síruhában csukapörköltet fõzni a lugasban, az örökzöld bukszus tövében nyúlgrillt forgatni a parázson, közben bárkiöntõvel ellátott literes üvegbõl házi vegyes pálinkát szopogatni, bal kézzel fotózni a körénk gyûlt félénk, de annál éhesebb cinegéket, s ha minden igaz, nem kell hozzá negyedóra, a kertszom-szédok is megjelennek valamilyen ürüggyel, mondjuk azzal, hogy netán fatüzelésû kútfúróval játsszuk ki a hatóságot, vagy a veréblécet tüzeljük el a rácuppant, alvó denevérekkel.

A hazai bankok évrõl évre rekordot döntenek. Az eddig napvilágra került adatok alapján becsülhetõen legalább 300 milliárd forintra rúg a bankszektor tavalyi adózás elõtti nyeresége, ami százmilliárddal több az elõzõ évi, szintén figyelemre méltó tõkemegtérülést biztosító összegnél, amely vagy 60 milliárddal több volt a megelõzõ évi, jó tõkemegtérülést biztosító összegnél és így tovább, a sor az ezredfordulóig folytatható.

Akkoriban még örökkévalónak látszott a berlini fal, és nyaranként felbukkantak ifjúkorom városi legendái, az endékás csajok. A keletnémetek nem sokfelé utazhattak, így közülük sokan minket választottak egy kis könnyed nyári szórakozásra egy idegen országban. Mint minden városi legendának, az endékás lányokról szólóknak is van némi igazságmagja. Haraszti Miklós (akit ma médiapolitikusként ismerünk, de akkoriban kiválóan induló költő volt) például így írt: "Gyanús szabású orrom, / e történelmi végzet, / mint színmagyar ereklye, / most hódítást tetézett."

Elég volt az érdekességekből, a végén még azt hiszi a kedves olvasó, hogy a nyelvészet érdekességekkel foglalkozik. Vegyük a magyar nyelvben a múlt idő képzésének szabályát. (Közbevetés: az én nyelvérzékem szerint a "múltidő" egybeírandó volna, de tartsuk be zokszó nélkül az akadémiai helyesírást, már úgyis liberalizmussal vádolnak.) Köztudomású, hogy a múlt időt kivétel nélkül minden igénél -t, -tt raggal képezzük: tanult, védett. (Az ilyen ragot a hagyományos nyelvtanban "jelnek" nevezik, azt kifejezendő, hogy utána még tehetők ragok; ez az alosztályozás számunkra most mellékes.)

Akkoriban még örökkévalónak látszott a berlini fal, és nyaranként felbukkantak ifjúkorom városi legendái, az endékás csajok. A keletnémetek nem sokfelé utazhattak, így közülük sokan minket választottak egy kis könnyed nyári szórakozásra egy idegen országban. Mint minden városi legendának, az endékás lányokról szólóknak is van némi igazságmagja. Haraszti Miklós (akit ma médiapolitikusként ismerünk, de akkoriban kiválóan induló költő volt) például így írt: "Gyanús szabású orrom, / e történelmi végzet, / mint színmagyar ereklye, / most hódítást tetézett."