Egotrip

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Délután öt)

Miután három hete kabinosi segédlettel pozitív irányba eldőlt az életem, csődeljárás kezdeményezése helyett ismét egy új szakasz kezdetét kell itt, a felszálló ág elején a sorsomért aggódó tömegek megnyugtatására bejelentenem. Ennélfogva tőlem most már jöhet tájfun, eshet eső, fújhat szél - megjósoltatott, hogy megleszek. Most esik éppen, mi több, ömlik: kevés. Szakadjon le az ég, süllyedjek derékig az utca sarába: nevetek. A szemközti kisboltig így is eljutok, hogy nem telik ezeknek betonra, Magellánként átkelek. Megveszem a mai két üveg Bucklerem, ezt a kellemes illatú és üdítő hatású, teljes sörélvezetet nyújtó alkoholmentes gyógyitalt, amelyben a maláta- és komlóíz harmonikusan egészíti ki egymást a címkén beígért maradéktalan élvezet érdekében. Megint, kérdi a lány őszinte részvéttel, bólintásom apró bár, de elszánt, tisztán látszik, nem nyitok vitát, akkor inenntől, mint abban az évben, újra többet rendelek. Ennyi jóságtól már én is beszédes leszek, megered a nyelvem, azt mondom, hogy jó. Vásárolok továbbá ugyancsak két üveg hajdúszoboszlói eredetű, kis sókoncentrátumú, nátriumhidrogén-karbonátos Pávai Vajna ásványvizet, melyben az elengedhetetlen szén-dioxid mellett kálium, nátrium, ammónium, kalcium, magnézium, vas, lítium, metabórsav, metakovasav, klorid, homid, jodid, fluorid és foszfát is található, így egyáltalán nem meglepő, hogy a benne levő kationok összege - épülésemre - 273-ra, míg az anionoké 781-re rúg. A szokásos esti egy-egy liter tejjel és jó erős teával máma már, gondolom, elleszek, a kiszáradás legalábbis egész biztos elkerülhető. Ezen a tápanyagokban gazdag talajon immár bátorsággal kezdődhetnek ismét az előre menekülő, építő jellegű hónapok, mint mindig, amikor "Holtpontra jut (délután öt) / ez a tétova sors, / mint a kínnal kiköpött / slejm, amit egy hosszú harákolással / az üresen forgó / garatból kikotorsz", ahogy a költő oly líraian mondja, név szerint Petri György. Mert nem az, hogy rá volnék, mint az állat, szokva, de ha elém teszik, többnyire megiszom a szeszeket: hiába mutogatta szegény apám formalinban ötéves koromtól az akkori fejemnél alig kisebb méretű májakat, majd később metszet formájában, mikroszkóp alatt a várható fejleményeket. Mit nehezítsem tovább a helyzetet, mit késleltessem a kibontakozást; három hét a húzós úgyis a tapasztalat szerint mindösszesen, s az is inkább a döntéstől csak, hogy nem lehet: ez a tudat maga az elvonási tünet. De hát ez az egész kérdés amúgy is csak gyalogáldozat - velejáró, pityke, matyóhímzés a kenderen -, nem érinti a lényeget.
  • 1998. március 26.

Babarczy Eszter: Sétáló filozófia (A Karolinától az Ajtósi Dürerig)

