Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Gólokozó érkezett hozzátok 2.

Egotrip

Nem adnak borravalót, mondja az újságos a Keletiben, amikor a Gólokozó ad, Bodrog­olasziig kiolvassa a Népsportot. Szabolcstól kap egy szütyőt, benne 3 Gösser, meggy, barack hosszú féldekás. Partjelző nincs, Guszti bá’ a tolcsvai tűzoltóversenyen.

A Gólokozó az első félidő végén áll be, elesik a tizenhatoson belül, nem tizenegyesre játszik, elfáradt. És akkor eljött az idő, elérkezett a Gólokozó ideje, már épp ideje. A jobbszélső beadja a sűrűbe, megpattan, a Gólokozó érkezik és kb. 10 méterről, jobb belsővel a bal alsóba, gól. Döbbent csend, aztán felrobban a kispad. A Gólokozó fut (ő, aki csak érkezik) az oldalvonalhoz, kezébe adnak egy sört, de nem tud inni, a csapat a nyakában. Rá is borítottál! Oda rúgtad, a helyére! Levegőért kapkod, nem megyek vissza!, mondja a Mesternek, elfáradtam a gólörömben. És még nincs vége, a vén kecske elviszi a show-t. A második félidőben megint jobb oldali támadás, az alapvonalról beadják, a Gólokozó magától értetődően az öt és felesről félmagasan a bal sarokba. Az anna-lesekben a történet A bodrogolaszi dupla vagy semmi címszónál keresendő. Az öltözőben kibontaná a barackpálinkát, nem tudja, hiába csavargatja; Laci II bicskával lenyiszálja a kupakot, szatmáriak vagyunk, van nálunk bicska. A kaja pár kolbász, annyi kolbász, amennyi gól, mondja a cséká, azért nem lőttem hármat, mert ennyit bírok enni, szerénykedik a Gólokozó. A vonaton elalszik, mindjárt bent vagyunk, hallja, kinéz, a Népstadion. Leszáll, még mindig meleg, majdnem 30 fok késő este.

Ricse Cukor Adolf amerikai filmmogul szülőfaluja, akit 103 évesen, ebéd utáni szendergés közben ért a halál. Mi ebéd előtt fogunk meghalni a pályán (Ricse–Zempléni Főnix 4-1). Cukor Adolf negyven dollárral indult Amerikába, én 12 ezer forinttal kerültem annak idején Gádorosról Pestre, mondja ünnepi (mert ünnep, hogy itt újra foci) beszédében a Legnagyobb Király. Hajdan külön csapata volt Ricsén Ófalunak, Újfalunak, Kígyóshomoknak, Csöbökösnek, Aljnak, Konkolynak, Vásártérnek, Pólincsnak, Almáskának és Rosszoldalnak. A ricsei pályát 1932-ben avatták, a SKAC (Sátoraljaújhelyi Kényelmes Atléták Clubja) 4-3-ra legyőzte a hazai csapatot, aztán volt sült hal, zsákban futás és minden egyéb jó. Sült hal, zsákban futás nincs, viszont minden egyéb jó, az asztalnál a vendégek a jobbak, a Gólokozó is kiveszi részét a sikerből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.