Sajó László

Öt és feles  

Király I Mátyás, az igazságos döntetlen (ennek a fele se trufa)

Egotrip

Bizony Király I Mátyás uralkodása korántsem volt fenékig Kánaán és népmesébe illőn kacagtatóan mulatságos, mint ahogyan azt a – Király I Mátyás rendelésére írt, s utóbb a nép ajkára mosolyintott – történetek, anekdoták, tréfás mesék (trufák) ábrázolatja mutatja. Hanem éppen fordítva, ellenkezőleg, sőt.

Az igazság az, hogy a sánta kutyát hamarabb utolérik, mint Antódító Bonfinit, Király I Mátyás történetíróját. Amit hazudott éjjel, megtódította nappal. Teleírta hazugságaival a legnépszerűbb napilapot (csak egy volt), a Galeotto Marzio de la Sportot. Oly tisztára nyalta kenyéradó gazdája tányérját és seggét, hogy a kutyáknak-macskáknak, egyéb szol­gák­nak már semmi sem jutott. A kutyák ebek harmincadjára kerültek, a macskák keserves macskajajban pusztultak el. Náluk rosszabbul csak az magyar nép járt pórul, nyögte Király I Mátyás bús uralmát nevezett Király zivataros évtizedeiben.

Ám e titkos apokrif Névtelen Krónikása most feltárja a színtiszta igazságot! Ami a Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv hazugsággyűjteményéből kimaradt, itt olvasható. Az, kinek van szeme, lássa; van füle, hallja; van orra, üsse bele; van lába, járjon utána.

Király I Mátyás közepes termetű és tehetségű, szőke, piros arcú, széles vállú és főleg nagy orrú volt. És fölöttébb hiú, ezért az orrára való célzást, egyáltalán: az orról való diskurzust rendeletileg tiltotta be – bár leginkább az orrot magát törülte volna el. A Galeotto Marzio de la Sportban így írtak róla: „markáns, határozott arczélű férfiú”. A Legfelsőbb Nyelvtanács nem engedélyezte azon szavak használatát, melyekben előfordult az or(r), például: kotor, botor, revizor, zetor, traktor, por, kor, donor, fagifor, gyomor, csupor, tor. Nem mondhatták a népek: „megyek a disznótorba”; csak így: „megyek a disznóölés alkalmából rendezett lakomába”. Nem kérhettek bort a kocsmában, csak így: „kérek egy (két, három) meszely (icce, kupa) szőlő levéből erjesztett szeszes italt”. Az orgazmusról nem beszélhettek, és nem is élhették át. A kolostorokat lerombolták, az ortodox egyházat betiltották, az orvvadászokat lelőtték. A Biblio­theca Corvinából (ebből nem vehették ki az ort) kidobálták és elégették Publius Ovidius Naso könyveit. A Legfelsőbb Nyelvtanács a nazális hangokat is betiltotta volna, de II. Pius közbenjárására („mi lesz akkor Istennel?!”) elállt szándékától. A nép tűrte, ameddig tűrhette a diktátor terrorját, de szíve és a nyomor legmélyén forrongott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.