Egotrip
Tischler János: Tiszta forrás (Fő a mebízhatóság!)
1951-ben pártunk és kormányunk úgy határozott, hogy a népi Lengyelországba egy egykori szociáldemokratát küld külügyi szolgálatra. Drahos Lajos et. hozzáértését senki sem firtatta, a lényeg, mi más, a megbízhatóság lehetett: Drahos szakinak ugyanis nagy érdemei voltak abban, hogy 1948 nyarán a szocdem pártot lenyelte a Magyar Kommunista Párt, létrehozván ezáltal a Magyar Dolgozók Pártját. Drahos et.-nak voltak ugyan hiányosságai, például egyetlen idegen nyelvet sem beszélt, és hát a sok iskola sem zavarhatta meg a fejét, hisz ezeket Drahos et. nem végezte el. De sebaj, gondolhatta pártunk és államunk vezetése, majd elboldogul valahogy a Lajos, elvégre a szocialista tábor egyetlen nagy család, ahol még a néma gyermeket is megérti az anyja, hát még a komplett hülyét. Drahos et. 1951 júniusában lippitik, lippitik, meg is érkezett Varsóba, és ha már ott járt, hát benézett Boleslaw Bieruthoz, a lengyel nép szeretett Rákosi Mátyásához, aki egyszerre töltötte be a kommunista párt vezetőjének és a köztársaság elnökének felelősséggel teli posztját. Bierut et. agyafúrt ember volt, 1947-ben például, még a kommunista hatalomátvétel előtt, úgy választották meg a legfőbb közjogi méltóságra, hogy nyilvánosan azt hazudta: pártonkívüli, noha a kommunista párt legszűkebb vezetésének tagja volt, és a párt Politikai Bizottsága az ő elnöki dolgozószobájában tartotta üléseit. Drahos et. a vizitről - annak rendje és módja szerint -s. k. feljegyzést is készített. Ezt.
