Ilyentájt nekihevült városiak rohanják le az erdőket, hogy a tisztásokat széttaposva kisebb máglyákon leölt állatokat sütögessenek. A lármás és többnyire saját járművel érkező "piknikezők" mellett a fegyelmezetlen iskoláscsoportok és a "vasárnapi" természetbarátok okozzák a legtöbb kárt; utóbbiak flancos szerelésben, az útjukba kerülő növényeket érdeklődésből tépkedve s a jelzett utakat figyelmen kívül hagyva rondítanak az ökoszisztémába. (A kirándulás szemléletformáló hatásáról régóta vitázik a világ zöldközvéleménye, egy markáns kisebbség határozottan kétségbe vonja, hogy a serdületlen ifjúságot érdemes lenne időnként kihajtani az erdőbe. Nehéz igazságot tenni, de azért igen elgondolkodtató, hogy a legtöbb híres gyártulajdonos és cégvezető visszaemlékezésében rendre azzal találkozunk, hogy menynyire szerettek hét végén szüleikkel a hegyekben csavarogni.)
A nyereségvágyból (szervezett, illegális fakitermelés) vagy szórakozásból (védett területen űzött technikai sportok) elkövetett természetkárosítás mára a magyar lakosság széles rétegei számára napi rutin, miközben a természetvédelmi intézményrendszer krónikus létszámhiánnyal küzd. Ilyen körülmények között a felelősen gondolkodó állampolgárok spontán önszerveződési kísérletei jócskán felértékelődnek.
Az ökológiai utóvédharcban generációs és szociális különbségek tűnnek el, tavaly például a Börzsönyben szelídnek látszó fiatalok temperamentumos, idős természetjárókkal együtt vettek körbe két krosszmotorost, majd előkerültek a túrabotok, fokosok... Ha a rongálók erőfölényben vannak, figyeljük meg, merre mennek és értesítsük telefonon a területileg illetékes nemzeti parki őrszolgálatot és/vagy a helyi rendőrőrsöt. (Telefonszámukat még indulás előtt jegyezzük fel.) De nemcsak a betolakodókra, egymásra is oda kell figyelnünk: "ne hunyd be a szemed, amikor rendetlenkedőkkel találkozol; minden jó turista rendőr, különösen addig, amíg nincs turistarendészet!" - ez áll a Magyar Természetbarát Szövetség honlapján.
Fellépésünk meggyőzőbb, ha tömegközlekedéssel érkezünk az erdő bejáratához, ami azért is előnyösebb, mert útitervünket a nap folyamán rugalmasabban alakíthatjuk. Az erdőben a jelzett út a "legzöldebb": erről letérni nemcsak az eltévedés veszélye miatt nem ajánlatos, de azt is tudni kell, hogy árthatunk vele a természetnek. Mindenesetre ne induljunk el térkép, iránytű vagy tájoló nélkül, és mindig legyen valaki a társaságban, aki tud térképet olvasni. Amíg lehetséges, maradjunk a kitaposott ösvényen, és még véletlenül se szélesítsük. "Menj középen esőben is, még ha a töködig sáros leszel is" - fogalmaz egy amerikai zöldtúrablog szerzője.
Még indulás előtt
gondoljuk át alaposan, mitől lehet könnyebb ökológiai hátizsákunk. (A kifejezés egy mérőszámot jelöl, ami azt mutatja, hogy egy-egy termék teljes életciklusa alatt mekkora mennyiségű anyagot igényelt.) Mielőtt tehát egy normafai séta kedvéért egy outdoorboltban százezreket költenénk új cuccokra, jusson eszünkbe, hogy Magyarországot bejárhatjuk a régi bőrbakancsban, kötött pulóverben és esődzsekiben is, vagy ha ez nem tetszik, irány az internetes piac és hajtsunk a használt túracuccra. Külföldön járó ismerőseinktől kérhetünk ajándékba újrahasznosított anyagból készült alsóneműt, hálózsákot, dzsekit, organikus túrazoknit és csokiszeleteket is - a lenyűgöző zöldújításoknak se szeri, se száma. Az energiatermelő hátizsák prototípusa a gyalogló test föl-le mozgásából származó mechanikus energiát egy generátorral árammá alakítja. Minél jobban megpakoljuk, minél gyorsabban megyünk vele, annál könnyebben tölthetjük fel út közben például mobiltelefonunkat. Erre a napkollektoros sátor is képes, de a napközben begyűjtött fényből éjszaka a belső LED-es világítást is működtethetjük. Jó szívvel ajánljuk a Keen cég táskáit is, amelyek főképp a túraszandálok és -cipők gyártásakor keletkező hulladékból készülnek.
