Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Gólokozó érkezett hozzátok 2.

Egotrip

Nem adnak borravalót, mondja az újságos a Keletiben, amikor a Gólokozó ad, Bodrog­olasziig kiolvassa a Népsportot. Szabolcstól kap egy szütyőt, benne 3 Gösser, meggy, barack hosszú féldekás. Partjelző nincs, Guszti bá’ a tolcsvai tűzoltóversenyen.

A Gólokozó az első félidő végén áll be, elesik a tizenhatoson belül, nem tizenegyesre játszik, elfáradt. És akkor eljött az idő, elérkezett a Gólokozó ideje, már épp ideje. A jobbszélső beadja a sűrűbe, megpattan, a Gólokozó érkezik és kb. 10 méterről, jobb belsővel a bal alsóba, gól. Döbbent csend, aztán felrobban a kispad. A Gólokozó fut (ő, aki csak érkezik) az oldalvonalhoz, kezébe adnak egy sört, de nem tud inni, a csapat a nyakában. Rá is borítottál! Oda rúgtad, a helyére! Levegőért kapkod, nem megyek vissza!, mondja a Mesternek, elfáradtam a gólörömben. És még nincs vége, a vén kecske elviszi a show-t. A második félidőben megint jobb oldali támadás, az alapvonalról beadják, a Gólokozó magától értetődően az öt és felesről félmagasan a bal sarokba. Az anna-lesekben a történet A bodrogolaszi dupla vagy semmi címszónál keresendő. Az öltözőben kibontaná a barackpálinkát, nem tudja, hiába csavargatja; Laci II bicskával lenyiszálja a kupakot, szatmáriak vagyunk, van nálunk bicska. A kaja pár kolbász, annyi kolbász, amennyi gól, mondja a cséká, azért nem lőttem hármat, mert ennyit bírok enni, szerénykedik a Gólokozó. A vonaton elalszik, mindjárt bent vagyunk, hallja, kinéz, a Népstadion. Leszáll, még mindig meleg, majdnem 30 fok késő este.

Ricse Cukor Adolf amerikai filmmogul szülőfaluja, akit 103 évesen, ebéd utáni szendergés közben ért a halál. Mi ebéd előtt fogunk meghalni a pályán (Ricse–Zempléni Főnix 4-1). Cukor Adolf negyven dollárral indult Amerikába, én 12 ezer forinttal kerültem annak idején Gádorosról Pestre, mondja ünnepi (mert ünnep, hogy itt újra foci) beszédében a Legnagyobb Király. Hajdan külön csapata volt Ricsén Ófalunak, Újfalunak, Kígyóshomoknak, Csöbökösnek, Aljnak, Konkolynak, Vásártérnek, Pólincsnak, Almáskának és Rosszoldalnak. A ricsei pályát 1932-ben avatták, a SKAC (Sátoraljaújhelyi Kényelmes Atléták Clubja) 4-3-ra legyőzte a hazai csapatot, aztán volt sült hal, zsákban futás és minden egyéb jó. Sült hal, zsákban futás nincs, viszont minden egyéb jó, az asztalnál a vendégek a jobbak, a Gólokozó is kiveszi részét a sikerből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.