Szécsi Noémi

Nem és nem

Új jog, régi kötelesség

Egotrip

Feladtam a büszkeségemet.

Nem először történik, sőt az évek múlásával egyre gyakoribb lesz, szóval nincs ebben semmi különös. Fáradok, öregszem, ráadásul még mindig itt van velünk ez a „helyzet”, ami olyan változatos módon tud minket térdre kényszeríteni.

Szóval mégis megvettem a paradicsompalántákat attól a hippikülsejű alaktól a termelői piacon. Csak rájuk kell nézni, nyilvánvalóan kokszolt palánták, a levelük olyan méregzöld és a száruk is annyira erős, hogy az én idő és figyelem hiánya miatt mostoha sorsot elszenvedő, saját nevelésű palántáimhoz képest úgy néznek ki, mint egy fehérjeturmixon és csirke-rizsen élő fitneszversenyző a megmérettetés előtti szálkásító héten, vagy mint Alexander Skarsgård, mikor a Tarzan szerepére edzett. Az a rasztahajú biztosan ugyanabban a párásított levegőjű, hőfokszabályozott üvegházban vagy mobil fóliasátorban tartja ezeket, ahol a vadkendertöveket is. Azok szoktak ilyen burjánzóak és harsogó zöldek lenni a híradóban mutatott rendőrségi videókban. Tudom, keserű vagyok, de sohasem hittem volna, hogy idáig süllyedek.

Mert nemcsak hogy feladtam a büszkeségemet, de ki is égtem. Hanyatlásom valószínűleg akkor kezdődött, amikor emancipációs harcom – amely afrikai országok polgárháborúihoz hasonlóan folyamatos és véget nem érő – a járvány és a hónapok óta tartó home office azon pontjához érkezett, hogy munkaóráim és személyes integritásom védelmében megtagadtam az ebédidőben való ételkészítést, és családtagjaim figyelmét felhívtam az ebédrendelés lehetőségeire. Tudtam, hogy a családom ezer éven túl lebomló dobozokba mért drága moslékot fog kapni, de azon a ponton ez már számos ok miatt egyáltalán nem érdekelt. Futottam a határidők után és öntöttvas palacsintasütővel ütöttem a bennem élő, családjáról való gondoskodás iránt elkötelezett anyaistennő fejét. A hozzám hasonló városi értelmiségi családanyákhoz hasonlóan azt próbáltam meg felbecsülni, hány évvel vetett vissza „minket” ez a „helyzet”. Volt, aki százat mondott, volt, aki kétszázat. Persze attól függ, az ember honnan nézi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.