A hátizsákba olyan élelmiszereket pakoljunk, amelyek után kevesebb csomagolóanyag marad. Májkrém helyett kolbászt, melegítős konzerv helyett szendvicset, flakonos üdítő helyett kulacsos teát, banán helyett almát. Pihenés, falatozás közben sokan szeretnek a lángokba bámulni, pedig a főzés és melegedés kivételével a tűzrakás nehezen indokolható. "A világításhoz inkább gyertyát használj, főzéshez is csak kis tábortüzet rakj" - kérlelik a táborozókat az észak-amerikai Leave No Trace (Ne hagyj nyomot!) túramozgalom aktivistái. Védett területen tűzgyújtáshoz a kiépített tűzrakó hely kivételével a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges, és persze figyeljünk, ha tilalom van érvényben. Ne feledjük: a tábortüzet nemcsak megrakni, de eloltani is ugyanolyan műgonddal kell: néhány éve a chilei Andokban egy illegálisan kempingező cseh turista 16 ezer hektár erdőt égetett le a világhírű Torres del Paine nemzeti parkban, ez volt arrafelé az utóbbi évtizedek legsúlyosabb erdőtüze. Élő ágat csak zöldfülűek törnek le gyújtósnak, jó érzésű emberek a szárazat is inkább a talajról szedegetik. A legeltökéltebbek persze otthonról hozzák az ültetvényekről származó tűzifát, hogy ne akadályozzák az erdei humuszképződést és kíméljék a legapróbbak élőhelyeit. Győzzük le a kísértést, hogy a lángokat megunt magazinokkal, régi szerelmünk fényképével, parkolási büntetőcédulákkal tápláljuk, műanyagot pedig tényleg csak gazemberek vagy elmehunytak dobálnak a lángok közé. Tányérunk, bögrénk és evőeszközünk legyen tartós, a legjobb a "tábori" felszerelés.
Ha a természetben szeretnénk éjszakázni, nézzünk utána, legálisan hol van erre lehetőség, azt pedig sose feledjük: jó táborhelyet "az ember talál, nem csinál". Patak, tó szomszédságában mindig hagyjunk legalább ötven méter távolságot, hogy éjjel az arra járó állatok könynyen hozzáférjenek a vízhez. Többnapos túrán előfordulhat, hogy mosogatni szeretnénk. "A vegyi anyagok helyett kiváló 'súrolószerek' a földlabdás pázsitfűfélék, a zsurló hajtása, a folyóparti homok és iszap, nem védett szikes területeken a sziksó" - írja Németh Imre és Némethné Katona Judit Zöld kalandra fel! című, interneten is olvasható dolgozatában. Egyéb szükségleteinket vízfolyásoktól kellő távolságban végezzük, ne felejtsünk el gödröt kotorni, majd a kiszórt földet visszahúzni. Ha igazán adunk magunkra, beszerzünk egy "kakacsapdát" (bővebben: davidlnelson.md/ElCapitan/DefinitionPoopTube), elmés és formatervezett szerkezet zöldérzelmű hegymászóknak.
Sokan vélik úgy, jót tesznek, ha az étkezés maradékát két marokkal szórják szét az erdőben. Az avarba, bokrok alá rejtett almacsutka, kenyérmorzsa, kenyérdarabka, hagymalevél, burgonyahéj, hús- és gyümölcsmaradék valóban ízeltlábúak, madarak, kisemlősök tápláléka lehet, vagy egyéb avarlakó élőlények hasznosíthatják. Azonban a magas illóolaj-tartalmú, nagyon lassan bomló citrusfelék (narancs, mandarin, grépfrút stb.) vagy a banán ismeretlen a hazai életközösségek táplálékláncában, így szigorúan tájidegen hulladéknak számítanak. Egyéb szemetünket az otthoni vagy a legközelebbi gyűjtőbe deponáljuk, de a vasárnapi kiruccanás ökológiai költségeit úgy is ellentételezhetjük, ha a magunkkal hozott szemeteszsákba a mások által eldobált hulladék egy részét is összegyűjtjük.
Egyetlen virágot
sem kell letépnünk, amelyik hagyja magát lefényképezni. Megszagolni pedig úgy is lehet, ahogy egy hithű dzsainista tenné: óvatosan, fél térdre ereszkedve. Egy-egy nem védett növényt alkalomadtán elfogyaszthatunk - a medvehagyma vajas kenyéren kimondottan jó ízű. Vannak, akik szobanövényeik részére rendszeresen az erdőből gyűjtenek táptalajt, ám ez majdnem akkora vétek, mintha százas szögeket vernénk a fák törzsébe, hogy kifeszítsük a tollaslabdahálót, vagy a sátorkötelet a könnyen törő magonchoz erősítenénk.
A monogramok, nyíllal átszúrt szívek fakéregbe vésése sem ment ki végképp a divatból, legalábbis a hazai erdőkben rengeteg friss sebet, dátumot találni. Ha mindenáron szeretnénk az erdőben nyomot hagyni, helyezzünk inkább valamilyen zöldkincset egy geocache ládikóba (bővebben: www.geocaching.hu). Nyugtalan kutyát ne nagyon kössünk ki fához, mert izgalmában több kiló fakérget képes lehántani, ami a növény idő előtti pusztulását okozhatja. Egyébként is, az erdőbe hozott eb legyen szófogadó vagy tartsuk pórázon, a vadakat pedig mi is messziről és némán csodáljuk. Még a legcukibbnak kikiáltott állatoknak se hagyjunk hátra uzsonnánkból, hiszen nem biztos, hogy használ az egészségüknek. Párzási, fészekrakási időszakban húzzunk mokaszint és járjunk lábujjhegyen, de az se baj, ha otthon maradunk.
