A módszer egyszerű, másnak is ajánlom: amikor a kissé leharcolt fog tájékán először jelentkezik egy finom sajgás, be kell venni egy Algopyrint, és sürgősen elfelejtkezni róla. Ez néha hónapokig hatásos, de amennyiben visszatér a fájdalom, tetszőlegesen lehet növelni a fájdalomcsillapító mennyiségét. A fog ilyenkor gyógyul, mivel az köztudott, hogy az erős koncentráció és az idő begyógyítja a lyukas fogat. A fog gyógyulása roppant hosszú folyamat, és sajnos az emberek egy idő után elgyávulnak, felőrli őket a fájdalom, és elmennek fogorvoshoz. Ez hiba. A fogorvos végérvényessé fúrja a lyukat, lerombolja a szervezet védekező mechanizmusát és tönkreteszi a természet munkáját. A gyógyulási folyamat beindulásának legbiztosabb jele a szürke arcszín és a mimika teljes hiánya. Ez általában iszonyatos fájdalommal jár, de a tapasztalt beteg már tudja, hogy itt a holtpont, hamarosan kezdődik a regenerálódás, a lyuk szűkülése, majd eltűnése. Az ép fogon mintegy két-három nap múlva jön létre az új zománcréteg.
Nekem megint nem sikerült kivárnom ezt, úgyhogy - inkább konzultáció, mint beavatkozás céljából - felkerestem egy fogorvost. A fogorvos olyan ember, akit nem vettek fel az orvosi egyetemre, és emiatt bosszút áll az egész világon, vagy pedig örökölt egy baromi drága rendelőt, és majd hülye lesz eladni, inkább kitanulja ezt a dolgot, amit állítólag egy négyhetes tanfolyamon oktatnak valahol az ukrán határ mellett.
Én persze nem ilyen fogorvost kerestem fel, hanem valakit, aki már nem bírta tovább nézni az emberiség szenvedését, és elhatározta, hogy életét, szabadidejét és lakását arra áldozza, hogy kíméletesen és olcsón segítsen a szenvedőkön. A rendelő a konyhában, diszkréten háttal a tálalónak, az ablak felé fordítva a szék, ami kissé olyan, mint egy illusztráció A modern fogászat eszközei című könyv 1934-es kiadásából. Beleülök és csevegek, mintha épp nem lennék teljesen beszarva, aztán eszembe jut, hogy mindenki cseveg, amikor úgy akar kinézni, mintha nem lenne teljesen beszarva, úgyhogy elhallgatok, akkor meg úgy nézek ki, mintha teljesen be lennék szarva. Teljesen be vagyok szarva, a szék mögött valakik kávét darálnak, lábaim előtt négyéves forma leánygyermek matat érdeklődve, a csúcsponton pedig, amikor jótevőm magasra tartja bölcsességfogam vértől csöpögő maradékát, belépnek a nagyszülők, kezükben egy csokor virággal. Kicsit olyan, mintha Durrell írta volna, de nem: én írom, csak a taxiban jut eszembe, hogy elfelejtettem megkérdezni, mennyi idő múlva lehet whiskyt inni a foghúzás után. Mindegy, várok felet.
