Utána már ébren elképzeltem a zászlóba burkolózást, az össznépi ünneplést és a közönségtalálkozókat, de sehogy sem fért a fejembe, hogyan viszonyulna egyetlen, balkár származású bajnokhoz a politikai elit és a nép. Amikor Kós Hubert megszerezte az első magyar aranyérmet, már nem izgultam annyira az álom miatt, végül még sajnáltam is, hogy Muszukajev lemaradt a dobogóról. Egy bronzéremmel talán nem tűnt volna fel, hogy ugyanúgy orosz nyelven ad interjút, mint tette ezt a 2023-ban szerzett világbajnoki címe után.
Azt hiszem, a balkár nemzetiségű Iszmail Muszukajev, aki 2019-ben változott oroszból magyarrá, még mindig legfeljebb csak néhány szót tud magyarul, mint ahogy valószínűleg karacsáj-balkár nyelven sem tudná megköszönni edzőinek és hazájának a győzelmet. Persze minden attól függ, hogyan értjük a haza és a nemzet fogalmát. Muszukajev Kabard- és Balkárföldön, a cserkesz népek egyik észak-kaukázusi orosz tagköztársaságában született, s ha nagyon akarjuk, így bizonyos szempontból akár magyarnak is tekinthető. „A cserkeszek legerősebb törzse, a balkar-kabardok magyaroknak vallják magukat” – írta 1941-ben a Kárpátmedence című folyóirat. A Wikipédia szerint pedig a helyi néphagyomány úgy tartja, hogy „a balkárok őséhez, Malkárhoz sikeres vadászat közben csatlakozott Misaka és Majar (vagy Madyar) s azután együtt éltek”.
A múltban többen is keresték a magyarok vagy épp a kabard-kabarok nyomait a Kaukázusban. A leghíresebb közülük Zichy Jenő gróf volt, aki 1895-ben indult útnak. Az expedíció tagjai sajnos sem oroszul, sem más helyi nyelven nem beszéltek jól, így nem jutottak eredményre. Pedig egy csaknem száz évvel korábbi forrásra támaszkodhattak, egy bizonyos Atazsukin herceg leírására, amely szerint a malkárok közül „szakadtak ki az Európába vándorolt magyarok, akik között nem egy család ezeket a neveket viseli”. Már azért a 20. század elején is felmerült a gyanú, hogy Atazsukin nem saját kútfőből feltételezett ilyesmit, hanem a gondolatot a 19. század elején az arrafelé szintén a magyarok nyomát (eredménytelenül) kutató Besse János ültethette el az agyában.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
