Ilyenkor, az új év első hetében eléggé szétszórt az ember, legalábbis az olvasás terén. Eszébe jut valami, amit olvasott, leveszi a könyvet a polcról, lapozgat, megtalálja, amit keresett, erről viszont egy másik könyv jut az eszébe, kinyitja azt is, leteszi, nyúl a következőért. Idővel észreveszi, hogy tulajdonképpen kapirgál: azt nézi, ki kitől mit vett át, kinek miről mi jutott az eszébe. Láncszemekre talál, amelyek némi noszogatásra láncba fűződnek, hosszú láncba, amely egymástól látszatra igen távol eső dolgokat kapcsol össze. Valahol félúton pedig eszébe jut a nemzeti infantilizmus játéka: bárki vagy bármi kerüljön is elénk, mi tudjuk, hogy csak meg kell kaparni egy kicsit, s máris kiderül róla a magyar származás, szülőhely, férj, feleség, nagynéni stb. És elkezdi játszani a játékot: a találomra elébe kerülő szövegeket bogarászva magyar találatokra vadászik.
Belelapoz - vagyis hát belelapozok (hiszen rólam van szó, az általános alany - "ember" - eddig is engem takart) Simone de Beauvoir memoárjába. Nem az első kötetbe (Egy jóházból való úrilány emlékei), mert még célzatos magyartalálat-vadászattal vádolna meg valaki: az írónő ebben a kötetben rajzol remek miniportrét "Bandi"-ról, barátnője Párizsban élő magyar udvarlójáról, aki a háborúban a francia hadsereg önkénteseként elesett Hevesi Andrással, a Párizsi eső és az Irén szerzőjével, Céline fordítójával azonos. Ennél nehezebbet választok, a második kötet (A kor hatalma) egyik epizódját, amely első pillantásra semmiféle magyar vonatkozással nem kecsegtet. A harmincas évek elején vagyunk, Simone vidéken tanárkodó barátjával, bizonyos Jean-Paul Sartre-ral a húsvéti iskolai szünetben Londonba kirándul. Városnézéssel, színházzal töltik az időt, a Tate Galleryben megbámulják Van Gogh sárga székét és napraforgóit. "Este moziba mentünk - folytatja Beauvoir a beszámolót. - Akkor láttuk a Cynarát, a szép Kay Francisszel. 'A magam módján, Cynara, hűséges voltam hozzád' - ez a mondat, a film mottója, évekre jelszavunk lett." (Réz Pál fordítása, 139. o.)
Se kép, se hang, úgyhogy ennek érdemes utánajárni. Némi - javarészt elektronikus - kapirgálás után kiderül, hogy Kay Francis (1899-1968) híres-hírhedt amerikai filmcsillag volt, 1929 és 1946 között mintegy hetven filmben játszott először kisebb, később gyakran nagyobb szerepeket. Az utóbbiak főleg csábos femme fatale-ok voltak, kivéve éppen az 1932-ben, karácsony napján bemutatott Cynarát, amelyben a félrelépő ügyvéd férj (Ronald Colman) hűséges feleségét játszotta. A filmet, melyet 1933-34-ben láthattak az európai nézők, a páratlanul termékeny és matuzsálemi kort megért King Vidor (1894-1982) rendezte. Amivel meg is van az első találatunk: a rendező nagyapja, Vidor Károly honvédtiszt volt 1848-49-ben, a szabadságharc bukása után vándorolt ki Amerikába. (Magyartalálatok száma: 1)
De miért "Cynara"? A filmbeli ügyvédet Jim Warlocknak hívják, feleségének Clemency a keresztneve, a csábító hölgy (Phyllis Barry alakítása) a Doris Emily Lea névre hallgat - nincs Cynara nevű szereplője a filmnek. És a mottó: "A magam módján, Cynara, hűséges voltam hozzád"?
