A Boldogkert-Árpádföld mérkőzésen történt, egy szép tavaszi napon. A boldogkerti védők földbe gyökerezett lábbal álltak, törzsükön ágak nőttek, jó vastagok, különösen a balbunkó, aki negyvenévesen harmadvirágzását élte. Az árpádföldi középcsatár szinte a semmiből ott termett, az öt és felesen, bőséges termést hozott, a sokévi munka végre meghozta gyümölcsét, a kóser szilvát. A nézők betódultak a pályára és valóságos gólszüretet rendeztek. Csak megrázták az árpádföldi centert és potyogtak a gólok. Ami pedig a fán maradt, a labdaszedők szedték le. Még ma is tart a boldogkerti gólszüret, ha az árpádföldi jobbhátvéd, aki eddig hátul tanyázott és ott anyázott, eleddig bunkerfocit játszott, de most előremerészkedett és kivágta a labdát, a gólokat termő fát, nemhiába volt hírhedett favágó.
Juliska ment, mendegélt a pályán, s hogy Jancsi rátaláljon, értékes pontokat hullajtott el. Jancsi begyűjtötte a három pontot, és pontszámban beérte Juliskát, aki közben már a Mézeskalá SC kapujához ért. A kapuban Vasorrú, civilben bába, várta, Juliska mihez kezd a kapu előtt. Juliska csinált egy cselt, majd egy hatalmas lövéssel kínálta meg, a bába nem kért. Juliska erre eladta a labdát. Azaz eladta volna, de a Vasorrúnak nem a labda kellett. Juliskára fájt a foga, pedig már nem volt neki egy se. Tegnap még volt egy, de kihúzták a méregfogát. Ekkor Juliska adott egy kötényt, elfektette a kapust, aki fektében kirúgta Juliska tejfogait is, és kijelentette, hogy nem megy elfekvőbe. Juliska egynullra égett. De Jancsi a második félidőben megfordította a vasorrú bábát a sütőben, és minden jóra fordult a kocka, kettőegy, ide, nincs mese.
A Mocsárosdűlő-Herminamező mérkőzésen a hazaiak kitömték az ellenfelet. A Herminamező játékosai megtekinthetők a mocsárosdűlői öltözőben és a kocsmában. Az egyik, különösen értékes példánynak, a középcsatárnak, a megyehárom többszörös gólkirályának külön mauzóleumot emeltek a falu főterén. Ott fekszik, alatta érmek, kitüntetések, kupák, de nem pihenhet a babérjain, eléggé vágják seggét a serlegek. A biztonsági teremőrök mesélik, éjszakánként állandó rettegésben tartja a védelmet.
A királdi jobbszélső, Király II, avagy ifj. Király, vagyis Királyfi az elalvó védők között megközelítette az Oroszlány kapuját, de a kapus is elaludt. Királyfi egy örökkévalóságnak tűnő másodpercig nézte a kapust, Csipke Rózsikát, majd megnézte magának a bal alsó sarkot, az jobban tetszett neki. Aztán mégis a jobb sarkot választotta, és nagy gólt ragasztott a bal felső sarokba. Amikor Csipke Rózsikában felébredt az alvó Oroszlány, megráncigálta az Oroszlány bajszát (mely kinőtt, hisz már vagy ezer éve aludt), letépte a bal felső sarokból a gólt, melyet a királdi jobbszélső ragasztott oda, és elolvasta: "Nagy dugó volt. Kár, hogy nem láttad. Királyfi."
A tápiószelei balszélső érzi a kaput. Az egyiket. A kapu viszonozza érzéseit. A balszélső minden nap beköszön, gólokkal válaszol, gólörömében ölelgeti a kapufákat, csókja a keresztlécen csattan, minden idegszálával a kapura tör, a hálóban alszik. A másik kapunál viszont inába száll a bátorsága, megijed a saját árnyékától, megremeg a lába, kihagyja a jobbnál jobb helyzeteket, gólképtelennek bizonyul. Hetedhét megyeháromra szóló lakodalmat csaptak össze a Tápiószele-Alsózsolca mérkőzés szünetében. Az egyik kapunál. Mi lesz, ha a másikat is érezni fogja? És az is őt? A drukkerek és a tápiószelei asszonyok már dörzsölik tenyerüket. "Megyekettő!" - skandálják a drukkerek. "Megy-e kettő?" - suttogják az asszonyok.
