Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. január 9.

Egotrip

Alkonyodik, a kapu előtt fókazsír-tekintetű szociopaták ácsorognak Atlantes márkájú dzsekikben, és egy vonakodó kiskorút próbálnak rávenni valamire, ami minden magára valamit adó állam törvényeibe beleütközik. A serdülőlány peremkerületi démonnak öltözött, de már bánja, kezében nejlonszatyor, benne két liter tej, zsömlék és parizer, riadtan tekinget körbe, aztán bemegy velük a házba. Anyu kis segítője le fogja késni az ebédet.

Alkonyodik, a kapu előtt fókazsír-tekintetű szociopaták ácsorognak Atlantes márkájú dzsekikben, és egy vonakodó kiskorút próbálnak rávenni valamire, ami minden magára valamit adó állam törvényeibe beleütközik. A serdülőlány peremkerületi démonnak öltözött, de már bánja, kezében nejlonszatyor, benne két liter tej, zsömlék és parizer, riadtan tekinget körbe, aztán bemegy velük a házba. Anyu kis segítője le fogja késni az ebédet.

A lengyel közértben elfogyott a kukoricakonzerv, kimegyek az arab diszkontig, legalább be tudom váltani az ezerschillingest, családunk aranytartalékát.

A kosárban félnyugdíjnyi alkohol, a lépcső csúszik, az ajtó előtt sötét van, öngyújtóval keresem a zárat, van három, aztán a hozzávaló kulcsokat. Odabent viszonylagos meleg, csak az egyik konvektor üzemel, tetején száradó narancshéjakkal próbálja felfűteni a teret. Végre eljutok az ágyig, az egyetlen használható helyig a lakásban, és próbálok felmelegedni. Úgy érzem magam, mint egy rajzfilm-bárány, magyarázom Iimnek, hogy ez milyen, lassan megérti, már nem nevet.

Kettesével hullanak el körülöttem a lények, növény, teknős, öleb egyre megy, első körben rossz versekkel bombázzák a vidéki irodalmi folyóiratokat, aztán a fejükre húzzák a Mikulás-zacskót, hogy oxigénhiány következtében felvegyék a néhai nevet, a kerületben már hírem van, az anyák velem ijesztgetik az apákat, a zöldséges félrenéz, amikor kiméri a krumplit, az Útinformban külön megemlítenek.

Iim megint nevet, nem veszi komolyan ezt az egészet, pedig engem tényleg megvisel, alig megy le egy falat a torkomon, nyirkos ágyneműben ébredek ordítva és rögtön iszom, de ő csak mosolyog, félvállról veszi a végítéletet, megnyugtatja a paranoiám. Már az sem idegesíti, hogy a kollégái lopják a pacemakereket.

Kiülök az ablakba, figyelem, ahogy a várost elborítja ez a fehér szemét, nézem a latyakban zakózó nyugdíjasokat. A tél örömei: ideiglenesen lefedett kutyaszar, Demokrata dupla szám, eltévedt papírtrombitás hülyék a köztereken, január a Kárpát-kelepcében.

Iim alszik, kikapcsolom a tévét, letakarítom az égről a Holdat, Iim igazi arisztokrata, csak teljes csöndben és sötétben képes aludni. Ilyenkor Skóciáról álmodik, ahova nem megyünk, meg trappoló vízilovakról, akik nem jönnek már, én meg nézem a kiskorút, ahogy kilép a kapun, kezében nejlonszatyorral, benne két liter tej, zsömlék és parizer.

Levadászott unikornis.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.