Sajó László: Öt és feles

Gólokozó érkezett hozzátok 2.

Nem adnak borravalót, mondja az újságos a Keletiben, amikor a Gólokozó ad, Bodrog­olasziig kiolvassa a Népsportot. Szabolcstól kap egy szütyőt, benne 3 Gösser, meggy, barack hosszú féldekás. Partjelző nincs, Guszti bá’ a tolcsvai tűzoltóversenyen.

A Gólokozó az első félidő végén áll be, elesik a tizenhatoson belül, nem tizenegyesre játszik, elfáradt. És akkor eljött az idő, elérkezett a Gólokozó ideje, már épp ideje. A jobbszélső beadja a sűrűbe, megpattan, a Gólokozó érkezik és kb. 10 méterről, jobb belsővel a bal alsóba, gól. Döbbent csend, aztán felrobban a kispad. A Gólokozó fut (ő, aki csak érkezik) az oldalvonalhoz, kezébe adnak egy sört, de nem tud inni, a csapat a nyakában. Rá is borítottál! Oda rúgtad, a helyére! Levegőért kapkod, nem megyek vissza!, mondja a Mesternek, elfáradtam a gólörömben. És még nincs vége, a vén kecske elviszi a show-t. A második félidőben megint jobb oldali támadás, az alapvonalról beadják, a Gólokozó magától értetődően az öt és felesről félmagasan a bal sarokba. Az anna-lesekben a történet A bodrogolaszi dupla vagy semmi címszónál keresendő. Az öltözőben kibontaná a barackpálinkát, nem tudja, hiába csavargatja; Laci II bicskával lenyiszálja a kupakot, szatmáriak vagyunk, van nálunk bicska. A kaja pár kolbász, annyi kolbász, amennyi gól, mondja a cséká, azért nem lőttem hármat, mert ennyit bírok enni, szerénykedik a Gólokozó. A vonaton elalszik, mindjárt bent vagyunk, hallja, kinéz, a Népstadion. Leszáll, még mindig meleg, majdnem 30 fok késő este.

Ricse Cukor Adolf amerikai filmmogul szülőfaluja, akit 103 évesen, ebéd utáni szendergés közben ért a halál. Mi ebéd előtt fogunk meghalni a pályán (Ricse–Zempléni Főnix 4-1). Cukor Adolf negyven dollárral indult Amerikába, én 12 ezer forinttal kerültem annak idején Gádorosról Pestre, mondja ünnepi (mert ünnep, hogy itt újra foci) beszédében a Legnagyobb Király. Hajdan külön csapata volt Ricsén Ófalunak, Újfalunak, Kígyóshomoknak, Csöbökösnek, Aljnak, Konkolynak, Vásártérnek, Pólincsnak, Almáskának és Rosszoldalnak. A ricsei pályát 1932-ben avatták, a SKAC (Sátoraljaújhelyi Kényelmes Atléták Clubja) 4-3-ra legyőzte a hazai csapatot, aztán volt sült hal, zsákban futás és minden egyéb jó. Sült hal, zsákban futás nincs, viszont minden egyéb jó, az asztalnál a vendégek a jobbak, a Gólokozó is kiveszi részét a sikerből.