Most kint játszunk, az iskolaudvaron (a terem már berendezve a holnapi japán estre). K. Dezső végig a (kis)kapuban (torino), négyen-négyen. 6-4, 2-0-nál félbeszakad, mert K.(apus) Dezső felrúgja a labdát a tetőre, szerencsére legurul, a szomszéd telken találják meg. Így ér véget az idény. Koccintó, a sarokban, a helyükön az asztal foglalt, FOCIS FIÚK. K. Dezső öregfiúnak Unicum, sör (2000), az uccsó meccs után bankett, pizza. Bezzeg tavaly csülök, helyben főzték, és akkor mindenki itt, összetolt asztalok, nem fértek a szelfibe. De Csuk (73) vietnami sporttárs itt van. K. Dezső örülne, ha elérné a 70-est (trolit). Haza a 75-össel.
(péntek) Pluhár István Sport- (hazai) pálya, nyitva a büfé. Volt olyan, nyitva, de már lezártam a kasszát. – Nekem nem a kassza kell, a szokásos, de a pultos hajthatatlan, mint bíró a tizenegyesnél. Máskor meg zárva – céges rendezvény volt, 140 rántott szeletet kértek, fáradtak. De a kerthelyiségben Béla és Csaba, sör mellett, kérjél, K. Dezső hátul bemegy és kap. Ha gólt lősz, fizetek egy vacsorát, mondja Béla és komolyan gondolja, nem hagy levegőt K. Dezsőnek (amúgy sincs neki). Az ellenfél kapuja előtt álldogál az árnyékban (mely egyre hosszabb, nagyobb a mozgástere), el-elmozog, óvatosan, nagy a meleg, még este hét után is. Félpályán játszanak, keresztben, kiskapura, öten-öten, műfüvön. Kioszt két gólpasszt (és ő hívja meg Bélát vacsorára). Peti rosszul lesz, sápadt vagy; Béla (aki, rutinosan, már a büfében) vizet hoz, üdítőt (a vércukra mehetett le), Viktor elviszi, kocsi marad. Ők is a büfében; duma, unicumok, jägerek, sörök; a foci azért, mert jobban csúszik és mert együtt. K. Dezsőt elviszik a Közvágóhídig, tíz után ér haza, kipakol a sporttáskából és bepakolja a Zempléni Főnix szerelését.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
