Egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Nemzeti színváltó

Egotrip

A párizsi olimpia első napjaiban folyton Muszukajevre gondoltam; a megnyitó környékén azt álmodtam ugyanis, hogy ő lesz majd az egyetlen olimpiai bajnokunk.

Utána már ébren elképzeltem a zászlóba burkolózást, az össznépi ünneplést és a közönségtalálkozókat, de sehogy sem fért a fejembe, hogyan viszonyulna egyetlen, balkár származású bajnokhoz a politikai elit és a nép. Amikor Kós Hubert megszerezte az első magyar aranyérmet, már nem izgultam annyira az álom miatt, végül még sajnáltam is, hogy Muszukajev lemaradt a dobogóról. Egy bronzéremmel talán nem tűnt volna fel, hogy ugyanúgy orosz nyelven ad interjút, mint tette ezt a 2023-ban szerzett világbajnoki címe után.

Azt hiszem, a balkár nemzetiségű Iszmail Muszukajev, aki 2019-ben változott oroszból magyarrá, még mindig legfeljebb csak néhány szót tud magyarul, mint ahogy valószínűleg karacsáj-balkár nyelven sem tudná megköszönni edzőinek és hazájának a győzelmet. Persze minden attól függ, hogyan értjük a haza és a nemzet fogalmát. Muszukajev Kabard- és Balkárföldön, a cserkesz népek egyik észak-kaukázusi orosz tagköztársaságában született, s ha nagyon akarjuk, így bizonyos szempontból akár magyarnak is tekinthető. „A cserkeszek legerősebb törzse, a balkar-kabardok magyaroknak vallják magukat” – írta 1941-ben a Kárpátmedence című folyóirat. A Wikipédia szerint pedig a helyi néphagyomány úgy tartja, hogy „a balkárok őséhez, Malkárhoz sikeres vadászat közben csatlakozott Misaka és Majar (vagy Madyar) s azután együtt éltek”.

A múltban többen is keresték a magyarok vagy épp a kabard-kabarok nyomait a Kaukázusban. A leghíresebb közülük Zichy Jenő gróf volt, aki 1895-ben indult útnak. Az expedíció tagjai sajnos sem oroszul, sem más helyi nyelven nem beszéltek jól, így nem jutottak eredményre. Pedig egy csaknem száz évvel korábbi forrásra támaszkodhattak, egy bizonyos Ata­zsukin herceg leírására, amely szerint a malkárok közül „szakadtak ki az Európába vándorolt magyarok, akik között nem egy család ezeket a neveket viseli”. Már azért a 20. század elején is felmerült a gyanú, hogy Atazsukin nem saját kútfőből feltételezett ilyesmit, hanem a gondolatot a 19. század elején az arrafelé szintén a magyarok nyomát (eredménytelenül) kutató Besse János ültethette el az agyában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.