Minthogy a herbárium kifejezés préselt vagy szárított növények gyűjteményét jelenti, első pillanatban csalódást kelt, hogy a kiállításon egyetlenegy ilyen növényt láthatunk, mégpedig Fridvaldszky János gyűjtéséből. A kiváló jezsuita természetbúvár számára hasznosnak bizonyult a szenvedélye: miután Mária Terézia rendeletére 1773-ban feloszlatták a rendjét, őt magát előbb száz arannyal jutalmazza, aztán évi 200 forintos nyugdíjban részesíti, majd szepesi kanonokká nevezi ki a királynő. "Fridvaldszky megkerülhetetlen" - jegyzi meg határozottan az Egyetemi Könyvtár tanácstermét felügyelő hölgy, mi pedig igyekszünk úgy tenni, mint akik a sokoldalú szerzetes jelentőségét ha nem is teljes mélységében, de legalább a botanika vonatkozásában eddig is többé-kevésbé tisztán láttuk, csak éppen eme kissé még törékeny véleményünk megerősítésére vártunk, miközben kóróként azonosítjuk az évszázados értéket. Utólag pótolva ismereteink bántó hiányosságát, derűs meglepetéssel tapasztaljuk Fridvaldszky érdeklődésének parttalan voltát. Megalapította a magyar geológiát, kísérletezett a papírgyártás lehetséges növényi alapanyagaival, gyakorlatias stúdiumokat folytatott a talajjavítás tárgykörében, méhészeti munkát írt, továbbá elmélyülten foglalkozott Szűz Mária életével, ezen belül szeplőtelen fogantatásának problémájával, és latinul verselgetett.
- kovácsy -