Ekotrip

Mi a jó az országnak?

Egotrip

Amerikai mintára rögtön válaszolok: az, ami jó a Molnak. Vagy a Malévnek; s a sor folytatható. Vettem a (mai netvilágban nem nagy) fáradságot, és utánanéztem, hogyan is született az elhíresült mondás: "ami jó a General Motorsnak, az jó az országnak". Próbáltam felkészíteni magam arra a hamarosan eljövendő világra, amelyben a rút egyéni (profit)érdekek magasröptű közérdekké nemesülnek. Amikor a mindnyájunk ("az emberek") érdekeit képviselő állam átveszi a kizárólag a gonosz tőkések profitvágyát kielégítő piac szerepét a gazdaságban. Erre az ideára már a mai (és tegnapi) kormány is mutatott némi hajlandóságot, a holnapi viszont büszkén a zászlajára is tűzi.

Amerikai mintára rögtön válaszolok: az, ami jó a Molnak. Vagy a Malévnek; s a sor folytatható. Vettem a (mai netvilágban nem nagy) fáradságot, és utánanéztem, hogyan is született az elhíresült mondás: "ami jó a General Motorsnak, az jó az országnak". Próbáltam felkészíteni magam arra a hamarosan eljövendő világra, amelyben a rút egyéni (profit)érdekek magasröptű közérdekké nemesülnek. Amikor a mindnyájunk ("az emberek") érdekeit képviselő állam átveszi a kizárólag a gonosz tőkések profitvágyát kielégítő piac szerepét a gazdaságban. Erre az ideára már a mai (és tegnapi) kormány is mutatott némi hajlandóságot, a holnapi viszont büszkén a zászlajára is tűzi.

A közelmúltban kaphattunk már egy kis ízelítőt az előttünk álló új világból, amelyben bársonyosan simul össze az egyéni és a közérdek, merthogy a profitéhséget elfojtja a nemzet szolgálatából fakadó bódulat. Nyilván ennek a szép ideának a jegyében születtek az elmúlt években is szép számmal azok a kormányzati javaslatok és parlamenti döntések, amelyek bár a felszínen a közösség érdekét szolgálták, jól láthatóan áttűntek rajtuk egy-egy szűk szakmai kör (egyénekre is lebontható) profitérdekei.

Emlékezzünk a teljes parlamenti konszenzussal 2007 őszén tető alá hozott lex Molra, amely azzal gátolta meg a kisebbségi tulajdonos osztrák OMV érdekeltségének növelését a túlnyomóan (85 százalékban!) külföldi tulajdonban lévő, de a magyar menedzsment okán nemzetinek nevezett olaj- és gázipari óriásvállalatban, hogy az ún. stratégiai cégek vezető tisztségviselőit bebetonozta pozíciójukba (őket már csak 75 százalékos részvényesi szavazattal lehet leváltani). A törvény emellett az egy részvényesre megszabott 10 százalékos szavazati plafonnal biztosította a "magyar" vezetés teljhatalmát az ilyen cégek stratégiai döntéseiben.

Vagy gondoljunk az állami Magyar Villamos Művek és a nem állami, de "nemzeti" Mol érdekében a múlt év végén sebtében, bár újfent hatalmas többséggel (csupán 17 liberális és független nem szavazat ellenében) hozott nagy horderejű törvénymódosításra, két (2 darab) képviselő indítványa nyomán. Ez a ránk nézve is irányadó uniós versenypolitikával szembeszállva, sőt a független (értsd: nem az illető cégek által szponzorált) energetikai szakértők véleményét is sutba dobva lehetővé tette, hogy a hazai gáz- és villanyvezeték-hálózatok továbbra is a nagy nemzeti energiacégek tulajdonában maradjanak. A törvénymódosítást példás nagykoalícióban beterjesztő képviselők nem is titkolták (de még csak nem is szégyellték), hogy a javaslatot az érintett cégek szakemberei fogalmazták meg (Lásd: Energikus törvényhozók, Népszabadság, 2009. december 28.)

