Magánbajok közművekkel
Minden fa szent fa! Mit félre akkor?
Tisztelt Kafkai Akadémia, nem akadtam el, bár, ha látott már jobb lóversenyt az úr, tudhatja, vannak lovak, hogy elébb megmutatják a mezőnynek, 4-5 hossz előny a túlsó egyenes elején, de aztán a kanyart már az utolsó helyen érik, szép nagy, széles kanyar van a spec pályán (adott, ld. Duchamp, Adva van, csak vízesés és kéjgáz nincs, de közművekről majd én gondoskodom, tisztelt Akadémia, meglesz három is, plusz a globál időjárás), nyugi van, s aztán... a ló elkezd jönni a célegyenes első harmada után, és jön és jön, nem lesz meg! És orrlikkal meglesz!!! Vagy máskor épp nem... de ha a zsoké hamar az élre vinné másodszor is, lebetlizne a beste pára, a ló, mert ő ilyen; a gáláns franciák - bejön a sablon? olykor, orrlikkal, csak bírjuk a szagát - egy Lochsong nevű kancának elengedték mindig a parádét, az angolok nem, a Lochsong meg kétszer bizonyított Angliában, ahol edzésben volt, én vagyok a legjobb, de hogy nem és nem engedték el neki a parádét - de nagyon megértem őt -, nem mehetett rögtön az indítórekeszbe, hát batykált nekik a Lochsong rendesen, akármi, úgy leállt az 1000 méteres sprint 300-ik méterénél, hogy mindegy volt, melyik champion vitte, a franciák elengedték neki a parádét, lényeg a lényeg, de ha azon vitatkozunk, ez a Lochsong nevű lónak a magánlóbaja volt csak (szerző Karinthy Fr., Külső Lóbaj utca), a szent fát félre kellett volna löknie, bár hallom, mikor tenyésztésbe vitték, adódgatott ez, de aztán adva lett, csak-csak, többet nem tudok; tisztelt Akadémia, volt a tavalyi évben víz, gáz, villany, mindenütt a magánbaj, közművekkel, Tiszta Szép Ellentét, mint Rilke mondja a rózsáról, csak itt az elrettentét a Művekkel volt mindig, vagy a tulajdonostársakkal, de 2:1-re nyertünk, pénzügyekben is, azt a szuvas-szent fáját neki, és ha életem párjával nagyon elegünk van már a másik szövegéből, hogy mindig szerkesztők, kiadók, kritikusok vagy víz, gáz, villany, magam bemondom a jeligét: "GÁZ!", és akkor mesélhetem az XYZ irod.-kritik.-lap próbalejmet, s ha ő lap v. kritikus v. szerk. nevét kiáltja, jöhet részemről (életem párja részéről) a gázleágaztatás utolsó fejleménye, ahol valaki megint rohadtul viselkedett ellenünkben a maga közműves érdekében, vagy fordítva, ahol nálam volt megint a szokásos fordulatok egyike, alig válik el köz és magán, fű-fa-bokor szent, globál csak fát csavar ki tövestül (mint egy ál-Petőfi), fű csak fésülődik, bokrok diszkréten cserélik helyüket, hol lehet még a Földön élni, régen azt mondtuk, tisztelt Akadémia, "ilyen helyeken én nem élnék", már ahol jön Abus, Babus, Cicus, Dudus, Eugén-Evgenyij... Jegenye... Kurinov... orkán és forgó, kakas nyaló, s mindent visz, de ma, hol lehet tényleg élni, nekünk szállodaépítéssel megsüllyeszthették volna a házunkat, és akkor nem viccelnék, a magas darut ránk dönthetné a vihar, ha a daru állna még, elvitték, szerencse, és ahhoz képest, hogy egy k. sz. építmény dolgai miatt a magánembernek, pedig nem is a köz érdekében történik, az egész addigi élete tönkremegy, hát be sem fejezem a mondatom, tisztelt Ak., még én viccelek itt szomszéd falukkal, még hogy Bécsben éhezőművészhez címzett vendéglő van, megkeresendő, az egyik hitleri torony felé haladva, kaptatón, még hogy én viccelek, hogy a Földön a legjobb aludni, de a legjobb: a földön aludni, elnézem csak a Green Day és a U2 klipjét, a legfejlettebb országgal, ahogy ebben is a legfejlettebb volt, vagy a fejlődő Ázsiát, vagy az ilyesmiben is mindig megbízható Japánt, csak császárja legyen, és akkor Európa igyekszik már szépen felfejlődni a svéd színvonalhoz, ahol minden a villany közmű, és ha azzal baj van, az akvárium kipusztul; nem, nem, nekem mindenütt romantikusak az élményeim, bagatell, hogy nem működő villanytűzhelylapot veszek, mikor a gázcsöveket teljes fölöslegességgel egy hétig cserélik, nem, a köz és a magán tökélettel fonódik össze, tök élettel, sz. élettel, élettel; de csúnya szavakat ne, tisztelt A., örökléted én vagyok, aki úgyis meghalok, madárkám szava lehetne J. A. után és W. S. után, és akkor még ilyenekkel foglalkozom, tisztelt Akad., hogy a köz műveit hagyjuk, hadd magánozzak köztük, csengő ne csendüljön, hányják a havat mások, hogy síugrás legyen, világhíres lesiklás, nem, én a szakmám gyakorlom, a szavak rejtelmeit, s bizony, botor (dőre) vagyok, hogy piha (nem csúnya szó, eh-pfuj) dolgokkal foglalkozom, újságból, nem, ezt a mondásomat hadd terjesszem be, széket foglalni kérek, bár nem járok így: "Még..." De nem, aforizmát csak gondosan, épen (közel J. A., J. A.-közeli mondás), most jön, ami csak az enyém: "Ez még messze nem a vég. Messze a vég. - Ez még közel nem a vég. Közel a vég." Csak azt nem tudom, hogy kijöjjek a körmondatomból (a vég úgyis kihozna, mint kénnel a gazda a vakondot, a jó): melyik vég. A köz - vagy a magán. Akkor mondjam majd, hogy "de a legjobb a földön aludni". 21 celziuszban, gumimatracon, igen, és hogy legalább annyi képzelőerőm megmaradjon, hogy hatalmas hajófedélzeten érezzem magam, nyugszékben, s arrébb húzódom, hogy a kezem a padlóra ne lógjon, a szobában itt. "Miért nem alszol rögtön nyugszékben?" hallom a kérdést. Abban már medvém alszik. Ennyire nem ismered, barátom, tömérdek tucatnyi kötetem minden sorát? Na, tisztelt Akadémia. Élni itt?!
Folyt. köv., még
