Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Gólokozó érkezett hozzátok 2.

Egotrip

Nem adnak borravalót, mondja az újságos a Keletiben, amikor a Gólokozó ad, Bodrog­olasziig kiolvassa a Népsportot. Szabolcstól kap egy szütyőt, benne 3 Gösser, meggy, barack hosszú féldekás. Partjelző nincs, Guszti bá’ a tolcsvai tűzoltóversenyen.

A Gólokozó az első félidő végén áll be, elesik a tizenhatoson belül, nem tizenegyesre játszik, elfáradt. És akkor eljött az idő, elérkezett a Gólokozó ideje, már épp ideje. A jobbszélső beadja a sűrűbe, megpattan, a Gólokozó érkezik és kb. 10 méterről, jobb belsővel a bal alsóba, gól. Döbbent csend, aztán felrobban a kispad. A Gólokozó fut (ő, aki csak érkezik) az oldalvonalhoz, kezébe adnak egy sört, de nem tud inni, a csapat a nyakában. Rá is borítottál! Oda rúgtad, a helyére! Levegőért kapkod, nem megyek vissza!, mondja a Mesternek, elfáradtam a gólörömben. És még nincs vége, a vén kecske elviszi a show-t. A második félidőben megint jobb oldali támadás, az alapvonalról beadják, a Gólokozó magától értetődően az öt és felesről félmagasan a bal sarokba. Az anna-lesekben a történet A bodrogolaszi dupla vagy semmi címszónál keresendő. Az öltözőben kibontaná a barackpálinkát, nem tudja, hiába csavargatja; Laci II bicskával lenyiszálja a kupakot, szatmáriak vagyunk, van nálunk bicska. A kaja pár kolbász, annyi kolbász, amennyi gól, mondja a cséká, azért nem lőttem hármat, mert ennyit bírok enni, szerénykedik a Gólokozó. A vonaton elalszik, mindjárt bent vagyunk, hallja, kinéz, a Népstadion. Leszáll, még mindig meleg, majdnem 30 fok késő este.

Ricse Cukor Adolf amerikai filmmogul szülőfaluja, akit 103 évesen, ebéd utáni szendergés közben ért a halál. Mi ebéd előtt fogunk meghalni a pályán (Ricse–Zempléni Főnix 4-1). Cukor Adolf negyven dollárral indult Amerikába, én 12 ezer forinttal kerültem annak idején Gádorosról Pestre, mondja ünnepi (mert ünnep, hogy itt újra foci) beszédében a Legnagyobb Király. Hajdan külön csapata volt Ricsén Ófalunak, Újfalunak, Kígyóshomoknak, Csöbökösnek, Aljnak, Konkolynak, Vásártérnek, Pólincsnak, Almáskának és Rosszoldalnak. A ricsei pályát 1932-ben avatták, a SKAC (Sátoraljaújhelyi Kényelmes Atléták Clubja) 4-3-ra legyőzte a hazai csapatot, aztán volt sült hal, zsákban futás és minden egyéb jó. Sült hal, zsákban futás nincs, viszont minden egyéb jó, az asztalnál a vendégek a jobbak, a Gólokozó is kiveszi részét a sikerből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.