"Hasam a hasadra, tököm a lyukadba" - szól a rádió, és a taxis kicsit elpirul, amikor beszállok, és elmagyarázza, hogy nem mind ilyen szexuálisak, viszont jópofák, csak most ez véletlenül. Elegánsan kinézek az ablakon. De két perc múlva már kénytelen vagyok megkérdezni, mert megkörnyékez az ellenállhatatlan gyanú, hogy nem a Tilost hallgatja-e. De igen. Mindig a Tilost hallgatja. Amióta csak először betiltották. Fel-alá járt a Rákóczi úton, hogy elkapja az adást. Ez adta vissza a hitét az életben. Nem egészen így mondta. A hitét a miben? - hogy van itt még valami értelmes, amikor pedig már azt lehetett hinni, hogy a fiatalok mind elsüllyednek a technóban és a drogban. És akkor rátalált a Tilos Rádióra. Mégsem mindenki degenerált. Mondd szexisen, hogy a "biztosítási ügynök". A taxis értékeli a teljesítményeket, nagyokat röhög, na nem, ez nem az igazi. Zsuzsának pedig nincs igaza, Zsuzsa betelefonált, mert nők is szoktak itt műsorozni, van egy jó kis műsor például szombat reggel, azt két klassz csaj csinálja. Meg múltkor volt a fociügy. Ül itt egy gyökérfejű az autóban, hallgatja, szidják a kapitányt, na, hát megmondják a magukét, azt mondja, hát ettől ilyen az ország, ezeket kéne betiltani, ezek rontják itt a levegőt meg a közvéleményt. Miért, kérdezem én a faszitól, hát a jugoszlávok nyertek, vagy a magyarok? Ha bekapott a magyar csapat 12 gólt három hét alatt, azt aztán lehet kozmetikázni. Hát, uram, ezen nem segít, ha betiltják a Tilos Rádiót. Hát ha úgy van, ahogy van, azt aztán lehet magyarázni. Ezt mondja a gyökérfejűnek. Meg hogy van itt hely mindenféle véleménynek.
  • 1998. március 26.

Seres László: Dekóder

Ami a magyar napilapok publicisztikaoldalain történik véleményformálás címén, azt egyszer külön tényfeltárnia kellene valami elkötelezetlen újságnak. Az ugye egy dolog, hogy Magyarországon a szerzők körberotálnak kis fotójukkal a napilappiacon, így néha egy napon két lapban is megjelennek; másik dolog, hogy mondjuk egy külhoni esszéista anyagát egyszerűen kiveszik, mert túl negatívan látja az MSZP-t. A magyar publicisztika keresleti oldala, a rovat részéről: szereptévesztő politikacsinálás, nulla szerkesztési elv. Kínálati oldala, a szerzők részéről: semmitmondó, szófosó, független ilyen- meg olyanológusok, ezenkívül pártpolitikusok magánvéleményei, banális közéleti feljelentők. Közírók.
  • 1998. március 26.

Tischler János: Tiszta forrás (Fő a mebízhatóság!)

1951-ben pártunk és kormányunk úgy határozott, hogy a népi Lengyelországba egy egykori szociáldemokratát küld külügyi szolgálatra. Drahos Lajos et. hozzáértését senki sem firtatta, a lényeg, mi más, a megbízhatóság lehetett: Drahos szakinak ugyanis nagy érdemei voltak abban, hogy 1948 nyarán a szocdem pártot lenyelte a Magyar Kommunista Párt, létrehozván ezáltal a Magyar Dolgozók Pártját. Drahos et.-nak voltak ugyan hiányosságai, például egyetlen idegen nyelvet sem beszélt, és hát a sok iskola sem zavarhatta meg a fejét, hisz ezeket Drahos et. nem végezte el. De sebaj, gondolhatta pártunk és államunk vezetése, majd elboldogul valahogy a Lajos, elvégre a szocialista tábor egyetlen nagy család, ahol még a néma gyermeket is megérti az anyja, hát még a komplett hülyét. Drahos et. 1951 júniusában lippitik, lippitik, meg is érkezett Varsóba, és ha már ott járt, hát benézett Boleslaw Bieruthoz, a lengyel nép szeretett Rákosi Mátyásához, aki egyszerre töltötte be a kommunista párt vezetőjének és a köztársaság elnökének felelősséggel teli posztját. Bierut et. agyafúrt ember volt, 1947-ben például, még a kommunista hatalomátvétel előtt, úgy választották meg a legfőbb közjogi méltóságra, hogy nyilvánosan azt hazudta: pártonkívüli, noha a kommunista párt legszűkebb vezetésének tagja volt, és a párt Politikai Bizottsága az ő elnöki dolgozószobájában tartotta üléseit. Drahos et. a vizitről - annak rendje és módja szerint -s. k. feljegyzést is készített. Ezt.
  • 1998. március 19.

