Ismerték egymást, személyesen, vagy legalábbis arcról. Kevesen vagyunk, de elegen, mondogatták. Nyugodtan beengedhetnének minket zárt kapus meccsre, nem tűnne fel, próbált, mint mindig, szellemeskedni K. Dezső, de a B közép ifjú tagjai ezt, teljes joggal, zokon vették, mi az, öreg?, nem sejtve, hogy a nagy író, a magyar futballirodalom legnagyobbja, Mándy Iván könyvcímét idézik. Olyan öreg vagyok, még láttam Orth Gyurit, és ezen a poénján nevettek, ritkán történt meg. Ez is jelzi, rendkívüli nap volt. K.(öltő) Dezső és költőtársa, a Pipás, az Ny-közép tagjai, Ny mint Nyugger. A harmadik tag Rákoskerthy – K. Dezső becézte így (nem illett volna, nevezett volt a legöregebb), merthogy onnan buszozott be, dacolva családjával, akik nem akarták engedni, a szíve miatt (valóban, a meccs ellenjavallt). Ő érkezett elsőként, már ott álldogált szokott helyükön, szokott idegességével, az ultrák felett. Sose ültek le, nem színház ez, nem is bírtak volna ülve maradni. Most sem voltak sokan (az csak Fradi-meccsen), bár nagy volt a tét: az MTK-nak a bajnoki cím, a Szombathelyi Haladásnak (mert ők voltak az ellenfél) a kiesés elkerülése. Sok szombathelyi szurkoló is érkezett, igazi meccshangulat! Nyílt volt a meccs, mindkét csapatnak csak a győzelem volt elfogadható. A Haladás nem állt be – és ez lett a veszte, gyors kontrák után az MTK a szünetben már 2-0-ra vezetett. Az Ny-közép, büfében vásárolt sörrel átsétált a másik kapuhoz – mindig ott álltak, amerre a csapat támadott. A második félidőben alig támadott, tartotta előnyét, de még így is lőtt egy gólt, a meccs vége előtt a Haladás is egyet, de ez már csak szépségtapasz volt. Vége, pacsizás a fiúkkal a kerítésnél, aztán irány a Netovább!
A teraszon a Pipás és K. Dezső unicumsört ittak, Rákoskerthy ásványvizet. Ezért tart itt a magyar labdarúgás, emelte fel az Unicumot K. Dezső, nem értették. Mert ásványvizet iszol. Ismeritek Cicinho történetét? Tudjátok, aki találkozott Jézussal, miután megivott tizennyolc caipirinhát és tizennégy sört. A Realban játszott, részegen jelent meg az edzésen; kávét ivott, hogy ne érezzék az alkohol szagát, és parfümöt fújt magára. Persze kiszúrták, a Rómához igazolt, de ott is ivott. Tizenhárom éves kora óta nem tudta abbahagyni. – Ebben Gazza a legnagyobb és a legszomorúbb, mondta Rákoskerthy, aki bár nem ivott alkoholt, de a történeteket ismerte. 34 évesen vonult vissza, azóta egyre reménytelenebb küzdelmet folytat az alkohollal, többször megjárta a börtönt is ittas vezetés és egyéb vétségek miatt, jelenleg hajléktalanként tengődik ügynöke házában, kegyelemkenyéren, egy kis szobában meghúzva magát. Már nem is jár el otthonról, kis szobája magányában issza le magát a sárga földig. Hétszer vonult be elvonókúrára, a hetedik egy olyan intézet volt, ahol havi 6 ezer fontba került a kezelés. 20 ezer fontért egy olyan eszközt operáltatott a gyomrába, ami nem engedte, hogy alkoholt fogyasszon, de ez sem segített. Az se, hogy a szomszédok sokszor letesznek egy üveg gint a küszöbre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
