Pálya a magasban

Történelmi ugrások

Egotrip

Mindent meg lehet énekelni. Létezik például egy bécsi duó, Christoph és Lollo, ők többlemeznyi dalt költöttek régi és mai, híres és kevésbé híres síugrókról. "Síugródal" - így nevezik a maguk teremtette műfajt, amelyben a többnyire egyszerű dallam háttérbe szorul a hol melankolikus, hol abszurd szöveg mögött. Énekeltek már Kazuyoshi Funaki erényeiről, Blaz Vrhovnik hibáiról, külön dal szól Jakub Suchácek szomorúságáról vagy Alekszej Borovityin kutyájáról. Christoph és Lollo egyik különös éneke a valaha volt leghíresebb norvég síugró sorsát érinti, címe: "A nap, amikor Birger Ruud meghalt".

Mindent meg lehet énekelni. Létezik például egy bécsi duó, Christoph és Lollo, ők többlemeznyi dalt költöttek régi és mai, híres és kevésbé híres síugrókról. "Síugródal" - így nevezik a maguk teremtette műfajt, amelyben a többnyire egyszerű dallam háttérbe szorul a hol melankolikus, hol abszurd szöveg mögött. Énekeltek már Kazuyoshi Funaki erényeiről, Blaz Vrhovnik hibáiról, külön dal szól Jakub Suchácek szomorúságáról vagy Alekszej Borovityin kutyájáról. Christoph és Lollo egyik különös éneke a valaha volt leghíresebb norvég síugró sorsát érinti, címe: "A nap, amikor Birger Ruud meghalt".

Ha van sportoló, aki megérdemli, hogy "síugródal" szóljon róla, akkor az a sportág történetének egyik legsikeresebb alakja, a kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok Birger Ruud, aki testvéreivel, Sigmunddal és Asbjsrnnel együtt a harmincas évek versenyeinek állandó főszereplője volt. Mindez önmagában persze nem feltétlenül elég a halhatatlansághoz; a megénekelt legyen hős. Birger Ruud pedig igazi hős volt: Norvégia német megszállása idején olyan síversenyeken vett részt, amelyek bevételéből a helyi ellenállást támogatták, ezért a nácik letartóztatták, és a grini koncentrációs táborba zárták, ahol egy évet töltött. Kiszabadulása után helyismeretét és sítudását kamatoztatva a brit repülőgépekről ledobott fegyverek és más csomagok összegyűjtésében segített az ellenállóknak a norvég hegyekben. A háborút követően Ruud visszatért a síugráshoz, 37 évesen a St. Moritz-i olimpián ezüstérmet szerzett, majd olyannyira nem bírt elszakadni a sáncoktól, hogy 56 éves koráig abba sem hagyta a versenyzést. Ezzel a teljesítménnyel csupán egyetlen veterán sporttársa vetekedhetett, a dalba eddig aligha foglalt lengyel síugró, a "Nagyapó" (Dziadek) becenevet is kiérdemlő Stanislaw Marusarz. Marusarz nem volt annyira sikeres, mint Ruud, s bár öt olimpián is részt vett - utoljára 1956-ban, Cortina d'Ampezzóban, 43 évesen, igaz, már csak próbaugróként -, dicsőséglistáján (világcsúcsok mellett) csak egy világbajnoki ezüstérem szerepel. Pedig 1938-ban Lahtiban ezüst helyett aranyat érdemelt volna. Ellenfelei természetesen a Ruud fivérek voltak, közülük is elsősorban a legfiatalabb, Asbjsrn Ruud, akinek mindkét ugrása méterekkel volt ugyan rövidebb Marusarzénál, de a pontozóbírák esztétikusabbnak ítélték a stílusát, így háromtized pont előnynyel ő nyerte a versenyt. Ruud hezitált, hogy a díjátadón Marusarz nyakába akassza-e az aranyat, végül azonban csak addig jutott, hogy lengyel ellenfelét "erkölcsi világbajnok"-nak nevezte.

