Nádasdy Ádám: Modern Talking

  • 2001. szeptember 13.

Egotrip

Mi hát a nyelvtan?

A magyar kifejezés ("nyelv + tan") azt sugallná, hogy a nyelvtan nem más, mint a nyelv tana, tehát hogy mindaz beletartozik, amit a nyelvről mondani, tanítani lehet. Mégsem így használjuk: ez utóbbira a "nyelvészet" (vagy "nyelvtudomány") kifejezés járatos, a "nyelvtan" mást jelent. A nyelvtan az a szabályrendszer, melynek alapján a beszélő (vagy író, most mindegy) mondatokat hoz létre. Például a magyar nyelvtanban kell lennie egy olyan szabálynak, hogy a jelző mindig a főnév előtt áll: A fehér kutya ugat, és nem *A kutya fehér ugat, mert az emberek az előbbit mondják, az utóbbit meg nem. De hát - kérdezhetnénk - miért van szükség erre a szabályra, ha egyszer ezt mindenki így csinálja? Hát éppen azért. A nyelvtan nem azt mondja meg, hogy minek kellene lennie, hanem hogy mi van. A fizika is kimondja a gravitáció szabályát: ha elengedek valamit, leesik, ilyen és ilyen sebességgel. Miért van e szabályra szükség, hiszen a dolgok úgyis leesnek?

Ahogy a fizikus szemléli a természetet és igyekszik megérteni, szabályokba foglalni annak működését, úgy szemléli a nyelvész a nyelvet. Hogy mi ezeknek a szabályoknak a célja? Mondjuk ki büszkén: semmi. Vagyis hát annyi, hogy ha jól ragadjuk meg a szabályt, közelebb kerülünk a dolog megértéséhez, s így halad a tudomány. Vagy ha tetszik, kifürkésszük a Teremtő csodálatos titkait. A nyelvész számára a nyelvtani szabályok ténymegállapító (a szó legnemesebb értelmében "leíró") jellegűek, s ezért olyan dolgokat is kimondanak, melyek a beszélő számára triviálisak, melyeken soha nincs vita, melyeket soha senki nem ront el. Nincs olyan magyar anyanyelvű, aki azt mondaná: *A kutya fehér ugat. Mégis ki kell mondanunk a szabályt, mert a tudomány köteles naivnak tettetni magát. A tudós nem tud semmit, ezért mindent meg akar fogalmazni. A kémiakönyvben az állt: "A víz színtelen, szagtalan, szobahőmérsékleten folyékony anyag." Nem nevettünk, pedig ki az a hülye, aki ezt nem tudja? Kit kell erről informálni? Nem; elfogadtuk, hogy a tudományban nincs határ a "közismert" és az "érdekes", a triviális és a meghökkentő között.

A nyelvtani szabályok túlnyomó része szürkén és észrevétlenül működik mindennapi életünkben, s az adott nyelv beszélőinek többsége egyformán alkalmazza őket (hiszen éppen ezért mondhatjuk, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik). A magánhangzó-harmónia (házban, kertben, és nem *házben, *kertban), az ige fókusz utáni helye (Hova bújtak a többiek? és nem *Hova a többiek bújtak?), a tárgyas ragozás (Verted a dobot és nem *Vertél a dobot) és ezer más szabály a nyelv valamennyi beszélője számára egyforma, mindenki követi, akár művelt, akár műveletlen, akár kelet-, akár nyugatmagyar. A szabályok követéséhez nem kell "tudni" a szabályokat. Olyan ez, mint a népzene: bonyolult harmóniákat, rafinált ritmusokat szólaltatnak meg laikusok, akiknek nincs tudásuk kottáról, zeneelméletről. Ezért szoktuk az anyanyelvi beszélő (automatikus, naiv, általa meg nem fogalmazott) nyelvtudását, implicit szabálykövetését "kompetenciának" nevezni, hogy ne tévesszük össze a "tudással", melyet inkább az iskolában tanult, explicit, az illető által is megfogalmazható ismeretekre értünk.

Kimondhatjuk most már, hogy a nyelvtan: kompetenciamodell. Azt modellálja, hogy mi bújhat meg a beszélők fejében, ami visszatartja őket a hibás mondatok létrehozásától (*A kutya fehér ugat, *házben, *Vertél a dobot stb.) - azaz milyen szabályokat követnek. Például miért jó az, hogy A kutya fehér, "Der Hund ist weiss", ahol pedig a melléknév a főnév után áll? Azért, mert itt a fehér nem jelző, hanem állítmány. No de tudja ezt az anyanyelvi beszélő, mondjuk ötéves korában vagy öregen, rég elfeledett négy elemivel? Igen, különben nem mutatna olyan egyöntetű szabálykövetést e téren. Tudja, ahogy a népzenész "tudja", mi a szubdomináns és mi a tonika, még ha e szavakat soha nem is hallotta.

Ha mindez így van, akkor értelemszerűen nincs olyan ember, nincs olyan közösség, akinek ne volna nyelvtana, aki ne szabályok alapján teremtené meg mondatait. Aki azt mondja: Nem tudhassa, vagy Én is innák belőle, vagy Kérdezd meg, föl-e jönnek, az is szabályt követ, hiszen következetesen és rendszerszerűen így használja e szerkezeteket. A nyelvtudomány ugyanolyan szorgalmasan leírja ezeket (és a legeldugottabb apró települések néha igencsak furcsa nyelvjárásait), mint a választékos irodalmi nyelvet: nyelvtana van ennek is, annak is.

A laikus köznyelvben azonban a "nyelvtan" szót nem így használják, nem értékmentes tudományos anyagként, hanem követendő illemkódexként. Nem deskriptív ("leíró"), hanem preskriptív ("előíró") értelemben. "Fiam, tanulja meg a nyelvtant, mielőtt újságíró akar lenni." "Juli néni istenien mesél, de nyelvtant, azt ne keress nála." A civilizált, írástudó kultúrákban, mint a mai európai vagy a görög-római, előbb-utóbb kialakul a normatív nyelvtan, mely a műveltnek tekintett, kívánatos nyelvi viselkedést írja le (és elő). A normatív nyelvtan persze nem foglalkozik azzal a hatalmas szabálytömbbel, amelyet mindenki alkalmaz és betart, mint ahogy az illemkódex sem mondja ki, hogy ismeretlen hölgyhöz úgy kell odamenni, hogy felváltva bal, illetve jobb lábunkkal lépünk előre. A normatív nyelvtan csak azzal foglalkozik, amit sokan (sőt néha a legtöbben) maguktól, spontán nem úgy csinálnának, amit illik megtanulni ahhoz, hogy műveltnek, illedelmesnek tartsák az embert. Ez roppant fontos, és mindnyájunk felelőssége, hogy az ifjúságot - és kevésbé művelt nyelvtársainkat - erre neveljük. Csak úgy nem szabad tenni, mintha ennek a normatív nyelvi nevelésnek nyelvészeti (vagy pláne logikai) alapjai volnának. A nyelvész számára a preskriptív (előíró vagy enyhébb formában ajánló) tevékenység az egyik fontos, de mégiscsak mellékes alkalmazása a tudományának.

Azt kérdezte a múltkor a kedves fiatal rádióriporter: "Önt mint nyelvészt milyen nyelvi jelenségek bosszantják manapság?" Hm. A csillagásztól biztos nem azt kérdezte volna: "Önt mint csillagászt mely égitestek bosszantják manapság?"

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.