Némi angol költészettörténeti búvárlás nyomán erre az utóbbi kérdésre pontos válasz adható. A mottó (benne a névvel, amely a film címeként szolgál) idézet, Ernest Dowsonnak (1867-1900), az ezernyolcszázkilencvenes évtized angol "dekadensének" - ő és társai maguk nevezték így magukat, francia minták, Verlaine és a többiek nyomán - Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae című verséből való. Idézet a Dowson-vers címe is, mégpedig Horatiustól, Az énekek negyedik könyve első énekéből, az Ad Veneram - Venushoz - címűből. Annyit tesz, hogy "Nem az vagyok, aki a jó Cynara uralma alatt voltam", Bede Anna műfordításában így hangzik: "Többé nem vagyok oly legény, / Mint rég, jó Cinarám járma alatt!..." (Horatius Összes Versei, 263. o.) Cynara - vagy Cinara - Horatius kedvese volt, a vers tanúsága szerint eltaszította magától, most viszont hiányzik neki, nem tud szabadulni az emlékétől. Ilyen utólagos szerelmi hűségnyilatkozat Dowson verse is (bár Horatiusszal ellentétben nem ő taszította el magától kedvesét, hanem kedvese lett hozzá hűtlen). Hiába keresi a feledést borban, mulatságban és vásárolt szerelemben, nem találja, ezért kénytelen a refrénben bevallani, hogy - Beauvoir, illetve Réz Pál szavaival - "a magam módján, Cynara, hűséges voltam hozzád". (Az eredetiben: "I have been faithful to thee, Cynara! in my fashion", Szabó Lőrinc fordításában: "hű maradtam hozzád, Cynara! ahogy tudtam".)
A verssorból szállóige lett - másként nem is jöhetett volna kézre a hűség-hűtlenség módozataival és fokozataival foglalkozó King Vidor-film címadóinak. De ugyanez a dicsőség várt a Dowson-vers egy másik sorára, a harmadik versszak felütésére is, mely Szabó Lőrincnél így hangzik: "Sokat felejtettem, Cynara! vitt a szél". A verssor angol eredetijére pillantva - "I have forgot much, Cynara! gone with the wind" - nyilván sokaknak eszébe jut, hogy a "gone with the wind" kifejezés Margaret Mitchell 1936-os világbestseller hiperlektűrjének, a magyarul Elfújta a szél címen ismert opusnak az eredeti címével azonos. És nem véletlenül: a globális szívmelengetés eme foglalatát megalkotó atlantai újságíró asszony hosszas tétovázás és fél tucat más címvariáns elvetése után azért döntött a Gone With the Wind cím mellett, mert a Dowson-versben ez a kifejezés - saját szavaival - pontosan olyan "messzibe vesző és elhaló hangon szól, mint amilyen címet elképzeltem" a regénynek. Arról nem is beszélve - tesszük hozzá -, hogy a történet is Cynara-történet: szerelem, hűség, hűtlenség és elválás könnyesen-kesernyésen dekadens meséje.
De itt az ideje a pontgyűjtésnek. A regény, sajnos, nem kínál magyar vonatkozásokkal, a belőle készült 1939-es filmmel viszont már jobban járunk. Ashley Wilkes szerepét a dekadensen arisztokratikus modorú és szívtipró küllemű angol színész, Leslie Howard játssza benne - apját, a Magyarországról Angliába kivándorolt tőzsdealkuszt eredetileg Steiner Ferdinándnak hívták. (Magyartalálatok száma: 2)
A film fenomenális sikerében Leslie Howard nem sokáig osztozhatott. 1943-ban a Viscayai-öböl felett a Luftwaffe portyázó vadászgépei lelőtték azt az utasszállító repülőgépet, amellyel a színész hazafelé tartott Angliába. Vannak, akik tudni vélik, hogy merénylet történt: maga Goebbels adta ki a parancsot Leslie Howard likvidálására, mert a színész a Negyvenkilencedik szélességi körben, a Michael Powell - Emeric Pressburger szerzőpáros 1941-es antifasiszta szellemű filmjében gúnyt űzött a náci propagandaminiszterből. Így volt, nem így volt, nem tudhatjuk. Azt viszont tudjuk, hogy Emeric Pressburgert eredetileg Pressburger Imrének hívták (Pályaképét lásd: A nagyapa mozija, Magyar Narancs, 2009. május 28.), Miskolcon látta meg a napvilágot 1902-ben. (Magyartalálatok száma: 3)
De ezzel nincs vége Cynarának és a magyar vonatkozásoknak. Hátravan még jó néhány láncszem, így Szerb Antal, W. B. Yeats, James Joyce, a Róisín dubh, valamint I. Ferencz József császár és király.
(Folyt. köv.)
