Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Aluljárók fia

Egotrip

Magyarul, amikor nem jár a metró éjszaka, csak olyan emberek vannak a Blaha aluljáróban, akik nem azért vannak ott, mert át szeretnének kelni, mert azt megteszik a zebrán, hanem mert valamit ott csinálnak. És azok általában nem olyan dolgok, amiket a közterületeken látni szeretnénk, és nemcsak hajléktalanságra gondolok, hanem éppen ma is elhangzott a szakbizottsági ülésen, hogy különböző drogos bandák vették birtokba a Kálvin téri aluljárót éjszaka, tehát vannak problémák.               

(Vitézy Dávid)

…az egykori kormányszóvivő aluljárókban verekedőkkel, alvó hajléktalanokkal és „démon­űzőkkel” igyekszik szemléltetni az aluljárók jelenlegi állapotát. Szentkirályi szerint az éjszakai lezárással viszont el lehetne érni, hogy az aluljárók tisztábbak és biztonságosabbak legyenek. „Nekünk pedig ugróiskolázni sem kellene a kétes eredetű folyadékok között.”

Boldizsár a 2-es metróban nézett körül, különös tekintettel a NapKeletire, Blahára, Astoriára, Deákra, Délire. A Blahán táska-, cipőbolt, mobilárus, parfüméria, virágárus, vegyeskereskedés, fehérneműbolt és még sokan mások; ő a földön ülő, fekvő embereket nézte.

Menyhért a 3-as metrót járta be, elsősorban a KöKit, a Népliget, Kálvin tér, Nyugati pályaudvar, Lehel tér, Újpest-városkapu aluljáróit. A Népligetnél talált több kocsmát; hosszú volt az útja, az egyikbe betért egy korsó sörre.

Gáspár a 4-es metróban, Kelenföldtől a NapKeletiig. A Móricz Zsigmond körtéren idős pár ült a földön (kövön), előttük az adventi koszorún négy gyertya égett. Boldog karácsonyt!, köszönt a szakállas férfi, volna néhány forintja? Gáspár meg sem állt, csak aranyam van, abból nem adhatok.

Nem találták, akit kerestek. Hazudott a csillag, mely megállt Budapest fölött?

Az utolsó metrójáratok délután 3 és 4 óra között indultak, fél 5-től a Heródes Security emberei mindenkit eltávolítottak az aluljárókból. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: kiáltozás hallik, keserves sírás és jajgatás.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár indultak volna vissza – a NapKeleti zárva volt: leszakadtak a felsővezetékek, beszakadtak a talpfák, nem mozdultak, s ha mégis, rossz irányba a váltók. Mindenre kiterjedő, alapos vizsgálat után megállapították, emberi mulasztás nem történt. A hatóságok szabotázsra, egybehangolt, felülről jövő, földöntúli terrortámadásra gyanakodtak, megkezdték a nyomozást ismeretlen tettes, esetleg tettesek, név szerint Atya, Fiú, Szentlélek után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.