Egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Nemzeti színváltó

Egotrip

A párizsi olimpia első napjaiban folyton Muszukajevre gondoltam; a megnyitó környékén azt álmodtam ugyanis, hogy ő lesz majd az egyetlen olimpiai bajnokunk.

Utána már ébren elképzeltem a zászlóba burkolózást, az össznépi ünneplést és a közönségtalálkozókat, de sehogy sem fért a fejembe, hogyan viszonyulna egyetlen, balkár származású bajnokhoz a politikai elit és a nép. Amikor Kós Hubert megszerezte az első magyar aranyérmet, már nem izgultam annyira az álom miatt, végül még sajnáltam is, hogy Muszukajev lemaradt a dobogóról. Egy bronzéremmel talán nem tűnt volna fel, hogy ugyanúgy orosz nyelven ad interjút, mint tette ezt a 2023-ban szerzett világbajnoki címe után.

Azt hiszem, a balkár nemzetiségű Iszmail Muszukajev, aki 2019-ben változott oroszból magyarrá, még mindig legfeljebb csak néhány szót tud magyarul, mint ahogy valószínűleg karacsáj-balkár nyelven sem tudná megköszönni edzőinek és hazájának a győzelmet. Persze minden attól függ, hogyan értjük a haza és a nemzet fogalmát. Muszukajev Kabard- és Balkárföldön, a cserkesz népek egyik észak-kaukázusi orosz tagköztársaságában született, s ha nagyon akarjuk, így bizonyos szempontból akár magyarnak is tekinthető. „A cserkeszek legerősebb törzse, a balkar-kabardok magyaroknak vallják magukat” – írta 1941-ben a Kárpátmedence című folyóirat. A Wikipédia szerint pedig a helyi néphagyomány úgy tartja, hogy „a balkárok őséhez, Malkárhoz sikeres vadászat közben csatlakozott Misaka és Majar (vagy Madyar) s azután együtt éltek”.

A múltban többen is keresték a magyarok vagy épp a kabard-kabarok nyomait a Kaukázusban. A leghíresebb közülük Zichy Jenő gróf volt, aki 1895-ben indult útnak. Az expedíció tagjai sajnos sem oroszul, sem más helyi nyelven nem beszéltek jól, így nem jutottak eredményre. Pedig egy csaknem száz évvel korábbi forrásra támaszkodhattak, egy bizonyos Ata­zsukin herceg leírására, amely szerint a malkárok közül „szakadtak ki az Európába vándorolt magyarok, akik között nem egy család ezeket a neveket viseli”. Már azért a 20. század elején is felmerült a gyanú, hogy Atazsukin nem saját kútfőből feltételezett ilyesmit, hanem a gondolatot a 19. század elején az arrafelé szintén a magyarok nyomát (eredménytelenül) kutató Besse János ültethette el az agyában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.