A Magyar Köztársaság törvényes ökle lesújtott a Don Pepe pizzeriára.

Csapásokat adunk, csapásokat kapunk. Az ellenség mindenütt támad, résen kell lenni minden fronton, az idegenszerűek bármikor elérhetik a szoba-garzonunkat. Teljesen fölöslegesen helyesbítette a T. Miniszterelnök úr apró tárgyi tévedését, hogy tudniillik a bűnelkövetők 80 százaléka külföldi, ez senkit nem érdekel, úgyis tudjuk, hogy ami baj, córesz, vérzivatar zúdul ránk - a Nemzetközi Valutaalaptól a Pizza Huton át Magda Marinkóig -, az csak máshonnan, kívülről jöhet. Mi, magyarok elég jól ellennénk egymással, ha nem jönnének ezek a külföldi idegenek. Akiket viszont szerencsére könnyen felismerhetünk onnan, hogy másképpen hangzik a nevük. Idegenül.

Lehullott a lepel. A fővárosi Don Pepe pizzeria a másság szálláscsinálója, idegen hangzású láncos kutyája, reméljük, lesz KBI-vizsgálat, amely fényt derít arra, hány jugoszláv trockista ügynök salátázik ott naponta, aláásva a magyar szókincs (és persze étrend) Magyarországon természetes monopóliumát.

Helyesen mondja az utca embere, Klász József ingatlanügynök a Mai Nap kérdésére, hogy "ha már Magyarországon élünk, helyesebb lenne a saját kifejezéseinket használni. Végül is gyönyörű az anyanyelvünk", olyannyira gyönyörű, hogy Varga Jenő egyetemista "sokkal természetesebbnek" tartja, "ha mindenki a saját anyanyelvét használja arra, hogy kifejezzen valamit", és Grétsy László nyelvész is úgy látja, "jobb lenne magyar neveket látni a feliratokon", de mivel liberális ember, "annak nem vagyok híve, hogy ezt erőszakkal érjék el. Ösztönözni kell az embereket, nem pedig büntetni." Így is épp elég baj, hogy "sokszor már azt is idegennek tartják, ami nem az". Úgy is van. Idegennek azt kell tartani, ami idegen.

A Don Pepét az V. kerületi önkormányzat figyelmes jegyzője ösztönözte ideiglenes bezárásra (természetesen lakossági bejelentés nyomán), mégpedig eredetileg azért, mert a szellőzőberendezés nem szívta el elég hatékonyan az ételek és a vendégek szagát, de aztán szerencsére eszébe jutott a magyar haza hosszabb távú sorsa is, és rájött: kormányrendelet írja elő a magyar cégnév használatát. Az indokolatlanul idegen hangzású, kimondhatatlan, és a dolgozó népet joggal irritáló Don Pepe most még megúszta, kinyithatott újra. Talán a Don Jenő vagy a Don Kanyar elnevezés nem zavarja majd népünket, amely joggal várja el, hogy mindenki a saját anyanyelvét használja arra, hogy kifejezzen valamit. Végül is gyönyörű az anyanyelvünk.

Ha már Magyarországon élünk, nem lesz probléma a többi engedély nélküli idegen hangzású hely magyarra fordítása sem, elvégre a szellemi honvédelemnek abszolút priori... teljes elsőbbsége van. Az Okay Italia Pizzeriából így lesz Rendben van, Olaszország Tésztasütöde, a McDonald´sból MegDöglesz, a New York Bagelből Apajpusztai Briósda, a Bonbon Hemingwayből Az Öreg Halász és a Konyakosmeggy, A John Bull Pubból Bika János Kocsmája, a Govinda indiai étterem pedig esetleg Dezső néven kezdhetne új életet. És ki tudja kimondani azt, hogy Suzuki? Én nem. Legyen Béla a mi autónk.

A jövevényszavak elleni hatékony küzdelem nélkül ne is reménykedjünk abban, hogy a jövevények ellen bármit léphetünk. Itt vannak például rögtön a turisták. Felhívnám a T. Miniszterelnök úr figyelmét, hogy a hazánkba látogató turistáknak nem 80, de szerintem egyenesen 99 százaléka kifejezetten idegen jövevény. A diplomaták között is nyomasztóan sok a külföldi, azért ezt ki kellene vizsgálni. Vagy például az milyen dolog, hogy szörfölök a tévécsatornák között, és hol németül, hol angolul, hol franciául szólnak egymáshoz vadidegenek? Meddig kell ezt még tűrnöm magyar állampolgárként, aki sokszor már azt is idegennek tartja, ami nem az?

Az a szomorú, hogy az idegen agymosás miatt nem mindig jut eszembe, melyik külföldi szónak mi a magyar megfelelője. Itt van például a xenofóbia. Isten tudja, mit jelent.