Jaksity György: Tőzsde

És megidézé az amerikai nép (és ami ezzel egyenértékű, az emberiség) érdekeire hivatkozván a nagyhatalmú bizottság a mi Billünket, a gonosz megtestesülését, a multimilliárdos szoftvergyárost (ez még egy Hungária-sláger címe is lehetne a huszonegyedik századból) a törvényhozás történelmi falai közé a célból, hogy elszámoltassa bűneiért. Bill a maga elvetemült gonoszságában porba tiporá a kompetíciót, monopolisztikus helyzetbe hozá vállalatát és az árukapcsolás szörnyű bűnébe tévelyedvén elárasztá a világot az Ablakokkal és az ahhoz tartozó egyéb obligát aszeszoárokkal (Word, Excel, Mail...), és nem átallá még az Internet-felfedezőt (majdnem olyan bárgyún hangzik magyarul, mint egy Beatles-ballada) is rákapcsolni a dílre. A lényeg az, hogy Billy szerint húsz évvel ezelőtt nem az IBM kérte meg és támogatta őt, hogy alapítsa meg a Microsoftot, bárki előtt ott állt a lehetőség, hogy a semmiből két évtized alatt a világ második legnagyobb tőkeértékű társaságát létrehozza. Ez valóban így van. Én személy szerint sem Billyt, sem a termékeit nem szeretem, és amikor a szokásos kis "Fatal error ocurred..." megjelenik a képernyőn és lefagy az egész cájg, akkor legszívesebben a kisbaltával mennék neki. De azt be kell ismerni, hogy nincs jobb. A kérdés az, hogy azért nincs jobb, mert Billy és innovatív barátai tényleg ennyire jók, vagy azért, mert valóban nem a szabadverseny eszközeivel lőtték ki a potenciális versenytársakat és mára egyedül maradtak. A Netscape, a Sun Microsystem és még néhány társaság tulajdonos vezetői, valamint az amerikai igazságszolgáltatás jó néhány képviselője az utóbbi véleményt osztja.
  • 1998. március 19.

Kovács Imre: Én

A módszer egyszerű, másnak is ajánlom: amikor a kissé leharcolt fog tájékán először jelentkezik egy finom sajgás, be kell venni egy Algopyrint, és sürgősen elfelejtkezni róla. Ez néha hónapokig hatásos, de amennyiben visszatér a fájdalom, tetszőlegesen lehet növelni a fájdalomcsillapító mennyiségét. A fog ilyenkor gyógyul, mivel az köztudott, hogy az erős koncentráció és az idő begyógyítja a lyukas fogat. A fog gyógyulása roppant hosszú folyamat, és sajnos az emberek egy idő után elgyávulnak, felőrli őket a fájdalom, és elmennek fogorvoshoz. Ez hiba. A fogorvos végérvényessé fúrja a lyukat, lerombolja a szervezet védekező mechanizmusát és tönkreteszi a természet munkáját. A gyógyulási folyamat beindulásának legbiztosabb jele a szürke arcszín és a mimika teljes hiánya. Ez általában iszonyatos fájdalommal jár, de a tapasztalt beteg már tudja, hogy itt a holtpont, hamarosan kezdődik a regenerálódás, a lyuk szűkülése, majd eltűnése. Az ép fogon mintegy két-három nap múlva jön létre az új zománcréteg.
  • 1998. március 19.

Eörsi István: OptiPista (Álom és valóság)

Tegnap hajnalban azt álmodtam, hogy kivégeztek. Két állvány belső oldalán sínek, ezeken gördült le roppant magasságból és iszonyú sebességgel a nyakamra a bárd. Előtte még mindenáron beszélni akartam a sokasághoz. Csak az volt a bökkenő, hogy a kutya sem figyelt rám. Egy csoport ember gyümölcsökre alkudozott, mások beszélgettek, veszekedtek, röhécseltek, gyerekek kergették egymást. Talán belejátszhatott ebbe az álomba, hogy nemrégiben ismét megcsodálhattam Brueghel hatalmas vásznát, melynek közepén Krisztus cipeli keresztjét; apró alakja szinte elvész a sokaságban. A világtörténelem nagy fordulatai úgy mennek végbe, hogy a szemtanúk és általában a kortársak rá se hederítenek. Az én kivégzésem persze nem lenne világtörténelmi mérföldkő, mégis - minthogy valamennyien a saját univerzumunk középpontjában állunk -hihetetlenül deprimáló volt a közönség általános érdektelensége. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, ellenállhatatlanul komikusnak éreztem közlésvágyamat a lecsapni készülő bárd alatt.
  • 1998. március 12.

