Öt és feles

Tüdőcsúcs 1.

Egotrip

1. nap Csak egyedül legyek, imádkozik K. Dezső. Három éve volt egy szobatársa, nyugdíjas közegészségügyi ellenőr. Éjszaka kiabált, énekelt és fingott, hajnalban kávét főzött, merthogy cukros, hagymás olívát evett vagy mit. Vattát dugott a fülébe, ne hallja K. Dezső horkolását, aki viszont fülhallgatóval a Bartók rádióra aludt el. Jól elvoltak. Most már jól van?, kérdezi a főnővér, megismerte. K. Dezső gyengélkedik, de nem mondja, fél, megint levágják Házára. A főnővér kegyes hozzá, emlékszik, milyen rosszul volt tavaly. Persze azóta se tudja senki, mi volt a baj. COPD. Ez egy mozaikszó, ennyi. Homályos környülírása a nem tudjuk, minek. Költészet. Ennek köszönheti, hogy egyedül lesz a szobában. Északi oldal, a nap nem süt be, csak a hó világít, de ha kicsit jobbra áll, látszik a tévétorony és a csillagos ég. Kidobott konzervdobozokat görget, a fenyves felől fúj a szél. Nincs levegő, itt! Benzingőzben bezzeg lélegzik. Éjszakára kinyitja a felső ablakot. Lázálom.

1. nap Csak egyedül legyek, imádkozik K. Dezső. Három éve volt egy szobatársa, nyugdíjas közegészségügyi ellenőr. Éjszaka kiabált, énekelt és fingott, hajnalban kávét főzött, merthogy cukros, hagymás olívát evett vagy mit. Vattát dugott a fülébe, ne hallja K. Dezső horkolását, aki viszont fülhallgatóval a Bartók rádióra aludt el. Jól elvoltak. Most már jól van?, kérdezi a főnővér, megismerte. K. Dezső gyengélkedik, de nem mondja, fél, megint levágják Házára. A főnővér kegyes hozzá, emlékszik, milyen rosszul volt tavaly. Persze azóta se tudja senki, mi volt a baj. COPD. Ez egy mozaikszó, ennyi. Homályos környülírása a nem tudjuk, minek. Költészet. Ennek köszönheti, hogy egyedül lesz a szobában. Északi oldal, a nap nem süt be, csak a hó világít, de ha kicsit jobbra áll, látszik a tévétorony és a csillagos ég. Kidobott konzervdobozokat görget, a fenyves felől fúj a szél. Nincs levegő, itt! Benzingőzben bezzeg lélegzik. Éjszakára kinyitja a felső ablakot. Lázálom.

2. nap Átizzadt pizsama. Vérvétel, vizelet, EKG, légzésfunkció. Belégző, Salvus-víz, sóbarlang, légzőtorna. A reggeli túl korai, kihagyja, hozott margarint, lekvárt, a tegnapi ebédről kenyeret, forró vízben filteres tea, kávét főz. Nagykabátban üldögél a teraszon. Mókusok meghagyta mogyoróhéjak. Telefonhívás. Nem érdekel, mi történik a síkföldön, máris oly messzire van. Akklimatizálódik, lelassul, de a levegő még mindig kevés. Ebédnél (eddmegleves, marhatokány, meggybefőtt, kókuszgolyó) körülnéz. Sok itt az öregasszony. Mi a faszt akarok? Én is öreg vagyok.

3. nap Nem borotválkozik - szakállt növeszt, A'sziszi szentferenc lesz, elijeszti a madarakat, is. Vagy olyan, mint a folyosón Van Gogh Önarcképe. Csak szeretnél olyan lenni. Verset kell írni Van Goghról. Meg Gulácsyról. Van dolog, gyermek, mondogatta nagymamája. Volna. Csak kapjak levegőt.

4. nap Tiszta az idő, irány a tévétorony. A kerítésen egy rács hiányzik, itt közlekedik a szanatórium (nekünk: szani) a boltkocsmába, Lacihoz, és Kányai uram fogadójába, szerdán és szombaton zenés-táncos estre, bizony. Nem fáj a lába?, kérdezte egyszer vizitkor a főorvos úr, épp a fogadóban vacsorált, amikor ropta a szani, ropogtak ízületek, csontok. Meg kell adni a léleknek is, ami a léleké, mondta a lelkeknek is főorvosa. A tévétorony körteraszáról látszik a Tátra, a körpresszóban vilmoskörte és kis dobozos Heineken, meg kell adni a léleknek is. Forralt bor bögrében a vegyesboltkocsmában (nekem: hegyivegyigyümi) az örömre, hogy végre kimozdult. Elmozdult a holt, pont. A sípályánál élet és forralt bor papírpohárban. Ebéd lekváros tészta. Vacsora 1 db rozsos zsemle, kakaós tej, kis vaj. Hát, nem egy Siralomház (Munkácsy-repró a folyosón). Mit akarok? Nem is az Utolsó vacsora.

