Pötyike januárban hozta világra negyedik gyermekét. Négy évvel idősebb nővéréhez, Angyalkához hasonlóan Rikárdó is a tököli rabkórházban született. Pötyi az első visszatérő és éppen a századik édesanya a kecskeméti anya-gyermek részleg történetében. Egy hónapja került ide. Örül, hogy együtt maradhatott gyermekével, de hangja sokszor elakad a sírástól. "Túlzás, hogy megszületett a gyerekem, megszülesztették. Napra pontosan akkor, mint Angyalka, január 19-én. A kislánnyal még sikerült együtt szabadulnom, Rikárdónál nem jön össze, el fognak tépni egymástól bennünket." A vendéglátóiparban dolgozó 31 éves nőt tavaly februárban helyezték feltételesen szabadlábra, visszaesőként két év nyolc hónap fegyházat kapott, pedig Pötyi szerint nem tudták rábizonyítani a lopást. Mivel. "A női gyilkosok ülnek annyit, amennyit én. Sosem voltam földre szállt angyal, de piti karalábétolvaj vagyok hozzájuk képest. Rajtam van a bélyeg, többszörös visszaesőként már harmadjára vagyok börtönben." Azt nem árulja el, hogy ugyanattól az apától származnak-e gyermekei. "Most háromhetes terhesen kerültem be, bár többször is megnéztek, azt mondták a doktorok, nem vagyok az. Mondanom se kell, egyetlen nő se volt közöttük. Most is éreztem a babát, hiszen már három gyereket hordtam korábban. Már otthonosan mozgok a benti szabályok között, úgy ismerem a börtönhierarchiát, mint a tenyeremet. Mindig van mit csinálni itt bent, ugyanazt, mint a kinti nőknek, kivéve a főzés és a szex. Szokták kérdezni, jobb-e nekem itt. A gyerek miatt feltétlen jobb, de nekem nincs különbség börtön és börtön között. Ugyanolyan tragikus mind: luxuskastélyba is lehetnék bezárva, akkor is őrülten hiányozna a többi gyerekem. Persze mindenkinek az a sok, ahány napja van hátra." Úgy tervezi, szabadulás után magához veszi Rikárdót. De arra nem tud válaszolni, hogy mi lesz addig.
"Az újszülöttnek alkotmányos joga élete első időszakában a legjobb ellátást kapnia, amit természetesen az édesanyja adhat neki. A korai kötődés elmélete szerint minden körülmények között együtt kell tartani a babát a mamával, különben lelkileg sérül a gyermek." Talmácsi Attila börtönpszichológus számos érvet sorakoztat fel az intézet mellett, de ellene is. "A korai szétválasztásnak életre szóló negatív következményei lehetnek. Az anya-gyermek kötődés egyebek mellett a bizalom és a későbbi párválasztás alapja. Ugyanakkor általában az édesanya maga is sérült lelkű, nehezen képes kötődésre. Az ingerszegény környezetben ráadásul kisebb a baba mozgástere, ami meg is látszik a fejlődésén. Azt azonban egyetlen kutatás sem képes kimutatni, hogy genetikai eredetű-e a visszamaradottság, vagy a börtön hatása-e. Mindent összevetve, azért sokkal jobb így a gyermeknek."
Egy falat, egy slukk
A részleg 2002-ben, ideiglenes helyen kezdte meg működését a kecskeméti Fiatalkorúak Regionális Intézetének egyik lakóegységében. Az önálló, új épületet egy év múlva adták át, itt húsz anya és az ikerszoba van; huszonegy gyermek élhet együtt.
Kizárólag azokat fogadják, akik fogva tartásuk idején szülnek. Ha a büntetés letöltésének megkezdése előtt akár egy héttel születik a baba, nem jöhetnek ide. Mindezt egy 1979-es törvény írja elő, mely szerint, ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet hat hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, és engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig a büntetés-végrehajtási intézetben maradjon, egy 1998-as rendelet pedig konkrétan kimondja, hogy a szülés után a nőnek joga van a gyermekével egy, közös elhelyezésre alkalmas részlegben tartózkodnia. Ehhez az anyának írásban kérnie kell az áthelyezést, és további feltétel gyámhivatali és pszichológiai szakvélemény (kiesnek, akikkel szemben korábban eljárt a gyámhivatal). Előfordult, hogy utólag különítették el a csecsemőt, mert az anya veszélyeztette a baba egészségét.
A részleg kihasználtsága változó: látogatásunk idején csak három anyával találkoztunk; bár voltak már tizenhárman is, soha nem volt a részleg teljesen kihasznált. Mivel a tököli rabkórház nem hozza nyilvánosságra, hány "börtöngyerek" születik egy évben, meg kell elégednünk azzal az információval, hogy az a fogva tartott nő, aki megfelel a feltételeknek, szinte automatikusan Kecskemétre kerül.
A körülmények alig emlékeztetnek rá, hogy börtönben járunk. A jól felszerelt, légzésfigyelővel ellátott szobák ajtaját sosem zárják, a nyitott körletben bármikor használni lehet konyhát, a fürdetőt, a játékokkal teli közös foglalkoztatót. Szakmai felügyelet nélkül sosem maradhatnak a kicsik, a csecsemőgondozók éjjel-nappal szolgálatban vannak, a védőnő napi nyolc órában, míg a gyermekorvos alapesetben hetente érkezik.