A nyírpilisi balszélső lekezelte a labdát. Az önérzetében megsértett labda azonban bosszút állt: amikor a balszélső terelgette, mérgesen a bokájába harapott, a csatár pedig kis híján a fűbe. De mert jó biztosítása volt, sérüléséből felépült a háza, megnősült, boldogan élt gyermekeivel, sportpályafutását is folytatta, de csak ugatta a focit, a foci is őt, és már soha többé nem tudta megszelídíteni a labdát.
Zrínyi Miklós, a Szigetvár védője, s egyben csapatkapitánya összeszedte maradék erejét és kirohant a partjelzőhöz, aki felemelte zászlaját. Zrínyi pedig a hangját: "Mit integetsz itt, te sínbohóc?! Nem volt les!" "Anyád, az a Zrínyi Ilona" - válaszolta a partjelző. "Õ az ükunokám, te műveletlen barom! De őt se szidjad! Nem volt les!" A partjelző leengedte zászlaját. "Figyelmeztetem, hogy a vadkan ül hosszú, méla lesben." "Tahó. Összekeversz a dédunokámmal. Az se volt les, meggyilkolták" - mondta a csapatkapitány és rálegyintett a partjelző orcájára. Ekkor ért oda a játékvezető. "Les volt. A jobbhátvéd bennragadt a várban. És a kapus is elkésett a kifutással" - mondta és az óráját nézte. "Kvarc. Olcsón adom. Kéri?" - fordult a szigetvári védőhöz, aki felvette a kesztyűt. "Ha kvarc, hát legyen kvarc" - mondta és leköpte a bírót, aki erre habozás nélkül lefújta gázspray-vel. "Ki van állítva" - tette hozzá. Zrínyi Miklós kiállítása megtekinthető hétfő kivételével mindennap 10-től 18 óráig.
Ki fogtok esni - mondta Hunyadi J. játékvezető Dugonics Titusznak és a Töröknek a nándorfehérvári ki-ki mérkőzésen. Bentmaradunk - mondták azok, de végül együtt estek ki. Dél volt, megszólaltak a harangok.
Ezúton hívjuk fel a világ békeszerető nemzeteinek figyelmét, hogy a kurityáni kapu még nem szabadult fel! A Kurityán ugyan hősiesen védekezik, játékosai kivágták a labdát a bőrből, amerre állnak, vaktában vagdossák a labdát szeletekre, de a röjtökmuzsajiak megszállták kapujuk előterét. Szabadságot Kurityánnak!
"Magyarország nem volt, hanem les" - mondta Széchenyi I. partjelző, és beintett. Kossuth L. azonban felülbírálta az asszisztenst, és továbbot intett. Így integetnek egymásnak azóta is. (Egyébként méteres les volt, vissza lehet nézni az annalesekben.)
Lapptovszky Mikulás egészen mélyről, a lappföldi bajnokságból indult, hogy aztán bejárja az egész világot. Akár hazájában az időjárás, ő is zord hátvéd volt, sok csomagot kiosztott. Mikulást kemény fából faragták, ő meg a csatárokat, nem kímélte magát és az ellenfelet sem, megállás nélkül hajtott a Rénszarva SC-vel keresztül-kasul a világon, föl a Mount Everestre. Mikulás a csúcsra ért. - A csúcson hagyd abba - mondta neki Rén-szarvas VIII, a jobbkötő a nepáli meccs utáni banketten (Rénszarva SC - A Világ Többi Rész SE 12-0). De Mikulás sótlanul kavargatta a levest, mert hiányzott belőle a játék sava-borsa, a gól. Õ, aki annyi ablakon és - sokszor gólba tartó - lövésbe lépett be, annyi kíméletlen belépővel vétette magát észre, ő, Lapptovszky Mikulás, hiába kereste annyi ablakban, nem találta meg a góllövő cipőjét. De amikor a játékoskijáróban meglett, a félpályáról rátűzte, gól, s még hatot hintett. Hetet, havat (csak azért nem nyolcat, hogy halliteráljon). És hó lepte el a pályát, az ellenfél játékosai megfagytak, de a második félidőre feltámadtak. Mert - Mikulás ide, Mikulás oda - tavasz van, húsvét, vasárnap, azóta is, harangoznak. Ideje meccsre menni.
Monte Cristo grófja (IfC) hosszan szöktette magát.