De nem kell túlzottan megerőltetnünk a sok nehéz ünnepi étektől és szesztől eltompult memóriánkat, mert már az új év is szolgál példákkal arra, hogy miként nemesülhetnek vállalati érdekek közérdekké - némi politikai közreműködéssel. Láttuk, hogyan vált nemzetbiztonsági botránnyá az a hír, hogy a kormány üzemanyagtenderét nem nemzetünk éllovas vállalata, a Mol nyerte meg, hanem a literenként pár forinttal olcsóbb benzint kínáló, s emiatt a magyar államnak (vagyis nekünk) 150 milliót megspóroló vetélytárs, az OMV. Az még csak kisebb felszisszenést okozott fideszes politikusok részéről, hogy a magyar adófizetők pénzéből a kormány külföldi céget és annak főtulajdonosát, az osztrák államot támogatja. Egetverő botrány abból lett, hogy a nemzetidegen olajcég megismerhette a rendőr- és mentőautóink rendszámait, bár később kiderült, hogy a tűzoltósággal, a vám- és pénzügyőrséggel, a Köztársasági 'rezreddel és a nemzetbiztonsági mzolgálattal együtt a rendőrség és a mentőszolgálat is a magyar olajipari társaságtól veheti csak az üzemanyagot. Merthogy a többségi külföldi tulajdon (benne 21 százalékkal az orosz Szurgutnyeftyegaz és 7-7 százalékkal az ománi és a cseh olajtársaság) ellenére nemzeti vállalatnak számító Mol nemzetbiztonságilag át van világítva, az osztrák állam kisebbségi tulajdonában lévő OMV viszont nincs.

Engem ez a magyarázat éppenséggel nem nyugtatott meg, és nem csak azért, mert így nekem, adófizetőnek többe kerül a rendőrség furikázása. Attól fogott el a pánik, hogy belegondoltam, mekkora kockázatot jelent, hogy rendőreink, mentőseink és más fontos szolgálataink dolgozói húsboltban veszik a húst, a sarki közértben a kenyeret és tejet, mit több, a piaci kofától a zöldséget, holott azok tutira nincsenek nemzetbiztonságilag átvilágítva. Jézus Mária! Ki ellenőrzi így azt, hogy nem mérgezik-e meg őket ellenséges országok titkos ügynökei, mielőtt szolgálatba mennek?

Ha a Mol elvérzése a kormányzati benzintenderen túlzottan felizgatta volna nemzeti identitásunk elvesztése miatt aggódó honfitársainkat, akkor megnyugodhatnak, hogy legalább nemzeti légitársaságunk megmentésére újra a zsebébe (a zsebünkbe) nyúl a magyar kormány mintegy 9 milliárd forint erejéig, és cserében csupán tulajdonrészt kér az évek óta veszteséges cégből. Jó üzlet ez nekünk! A Malév újraállamosítással történő megmentése lehangoló búcsúaktus attól a kormánytól, amelyről eddig úgy tudtuk, hogy az ország, és nem néhány nagyvállalat válságának kezelésére esküdött föl.

Marad a régi kérdés: kinek jó mindez? Tényleg a mi érdekünk, hogy a (meglehetős önkénnyel) nemzetinek kikiáltott vállalataink horribilis nemzeti ráfordításokkal is életben maradjanak? Hogy mindenáron megvédjük őket a piaci versenytől? Hogy olyan feltételeket teremtsünk számukra, amelyek mellett a nemzetinek mondott, de külföldi társaikhoz hasonlóan a profitérdekek által motivált menedzsmentek bebetonozhatják széküket? S mindezt olyan törvényekkel és rendeletekkel, amelyeket ők maguk mondanak tollba?

Nos, hogy is volt azzal az amerikai mondással? A Wikipedia össznépi tudása szerint az eredeti szöveg kicsit más volt, mint amit idézni szoktunk (ami jó a General Motorsnak, az jó az országnak). A nagy amerikai autókonszern egykori vezérigazgatójának, Charles Erwin Wilsonnak (hiányosan) elhíresült mondása egy szenátusi meghallgatáson született, mielőtt védelmi miniszterré nevezték volna ki. Arra a kérdésre, hogy miniszterként hozna-e döntést a General Motors érdekei ellenében, határozott igennel válaszolt, de azért hozzátette: "ilyen helyzetet nem tudok elképzelni, mivel régóta úgy gondolom, hogy ami jó az országnak, az jó a General Motorsnak, és megfordítva".

Bölcs, vérbeli politikusi szöveg, egy rabbi-viccbe is elmenne. Pláne, hogy mindezt azt követően mondta, hogy vonakodva bár, de a bizottság nyomására megígérte: eladja tekintélyes GM-részvénypakettjét.

Ha megkérdeznénk a Mol, az MVM, a Malév és a többi "nemzeti" cég vezetőit, feltehetően azt a választ kapnánk, amit a GM egykori fejének mondásából az utókor idézni szokott, vagyis, hogy ami jó a cégemnek, az jó az országnak. Pedig mennyivel megnyugtatóbb lenne a fordítottját (vagyis a wilsoni mondat első felét) hallani: ami jó Magyarországnak, az jó a nemzeti vállalatainknak.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.