A Hálózatnak nem voltak tagjai, csak támogatói: az alapító Felhívást mintegy másfél ezren írták alá. Nem voltak vezetői, csak szóvivői. A május 1-jén megválasztott ideiglenes tanács nem képviselte a tagságot, hiszen tagok nem voltak. De nem képviselte a Hálózathoz csatlakozott csoportokat sem, mert a jelentősebb csoportokat a saját tevékenységük foglalkoztatta, az ernyőszervezetre már nem volt szükségük. Nyár elején a demokratikus ellenzék számos vezetője, akiket évek óta nem engedtek külföldre utazni, visszakapta az útlevelét. Elutazott Haraszti Miklós, Tamás Gáspár Miklós. Demszky Gábor egyéves ösztöndíjat, Kis János vendégprofesszori meghívást kapott Amerikába. Utóbbi a Beszélő ügyeinek vitelét K.-ra bízta; a Hálózat ügyeinek gazdája - vélhetőleg egy hasonló informális beszélgetés alapján - Magyar Bálint lett. Minthogy azonban a Hálózat, akármennyire is ernyőszervezetnek kívánt látszani, elsősorban a demokratikus ellenzék szervezete volt, a Hálózattal kapcsolatos döntésekből K. sem maradhatott ki. Bálint és K. sem korábban, sem később nem találkoztak annyit, mint ezekben a hónapokban. - Folyton ide kell jönnöm hozzád - mondta Bálint zsörtölődve. - Te vagy az abszentista főúr majordomusa.
A két megbízott abban egyetértett, hogy a Hálózatnak át kell alakulnia. K. lopakodva fogott neki a munkának; a Hálózatnak, írta az alapító Felhívás aláíróinak címzett levelében, "a jelenleginél strukturáltabb szervezetté" kell válnia. A levélhez csatolt kérdőív arról érdeklődött, vállalná-e a címzett helyi csoport szervezését, vezetését, illetve kiket javasol a Hálózat megválasztandó tanácsába. Ugyanakkor a levél szerint "a Hálózat továbbra is az autonóm kis csoportok tevékenységében (...) él". K. attól tartott, hogy az ennél radikálisabb átalakítás elriasztaná a támogatók egy részét. Magyar Bálint ezzel nem értett egyet. Az átalakulást félreérthetetlenné kell tenni, mondta, ehhez pedig össze kell foglalni a szervezet alapelveit és céljait, "mert a politizálódó társadalom önálló arculatunk híján nem tudna velünk mit kezdeni". K. belátta, hogy Bálintnak igaza van. Az elvi nyilatkozat, amelyet Szabó Miklós fogalmazott meg Kenedi Jánossal, a megalakítandó szervezetet a magyar progreszszió baloldali hagyományához kötötte. A hajdani szamizdatterjesztő és későbbi kisgazda Prepeliczay István az elsők között jelentette be, nem lesz tagja egy olyan szervezetnek, amely Mindszentyt nem sorolja az elődei közé. Az 56-os munkástanács-vezető Dénes János az alakuló közgyűlésen mondott búcsút. Az elvi alapon kilépők száma azonban nem volt túlságosan magas. Bonyolultabb volt a helyzet Bába Ivánnal. Az MDF-kormány későbbi külügyi államtitkára a demokratikus ellenzék tagjának számított. A feleségével, Vásárhelyi Judittal együtt részt vett a Hálózat átalakítását előkészítő megbeszéléseken is, amikor azonban több hétre külföldre utazott, a feleségét valahogy elfelejtették meghívni a további megbeszélésekre. Hazaérkezése után Bába nem fogadta el az elvi nyilatkozatot, de végül nem a szöveget bírálta, hanem magát az átalakulást. K. szerette volna megbékíteni Bábáékat, meg is beszélt velük egy találkozót, de mire odaért a megbeszélt eszpresszóba, a házaspár már nem volt ott. K. szégyenkezve látta be, hogy a késése ezúttal túlment a még tolerálható mértéken, inkább afféle freudi késés volt. Bába Ivánnal ezután csak nyilvános eseményeken találkozott, így sosem találta megfelelőnek az alkalmat, hogy legalább bocsánatot kérjen tőle. A demokratikus ellenzék magát radikálisnak tekintő "plebejus" szárnya a közvetlen demokrácia szellemében ellenezte, hogy a szervezetnek vezetése legyen. 'k minősítették az átalakulást, sőt visszamenőleges hatállyal már a Hálózat ideiglenes tanácsának a májusi megválasztását is puccsnak. Némelyek akkor ébredtek rá, hogy ellenzik az átalakulást, amikor nem találták a nevüket a megválasztandó harmincöt fős tanács jelöltjeinek névsorában, amelyet K. állított össze. Nem vette fel a listába például Bereczki Vilmost. Nem mintha sejtette volna, hogy Bereczki Palotás János néven 1971 óta ügynök volt, csupán azért, mert zavarta, hogy az egykori rovarirtó gázmester afféle kéretlen testőrként állandóan rányomul. Súlyos hibát azonban azzal követett el, hogy kihagyta Miszlivetz Ferencet, holott a szociológus kezdettől részt vett az átalakulás előkészítésében. Csakhogy közben folyton arról beszélt, hogy tudományos ösztöndíjjal öt évre Kanadába utazik. Egyszeriben elterjedt, hogy az egész átalakulás K. magánbiznisze, "Kis Jancsi nem is tud róla". - De Feri, hogy tehettél ilyet - kérdezte K.-t egy régi ismerőse; hangjában a felháborodás őszinte együttérzéssel keveredett. Az átalakulás egyszeriben kiment a divatból. Hogy mekkora a baj, azt K. akkor értette meg, amikor Klaniczay Gábor hívta fel, akihez éveken át K. szállította a friss Beszélő húsz-húsz példányát. - Hármunk nevében telefonálok - mondta Klaniczay. - Rév Istvánnal és Pető Ivánnal együtt úgy gondoltuk, mégsem vállaljuk a jelölést a Hálózat tanácsába. Történészek vagyunk, megmaradunk a kutatásnál, nem akarunk politikusok lenni.
- Katasztrofális vereséget fogunk szenvedni - jósolta Szabó Miklós. - Ki kellene bérelnünk egy másik helyiséget, ahová átvonulhatnánk, ha leszavazták a szervezetté alakulást. Nem kell nagy terem, nem leszünk sokan. - A Beszélő korábban rendszeresen beszámolt az engedély nélkül működő vallási csoportok, így a Hit Gyülekezete megpróbáltatásairól. A hitesek támogatták a Hálózatot. - Mit tudnánk segíteni? - kérdezte egyikük K.-t. - Gyertek el a közgyűlésre, és szavazzatok az átalakulás mellett - felelte K. habozás nélkül. - Másnap Németh Sándor, a gyülekezet vezető lelkésze hívta fel K.-t. De ez már a következő történet.