A folyosón az átadási ceremóniáról készült fotók mellett mosolygó gyerekek portréja az előző "turnusokból", a faliújságra a rendszeres programok mellé hasznos életvezetési tanácsokat ragasztott ki a védőnő, s jó oka volt rá. Előfordult, hogy az anya gyufaszállal próbálta kitisztítani az újszülött végbelét, mások meg nem értik, miért kell a napi fürdetés. Leginkább a "mellétáplálás" okoz gondokat. Sokan egyszerűen nem hiszik el, hogy szoptatással vagy tápszer révén elegendő táplálékhoz jut a gyermek, ezért merő jóindulatból gyakran a saját összerágott élelmüket is odaadják a babának. Ráadásul az anyák között állandó a rivalizálás. Ki a gondoskodóbb? Kinek szebb és kövérebb a gyereke? Ha kell, ha nem, nevelési tanácsokkal traktálják egymást. De közben a többség képtelen lemondani a cigarettáról, akkor is rágyújtanak a napi négy kijelölt időpontban, ha babájuknak éppen szüksége lenne rájuk.
A pszichológus szerint nem csupán a bezártság, a rengeteg szabály is stresszel jár, az anyák belső meggyőződés nélkül követik az előírásokat. Ráadásul sokkal érzékenyebben élik meg a magányt, mint a férfiak. A bentlakóknak vagy nincs jövőképük, vagy teljesen irreális. Általában megfogadják, hogy a gyermek érdekében is jó útra térnek, megpróbálnak beilleszkedni a társadalomba.
A személyzet szerint Liza testesíti meg a részleg "átlagos nőtípusát": alacsony iskolázottságú, homályos világképpel rendelkező, húszéves korára már sokadik gyermekének adott életet. Börtönben ugyan még nem volt, de javítóban többször. Liza pontosan nem mondja el, prostitúciót, vagyon elleni bűncselekményt emleget. Kislánya kilenc hónapos. Eddig úgy volt, hogy az édesapához kerül, ám néhány hete ő is börtönbe került. Az egység munkatársainak a dolga, hogy végszükség esetén nevelőszülőket keressenek a gyereknek.
A harmadik nő, Gabi a szabályt erősítő kivétel. Előzetes letartóztatásban van, ezért - bírói engedély híján - nem nyilatkozhat bűnügyéről, sőt, két gyermeke apjával sem tarthatja a kapcsolatot: félő, hogy összebeszélnek. "A börtönben híztam így meg, nem a terhesség alatt. Kint az utcára sem mentem ki smink nélkül. De itt az tilos. Az első időkben nagyon hiányzott, de mára jólesik, hogy nem vagyok kifestve. A hajamat azért még szépen megcsinálom." Az amúgy "jó családból származó", nélkülözést, börtönt eddig csupán hírből ismerő 25 éves nő megpróbál pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. "Azt mondogatom minden este, hogy a lehető legkevesebbet kapom, ami alsó hangon is öt év, aztán bent majd keresek valami tanfolyamot. Azonban előzetesben még azt sem lehet." Csak akkor válik komorrá, amikor szóba kerül, hogy a kis Lorándot legkésőbb egy év múlva elviszik a részlegből, ő pedig minden bizonnyal Kalocsán, a női büntetés-végrehajtó intézetben köt ki. "A legnagyobb félelmem, hogy nem fog megismerni, amikor szabadulok. Állítólag Kalocsán többet engednek cigizni."
"Mivel a részlegben raboskodó nő kiváltságos, nehéz eldönteni, gyermeke érdekében vagy saját kényelme miatt kéri felvételét. Tény, hogy legtöbbjük féltőn gondoskodik babájáról, de vannak kivételek" - mondja Kondor Ildikó nevelőnő.
A látogatási rend is sokkal lazább, mint más börtönökben: szülés után gyakrabban jöhetnek a hozzátartozók, egyszerre akár négyen is.
A legnagyobb traumát persze az elszakadás okozza, ha féléves lesz a gyerek, az anyának havonta kell kérvényezni, hogy maradhassanak még. Ezt a legtöbbször - hacsak nem követ el komolyabb fegyelmi vétséget - engedélyezik, de amikor a gyerek egyéves lesz, már nem maradhatnak együtt. A nőt még aznap átszállítják a büntetési fokozatának megfelelő helyre, a gyereket pedig gyámság alá helyezik, mivel az anyának a fogva tartás ideje alatt szünetel a szülői felügyeleti joga. Szerencsés esetben az apa lesz a gyám.
"A legtöbbször ismeretlen az apa személye, így már bekerüléskor elkezdjük feltérképezni a kusza családi kapcsolatokat - mondja Kondor Ildikó -, ha pedig teljesen reménytelen a dolog, próbálunk nevelőszülőket keresni. Ám kapacitás híján a gyermek további sorsát nem tudjuk figyelemmel kísérni. Több asszony is volt, akit anyaotthonhoz segítettünk, mert nagyon komolyan akarta a gyermekét, viszont nem volt hova mennie. Nincsenek illúzióink."