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Jótevőm, Lajos)

Mindig mondtam (Egyszer mondtad. A péntek mint olyan, MaNcs, 1996. november 28. - A szerk.) a szaunába kell menni, ha nagy a baj: itt van, nesztek, Dantét olvas a kabinos. Ez nekem például több napra elég, egy ilyenből vígan megvagyok. Támadtam gyanútlanul, menekülő lendülettel, mint rendesen, szerbusz, Lajos, alig vakkant, nem mint máskor, fel se néz, mit olvasol olyan nagyon? Dante, mondja, tisztán, érthetően, de mint a Népsportot, úgy, intenzíven mozgó szemgolyókkal követve közben a sorokat. Akasztottam volna éppen le a kulcsot, de megállt a mozdulat, úgy maradtam, felemelt jobb kézzel, ahogy a sixtusi kápolnában látható, óvatosan körbenéztem, hol vagyok. Lógó faszú, törülköző delikvensek, négy-öt elhízott férfitest; gatyák, szekrények, vállfák és papucsok: jól van, nyugi, nem tévedés, nem történt meg, amitől oly nagyon tartok, ez itt a gyógyfürdő, abban az öltöző, ez pedig benne a Lajos. Csak éppen Dante van mától műsoron. Megéledt a szobor, levettem a kulcsot, arrébb tapogattam, mit álljak itt: ha Dante, akkor Dante, én már ebben az életben semmin sem csodálkozom. Nagy dolog, Dantét olvas a kabinos. Az a lényeg, hogy nem képzelem mindezt, az a csoda, hogy egy ilyen éjszaka után még mindig magamnál vagyok.
  • 1998. március 5.

Jaksity György: Tőzsde

Január elején a CNBC nézői az őszi árfolyam-ingadozások, a hálaadás, majd karácsony és szilveszter által megtestesített tőzsdei, családi és vallási, illetve beszívási szertartássorozat-őrület után hamar felocsúdtak révületükből, amikor a műsorban megkérdezett asztrológus tudományosan levezette forgatókönyvét, miszerint a tőzsde február végéig szárnyalni fog, majd utána negyven napon belül összeomlik. A vérfagyasztó a dologban, hogy a jóslat eddig tökéletesen működött, noha közben az optimista tőzsdei elemzők tábora Amerikában teljesen leszűkült, és az év első hónapjaira szinte mindenki visszaesést, de legalábbis stagnálást jósolt. Ehhez képest az indexek rekordokat döntögettek világszerte, és még a rettegett távol-keleti piacok is visszajöttek elég tisztességesen. Tavaly ősszel a befektetők többsége úgy gondolta, hogy inkább kivár, és kihagyja felfelé az első 15-20 százalékot, de ahogy azt egy londoni ügyfelem helyesen megállapította: az összeomlás után egy piacon nincs első 10-15, csak első 40-50 százalék, mire a befektetők többsége felocsúdik. Visszatérve az asztrológiára, az ilyen jóslatok a magamfajta - fundamentális pénzügyi elemzésen pallérozott - elme számára blaszfémiaként hatnak, hiszen a vállalatok értékét nem a csillagok állása, hanem a pénzügyi helyzetük várható jövőbeli alakulása határozza meg. Ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkoztatott el a jóslat, méghozzá nemcsak azért, mert fundamentálisan látható, hogy a piacok nem hatékonyak és a tömegpszichológia ismerete többet segít ilyen időkben, mint a közgazdasági doktorátus, hanem azért, mert bizony a természeti jelenségeknek van teljesen kézzelfogható hatásuk is a vállalatok pénzügyi helyzetének alakulására. (Erre mondaná azt Tom Cruise mélyen az aktuális hősnő szemébe nézve, hogy "bonyolódik".) Nézzük például az El Ni-o-jelenséget. (A néven ne sokat morfondírozzanak, mert egyszerűen annyit jelent, hogy Gyermek. Ádáz egy gyermek.) Mint ismeretes, ez a legutóbb 1982-83-ban felbukkant természeti hatás felborítja bolygónk normális klimatikus működését: az elmúlt hónapokban helyenként iszonyatos esőzéseket, máshol településeket a föld színéről eltüntető szélviharokat, nálunk jobb híján enyhe telet okozott. Eltekintve az ilyen rendkívüli időjárásbeli ingadozásoknak az emberi pszichére és ezen keresztül a befektetési döntésekre kifejtett hatásától, gondoljunk arra, hogy ez a kis meteorológai közjáték befolyással volt a viszontagságokkal sújtott területek idegenforgalmára (figyeld a szállodaipari, légitársasági, sportfelszerelés-gyártó stb. cégek részvényeinek árát), a helyi kiskereskedelmi forgalom alakulására (kaliforniai boltosok sírnak, mint a...), a mezőgazdasági termények fejlődésére és a hozamokra, ezen keresztül pedig az árutőzsdére. Ha a jóslatok szerinti esős tavaszvége és száraz nyár bejön, akkor lehet itt infláció is. Egyelőre a terményárak ezt még nem mutatják, de a New York-i árutőzsdén az elektromos áram idei júliusi kontraktusa az elmúlt napokban 33 dollárról 40-re ugrott. (Ezt próbáljuk a várhatóan rendkívül meleg nyár okozta megnövekedett légkondicionáló-alkalmazás energiaigényével magyarázni. Mondtam, hogy a befektetési szakma nem egyszerű dolog.) Ha pedig az infláció réme újra beköltözik az egyszeri befektető idegrendszerének valamelyik sarkába, akkor a kamatok is elindulnak felfelé. A kötvény- és részvénypiacok meg ilyenkor bírnak bedőlni. Az enyhe tél viszont egyelőre csökkentette a fűtésigényt, ezen keresztül a szénhidrogén-felhasználást, az olajárat, az olajipari cégek nyereségét, viszont a másik oldalon növelte a gépkocsihasználatot a téli hónapokban, és ezen keresztül a benzinfelhasználást, továbbá az olajipari cégek finomítói és kiskereskedelmi árrését. (Mindez egyéb tényezők változatlansága esetén.) A Gyermeknek a hazai energetikai szektorra kifejtett hatása viszont jótékony igazolást biztosít az energiaárak befagyasztásáról szóló döntésnek az első negyedévben, ami az alacsonyabb inflációnak köszönhetően még néhány ezer szavazatot terel át a Maszopnak.
  • 1998. március 5.