1938-ban úgy tűnt, csak idő kérdése, hogy a lengyel síugró fenomén mikor taszítja le a trónról a norvégokat. 1939-ben azonban nemcsak egy kézsérülés szólt közbe - emiatt a hazai, zakopanei világbajnokságon csupán ötödik lett -, hanem maga a történelem. Marusarz a háború elején csatlakozott a lengyel ellenálláshoz, Zakopane környékén, a hegyi utakon vezette a szlovák határon át Magyarországra a menekülőket. 1940 márciusában feleségével együtt maga is útra kelt Budapest felé, de szlovák határőrök elfogták, és kiadták a Gestapónak. Marusarzt számos társával együtt halálra ítélték. A kivégzés elől az utolsó pillanatban szökött meg a krakkói börtönből: társaival együtt két asztalláb segítségével feszítette ki az ablakrácsot. A foglyok sorban ugráltak ki, de egyikük megkapaszkodott az ablakszárnyban, ami nagy csörömpöléssel esett az udvarra. Az őrök lőni kezdtek, de Marusarz még kijutott; fejjel előre nyomakodott át a vasrudak között, ugrás közben fordult úgy, hogy végül talpra érkezzen. Golyózáporban, a szögesdrótokba kapaszkodva mászott át a falakon, így jutott ki a városba, majd onnét erdőn-mezőn át Zakopanéba. A jól ismert útvonalon érkezett Magyarországra, hogy aztán a felszabadulásig többféle álnéven folyamatosan itt is tartózkodjon. Eleinte menekülttáborban élt, azonban Belloni Gyula, a Belügyminisztérium tisztviselője - egykori kiváló síversenyző, középtávfutó- és gyeplabdabajnok, Ottlik Budájának egyik mellékszereplője - rátalált, és állást ajánlott neki a Síszövetségnél: a sokoldalú Marusarz, aki síugrás mellett északi összetettben és sífutásban is helyezéseket ért el a korabeli világversenyeken, a magyar síugrók és lesiklók edzője lett. Emellett síugrósáncokat is tervezhetett; munkája nyomán készült el a kassai és a borsafüredi sánc. Utóbbi avatásán majdnem lebukott, egy egykori német versenyzőtársa a próbaugrásnál a mozgásáról (és hihetetlen eredményéről) felismerte, de nem árulta el. Néhány nappal Buda felszabadulása előtt azután rejtekhelyén, barátai Attila úti lakásában a németek ismét elfogták, a kivégzéstől most egy becsapódó orosz gránát mentette meg; Marusarz a zűrzavart kihasználva elmenekült.

Az ostromot követően még részt vett a dunai pontonhidak építésében, és néhány hónappal később tért haza Zakopanéba. Ismét edzésbe állt, és visszatért a versenyekre, évtizedeken át aktív sportolóként, illetve élő legendaként képviselte a világban a lengyel síugrósportot. Legendájához sokat tett hozzá egy 1966-os ugrása, amelyre a hagyományos Négysáncverseny garmisch-partenkircheni (egyes források szerint oberstdorfi) állomásán került sor. Az egész azzal kezdődött, hogy a másik díszvendég, az immár 55 éves Birger Ruud a versenyt megelőző valamelyik fogadáson tréfából helyből hátraszaltót ugrott. Marusarz úgy vélte, hogy mivel ő még csak 53 éves, ettől nem maradhat el. Így a verseny kezdetén a közönség legnagyobb meglepetésére egy lengyel versenyzőtől kölcsönkért léccel, de öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben megjelent a sánc tetején mint próbaugró. A legenda szerint a versenybírók először rémületükben lezárták a sáncot, majd a zsűri vitáját és némi meggyőzést követően engedélyezték az ugrást. Marusarz "nagyapó" pedig 66 méterre repült, és ugrását egy háború előtti, klasszikus esztétikájú leérkezéssel zárta. Az ünneplés jó néhány percig tartott, Marusarzt a szervezők a vállukon vitték a díszpáholyba.

Stanislaw Marusarz - akinek nevét Zakopanéban a Wielka Krokiew síugrósánc viseli - öt évvel Birger Ruud előtt, 1993-ban hunyt el. Már csak valamilyen egyszerű dallam kellene.

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

És tényleg a fejükre omlik

Üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntettével, hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Közösségi Misszió előzetes letartóztatásban lévő ügyvezetőit. Az egyházvezetés 2019 óta mindenről tud, de nem foglalkozott a feltárt visszásságokkal. Most is hallgatnak.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.