5. nap Megérkezik K. Dezső keresztapja. Most harmadszor találkoznak, először a keresztelőn, aztán négy éve itt. Régóta jár ide, mindenkit és minden magyar nótát ismer. Szobatársa Gábor, infarktusból hoztak vissza, a főnökömet elvitte. Gábor furulyázik, messze hallik a folyosón, K. Dezső este átmegy hozzájuk, vacsorára (sertésmájkrém, hagyma), csúszik előtte a szatmári szilva, reája pirosfröccs, módjával, nótázás, halkan. Abbahagyják, mert mindjárt jön a nővér, aláírni a jelenléti lapot ("Mit csinált betegséged 7-től 21-ig?").

6. nap Jelenléti lap Krónikus Pulm. Osztály, 118. szoba, 1. ágy 7 óra: ébredés (takarítónő bekopog, kiviszi a szemetet) 9: felkelés, zuhany, reggeli (a szobában); 10-12: írás a teraszon; 12-13: ebéd (levesleves, kelkáposzta-főzelék sült hússal, sült alma); 13-14: csendespihenő; 14-17: wellness. Száraz, nedves gőz, pezsgőfürdő, olvasás (Magyar Narancs) napozóágyon, neonfényben, kint köd; 17: vacsora (Pajti szendvicskrém); 18-20: séta. A fogadó ZÁRVA, az egész hegy zárva, sehol egy lélek, egy élőlény; a sípályánál hójáró reflektoroz, havat egyenget; a szanatórium parkjában egy lámpa se világít, csak a meteorológiai állomásról esik be a fény, már ahová; a lépcsőn töksötét; lakatlan, ablaktalan épület, majd derengő termek, a konyha: nagy üstök, tálcán rizsmaradék, ablakban tisztítószer; BÜFÉ (használaton kívül); köd, szél, fázom, bemegyek; 20.45-23: Lyon-Real Madrid 1-1.

7. nap Kirándulás Imrére. Házáig le gyalog, a Csülökben tokaji aszútörköly, hát... Galyáig buszszal, itt a többieknek a templom megtekintése, hármuknak szabadprogram. Hegyi büfé, vegyespálinka (birs, alma, szeder). Még maradnának, de indul a csoport. Emelkedő. Egy kislány megy az élen, 8 éves lehet, K. Dezsőnek is bírnia kell. A Csörgő vendéglőbe elsőként érkezik, szomjas. Kóser szilva, csapolt sör. Sztrapacska pörc nélkül, egy kis változatosság az ebéd (krumplis tészta) után. Asztaltársai Gyula és Gyuszi, akkor én Gyuszkó vagyok, egészségetekre. Felesem tréfa. Gyula fél adag, Gyuszi egész tüzes húst kér. Tudom a kapacitásom. Kellett a munkához. Kéményépítő voltam. De ugye nem másztál föl? Nem, a földön raktuk össze, aztán felállítottuk. K. Dezsőnek innentől egy szava sincs. Visszafelé a buszon nótaest - a sofőr Galyáig bírja. Ez nem különjárat. Sötét van. Így nem tudok vezetni. Addig nem indul, míg abba nem hagyják. Nem, nem, nem, nem, nem, nem, viheted a buszodat.

8. nap Séta a parkban. Romos kísértetépület - a falusi legenda szerint itt nyaralt Rákosi. A kerítésen felirat: ÉLETVESZÉLY! ILLETÉKTELENEKNEK TILOS A BEMENET! BONTÁSI TERÜLET! A parketta felszedve, mindent elvittek, a nagy vasradiátort már nem bírták el. Beomlott kandalló, a falon feliratok: GYURCSÁNY TAKARODJ! ÕSZÖDI RABLÓK! RABOLJÁK A ZSIDÓK ÉDES HAZÁNKAT! KOLDUSOK LETTÜNK! ÉBRESZTÕ MAGYAROK! Odakint se barátságosabb a hely, egy róka lohol szemből, K. Dezső megáll. Már hallotta, hogy róka jár be a szaniba, a nyugdíjas tanár (felesége meghalt, itt lakik a kazánház mellett, a boltkocsmában ül egész nap) eteti. A rókát a konyha melletti kukáknál is látták, ijesztgeti a sétálókat. Más állatok is vannak itt, macska és nyest jár a lapostetőn. Éjjel nagyon fűtenek, az ablakok nyitva - reggel betegtárs bújt volna a nadrágjába, egy kis állat szaladt ki belőle, olyan gyorsan, nem látták, micsoda. A róka a havat nézi, úgy lohol, K. Dezsőhöz érve felpillant, kikerüli, hugyozik, eltűnik. Mára ennyi élmény elég is. (Ebéd tarhonyás hús, vacsora 2 db kenyér, tejföl.)

9. nap Vizit. Főorvos úr rápillant K. Dezső papírjaira, el tudja olvasni, amit ír? Én el, az olvasók kevésbé. Talán nincs ciszta, na, vannak szavak, amiket nem mondunk ki, és betűk, amiket nem írunk le, bizonyos sorrendben. Holnap vérvétel, mondja búcsúzóul a nővér. Csókolom, viszontlátásra, K. Dezső szíve danol, nem vágták le Házára, diadal, a vörösvérsejtek elsöprő győzelme a fehérek ellen, 5000 000-12 000 arányban, vörösőr dögök, a ciszt(ern)adögkút bűzös leheletét mint gyertyát, fújdogálja februári szél. Csakazéris jó a kedve!

Holnap vér, vizelet és könnyek.

Figyelmébe ajánljuk