Babarczy Eszter: Sétáló filozófia (A történelem hasznáról és káráról)

Történelmet tanulok. Sok szó esik az elmaradottságról. Modernizációs modellek. A brit arisztokrácia. A kapitalista termelési és tulajdonviszonyok kialakulása. Kelet-Európa is fel van adva. Magyarország elmaradott ország. Először is, kérdi Larry Woolf, ki találta fel Kelet-Európát? Az önelégült nyugat-európai felvilágosodás. Kelet-Európa mítosz. Azt mondták, civilizálatlan, de azt csak úgy mondták. Másrészt itt van a második jobbágyság. A második jobbágyság azért mégis számít valamit. Például a junkerek. De lehet, hogy a junkerek valójában kapitalisták voltak. Mi a baj a kapitalizmussal? Akkor van baj vele, ha későn jön. Vagy ha nem elég agresszív a polgárság. Nem elég liberális. Meg az uralkodó osztállyal is baj szokott lenni. Például ha feudális maradvány. Vagyis nem demokratikus. Vagy nem haladó? Mi az, hogy haladó? Haladó az, hogy liberális és burzsoá. És valószínűleg indusztriális. Másrészt viszont, nehogy már szidjad a parasztot. A parasztot nem szabad szidni, mert elnyomott. Ki vagy te, hogy szidd a parasztot? Valakik modernizálták, a saját érdekükben. Figyelem, érdekek a háttérben! Különben is, mi az, hogy elmaradott? Te hiszel a modernizációs elméletben? Te jó ég, mit interiorizáltatok ti ott Kelet-Európában? Beszoptátok a modernizációs elméletet? Hisztek a nyugati modellben?
  • 1998. február 26.

Seres László: Dekóder

"Cinikus hazugság (...), ahogy az állam visszavonulása közben a szegénység és következményeinek enyhítéséből, felszámolásából, az >>európaiságtehát: a közjó meghatározásának jogával élő) szociálpolitikus nyelvén bizony egy politikus szólal meg, aki "az európai civilizációtól való távolodásról", "a decivilizáció korszakáról", valamint "a kevesek érdekét szolgáló erőszakról" beszél, hogy nagyon is konkrét napi politikai folyamatokra hathasson, nagy példányszámban, az utcán, ingyen, a heti Esti Hírlapban.
  • 1998. február 26.